19. rész

472 33 77
                                        

Elkezdődtek a koncertek. Mindenkit egy dolog érdekelt, mégpedig mi van köztem és Jungkook között. A hírek és a különböző közösségi oldalak teli voltak velünk. Nem telt el úgy interjú, hogy legalább egyszer ne kérdeztek volna rá. Kook továbbra is haragudott, én pedig túl makacs voltam bocsánatot kérni tőle. Mindketten hibázunk, de egyikünk sem akarta beismerni. Ő azzal, hogy megütött, én pedig azzal, hogy túlreagáltam a pincér viselkedését. Jungkookot nem érdekelte a nő, de nekem sértette a büszkeségem. Muszáj volt lépnem valamit. Emiatt vesztünk össze, és még csak ki sem békültünk azóta.

A turné miatt egyik városból a másikba utaztunk, nem volt megállás. Szöul, Santiago, Sao Paulo, Newark, Rosemont, a következő állomás Anaheim. Két napot fogunk ott tölteni, majd utána haza utazunk 2 hétre, s április 21-én utazunk Bankokba, hogy 22-én és 23-án ott adjunk koncertet. Általában nem szokott túl sok időnk lenni, hogy megismerjük az új városokat. Javarészt reggel érkezünk, majd elmegyünk pihenni, mert estére muszáj formában lennünk. Nem állhatunk a színpadra zombiként.

Mint mondtam Anaheimba tartunk, ez lesz az utolsó állomás Amerikában. Az út fél óra, de mielőtt nekivágunk a 2005 mérföldes távnak, előtte elmegyünk egy kisboltba innivalót és nasit venni.

Jungkook a szükségesnél többször nem állt velem szóba, ha tehette még került is. Ez alaposan rányomta a bélyeget az eddigi hangulatomra. Éjjel vagy éppen nappal, teljesen mindegy mikor aludtam, egyszer sem pihentem ki magam rendesen. Ebbe közre játszik az is, hogy új környezetben vagyok és az is, hogy párommal nem éppen felhőtlen a kapcsolatunk. Az interjúk sokaságában egyszer sem erősítettük meg, hogy valóban együtt lennénk. Szívem szerint ezt tettem volna, de nem akartam még jobban magamra haragítani Kookot, és nélküle sem akartam lépni. Inkább az ilyen kínos kérdéseknél mindig eltereltük a témát. A koncerteken a látszat kedvéért tetettük a minden oké és boldogak vagyunkot, hiába nem volt így. Csak szerettem volna elhinni.

Namjoon többször is próbált már minket kibékíteni, de hajthatatlanok voltunk. Mindketten csak a saját igazunkat mondtuk, nem figyeltünk a másik érveire. Talán pont ez a baj. Nem figyelünk egymásra. Tenni akarok ellene, de mégis hogyan? Randira nem vihetem el, nem csak azért, mert ismeretlen helyen vagyunk, de főleg azért se , mert minden szempár minket les. Ha kilépnénk az utcára kettesben máris kattannának a gépek, s már teli is lenne a friss képekkel a média. Erre most nincs szükségünk, így is elég, hogy letámadnak minket a rajongó, ha vonulunk valahova.

Az autóban várakoztam, míg a többiek a boltban voltak. Jegyzetfüzetem ölemben pihent. Új dalt próbálok írni, vagyis nem is inkább újat, csak egy tavalyit fogalmazok át. Legkésőbb jövőre mindenképpen szeretnék elkészülni vele. A turné miatt lassan haladok, meg amúgy is már most a comebacken gondolkozunk, pedig még véget sem értek a Wings album koncertjei. Remélem sikerül a tervem, összetörnék, ha „nem".

A srácok szépen lassan egyesével beültek a járműbe, s újra megindult a BTS konvoj. Egy csapat rendőrautó felvezetésével mentünk fel az autópályára. A forgalmat megállították addig míg fel nem ért a teljes 8 kocsiból álló sor. Szerencsére eddig mindig kaptunk felvezetést, ezért még sosem volt olyan, hogy az egyik autó leszakadt volna a többitől.

Az utunk csendben telt, mindenki pihent a maga módján. Én vagy a dalszöveget csinosítgattam, vagy Jungkookot bámultam. Elszundított. Feje igencsak oldalra dőlt, biztos vagyok benne, hogy be fog állni a nyaka. Kis füzetemet letettem az ülésre a tollammal együtt, s lecsatoltam magamról a nyakpárnát. Óvatosan felálltam az ülésről és odaléptem hozzá. Figyelve, hogy ne ébresszem fel áthelyeztem rá a párnát, s vissza ültem helyemre. Így ni. Már kényelmesen tud tovább aludni.

Újra jegyzeteimmel kezdtem foglalkozni, kitöröltem egy régi szót, s helyére újat tettem. Most volt az első alkalom, hogy tényleg bele nyúltam a szövegbe és nem csak fejben ötleteltem. Ez volt az egyetlen javítás egész úton, több nem jutott eszembe, vagy ha mégis, akkor nem illet bele.

Lassan megérkeztünk a célvárosba, egy nagy hotel előtt állt meg az egész konvoj. Először a menedzserünk szállt ki néhány testőrrel, hogy elintézze számunka az előre lefoglalt szobák kulcsait. Addig mi várakoztunk, illetve az ébren lévők az alvó társaikat ébresztgették. Láttam, hogy Jin felszeretné ébreszteni Kookot, de leintettem, hogy hagyja csak. Majd felviszem a szobájába a bőröndjével együtt. Bármennyire is felhős a kapcsolatunk, akkor is az ő érdekeit tartom szem előtt.

Amikor megkaptuk a kulcskártyákát elindultunk a szobák elfoglalására. Megvártam míg mindenki kiszáll, s csak utána emeltem ki párom a járműből, majd indultam is be vele. Szerencsére nem derült ki, hogy hol fogunk megszállni, ezért gondtalanul bejutottunk. Felmentem a megfelelő emeletre, s keresni kezdtem a szobát. Karjaimban mocorogni kezdett az álomszuszék, így lenéztem rá. Láttam ahogy kinyitja szemeit, s megdörzsöli őket. Amint kitisztult szemei világa realizálta, hogy a karjaimban van.
-Mit csinálsz? Tegyél le! – morrant fel.
-Csak a szobádba szerettelek volna vinni, elaludtál a kocsiban. – tettem le óvatosan, nem akarom, hogy még jobban haragudjon.
-És miért nem lehetett egyszerűen csak felkelteni?? – hitetlenkedett.
-Szükséged van a pihenésre, ki vagy merülve. – néztem szemeibe.
-Te csak ne mond meg, hogy mi jó nekem! – kapta fel a vizet, s elvette tőlem a kulcskártyát.
-Beszéljük meg kérlek. – sóhajtottam.
-Nem! Hagyj békén! Megmondtam, hogy ne szólj hozzám. – indul meg a szobája felé.
-Még mindig haragszol? Miért? – túrtam tincseim közé frusztráltan.
-Azért, mert egy önző, bunkó, köcsög voltál! – csattant fel.
-Jungkook... - szóltam utána mielőtt belépett volna szállására.
-Mi van?! – kérdezte feszülten.
-Szeretlek! – néztem szemeibe. Nem mondott erre már semmit. Izmai picit megfeszültek, orra alatt motyogott valamit, s belépett a szobába maga után kissé hangosabban becsukva az ajtót. 

~~~

Sziasztok! 🤟
Meghoztam a folytatást. Remélem elnyerte a tetszéseteket, ha igen dobjatok meg egy csillaggal és várom véleményeteket kommentben! ⭐💬❤️

CukorkaSuga2

Holding hands on stageStories to obsess over. Discover now