Holding hands on stage

21. rész

-Helló, sziasztok srácok. Üdvözöllek titeket az Idol TV 417. adásában. – köszöntött minket a műsörvezető. – Bizonyára mindenki ismer titeket, de mutatkozzatok be kérlek, hátha akadnak, akik még nem hallottak rólatok. – fordult a közönség velé. Igen, a közönség felé. Általában az ilyen tv műsorokban szokott lenni élő közönség is, nem nagy maximum 100-120 fő szokott részt venni. Természetesen élőben is közvetítik a televíziókban és az erre kijelölt internetes oldalak sokaságán.
-Sziasztok, Jungkook vagyok a BTS maknaeja! – köszöntöttem a nézőket mosolyogva. Néhányan visszaköszöntek, de alig lehetett hallani a sikítástól.
-Sziasztok, szép estét srácok! Suga vagyok a BTS-ből! – köszönt párom is. Nála is hasonló volt a közönség válaszreakciója, mint nálam.

Megvártuk míg mindenki elcsendesedik és újra szóhoz juthat a műsorvezető, aki egyébként jó barátunk, már sokszor szerepeltünk a műsorában a csapattal.
-Akkor már én is bemutatkozom. – kuncogott. – Minseok vagyok sziasztok, engem már ismertek. – integetett nekik, majd ránk nézett.
-Minek köszönhetjük a látogatásotokat? Ha jól tudom 25.-én indul az új turnétok. Mi is a neve? – érdeklődött.
-Igen-igen. 25-én kezdünk itt Szöulban. Love Yourself World Tour a hivatalos neve, és még jövőre lesz egy kiegészítő körutunk Speak Yourself néven. – válaszolt Yoongi.
-Hűha izgalmasnak hangzik. Gondolom várjátok már.
-Természetesen várjuk, rég láttuk már ahogy az Army Bombok beragyogják az éjszaka sötétségét. – feleltem ezúttal én, miközben párom kezével játszottam.
-Teljes mértékben így van, ahogy Jungkook is mondta nagyon várjuk már és hatalmas erőbedobással készülünk. – folytatta a mellettem ülő csokoládé barna hajú.
-Látszik is rajtatok, be vagytok zsongva. – nevetett fel Minseokkal együtt mindenki. – A többieket hol hagytátok? Vagy van valami különleges oka annak, hogy csak ketten vagytok?
-Ketten vagyunk. Ketten vagyunk, mert csak minket hívtál meg. – kuncogtam.

Párom rácsapott finoman kézfejemre, mert össze-vissza csavargattam ujjait, biztos fájt neki. Hupsz. Ujjainkat inkább összekulcsolta, s kézfejem kezdte cirógatni.
-Igaz-igaz, ez az én saram. Egyénként, ha jól tudom ma van az évfordulótok, igaz? Ne haragudjatok, amiért elrontom az estére esetlegesen betervezett mókát. – mosolygott ránk.
-Ne aggódj, már túl vagyunk az ünneplésen, és nem csak az ágyban lehet kifejezni a szeretetet. – mosolyodtam el. – Az igazat megvallva... - tartottam egy kis szünetet. – Tegnap volt az évfordulónk.
-Mikor jöttetek össze? Hányadikat is ünnepeltétek, akkor tegnap? – érdeklődött kedvesen.
-2016 augusztus 19.-én vallottunk egymásnak szerelmet. Jobban mondva Jungkook elszólta magát véletlenül, de igen azóta együtt vagyunk. Szóval idén lettünk 2 évesek. – kuncogott Yoongi.

Eszembe juttatta azt a bizonyos napot, azzal a bizonyos elszólással, így pillanatok alatt elvörösödtem. Paradicsom vörös arccal próbáltam elbújni nyakhajlatában.
-Aigoo Guka, mit pirulgatsz? Aranyos voltál. – jelentette ki egyszerűen. Amikor arcom nagyából visszatért eredeti színére elhajoltam nyakától, s morcosan néztem rá.
-Nem voltam aranyon. – morrantam rá. Válaszul csak két ujja közé fogta államat.
-Dehogy is nem. Még most is az vagy. – nézett szemeimbe kacéran, tekintetét előszeretettel viszonoztam.
-Bámulj még így 2 percig és esküszöm lekaplak. – suttogtam számára elmélyített hangon.
-Nem lenne ellenemre... - válaszolt hasonlóan mély hangon. Tekintetem levezettem ajkaira, majd vissza újra szinte fekete szemeibe.

Senki nem szólalt meg, az izgalom a tető fokára hágott. Mindenki várta, hogy vajon elcsattan-e az a csók. Ha most lecsapok a prédámra miközben így bámul, valószínűleg ölébe húzna és elkezdődne a harc a dominanciáért. Így is elég farokállítóan néz, pillanatok alatt merevvé válnánk, s onnan, hogy valamelyikünk eldönti a másikat a kanepén nem lenne megállás. Hiába vagyunk már együtt régóta attól még ugyan olyan érzékenyen reagálunk egymásra. Szívem még mindig ki akar ugrani a helyéről, ha meglátom, de ez vele is így van.