Holding hands on stage

36. rész

Yoongi szemszöge:

Hajnalban felébredtem Kook motoszkálására. Készülődik, ugyanis ma utaznak a srácok Japánba a MAMA-ra. Én itthon maradok a rehabilitációm miatt, meg amúgy sem tenne jót számomra az egész napos rohanás, ami a díjátadón szokott lenni.

Éreztem ahogy besüppedt mellettem az ágy. Orromba szökött párom jellegzetes lime illata. Puha párnácskáit enyémekre nyomta, s már húzódott is volna el, de tarkójára fogva húztam vissza egy csókra. Másik kezemmel derekára fogtam és berántottam magam mellé az ágyba, majd minden erőmmel azon voltam, hogy itt is maradjon.

Percekig faltuk egymás ajkát az ágyban hemperegve. Végül csak lefejtett magáról, s fejem mellett támaszkodva nézett le rám. Picit lihegve bámultuk egymást, majd elnevettük magunkat.
-Miért nem alszol? – kérdezte kuncogva.
-Valaki kikelt mellőle. – válaszoltam.
-Tudod, hogy mennem kell. - puszilt homlokomra.
-Vigyázz magadra. – simítottam arcára. – Sok sikert baby.
-Vigyázok. Írok, ha megérkeztünk. – mosolygott. Bólintottam egyet, s végig néztem ahogy lemászik az ágyról és bőröndjét maga után húzva elhagyja a szobát.

Picit még fent maradtam, de aztán vissza aludtam. Reggel nyolc környékén keltem az ébresztőmre. Nyöszörögve nyomtam ki a zajforrást. Felültem a matracon, majd félre dobtam a takarót. Lemásztam az ágyról, s mankóim segítségével indultam reggeli körutamra.

Először a fürdőbe mentem, hogy felébresszem magam egy hidegvizes arcmosással. Miután ez megvolt kitántorogtam a konyhába a kávémért és a reggelimért, amit valószínűleg Jungkook hagyott nekem itt.

Jóslásom bevált, tényleg várt rám egy adag kávé és egy szendvics a konyhapulton. Átszerencsétlenkedtem őket az asztalhoz, majd leültem elfogyasztani őket. Közben a falapon lévő laptopot magamhoz húztam és lekezdtem keresgélni rajta.

Minden létező ékszerüzlet értékelését elolvastam. Bő kétórás keresgélés után megtaláltam a számomra tökéletes helyet, így meg is néztem, hogy hogyan jutok el oda. Taxit hívni tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, ezért átküldtem a telefonomra a címet.

Befejeztem a reggelit, s gyorsan elmostam a használt tányérokat és poharakat. Guka annyira sietett reggel, hogy elfelejtette elmosni az által összekoszolt edényeket. Nem baj, nem haragszom rá, hiszen ő is elszokott utánam mosogatni.

Amint ezzel megvoltam vissza battyogtam a hálóba és választottam magamnak valami jó meleg ruhát, amiben nem fogok megfagyni. Felöltöztem, majd átmentem a fürdőbe rendbe tenni hajamat és fogat mosni.

Teendőim elvégzése után az előszobába baktattam mankóim segítségével. Járásom még közel sem tökéletes, de már nagyából tudok közlekedni segédeszközzel. Lábaim néha össze szoktak akadni. Gyógytornászom szerint, már az is nagy teljesítmény, hogy kevesebb, mint egy év alatt már járni tudok.

Rengeteget köszönhetek neki és Jungkooknak. Elviselték a hisztis pillanataimat, nem engedték, hogy feladjam. A családtól, a barátoktól és a rajongóktól is halomszámra érkeztek a támogató üzenetek.

Az eltelt időben kapcsolatom Kookkal javult, de még mindig egy libikókán mozgott, bár már többször volt fent, mint lent. Próbáljuk a lehető legtöbb dolgot megbeszélni, mégis akadnak kisebb-nagyobb viták. Legutóbbi alkalommal azon veszekedtünk, hogy elköltözzünk-e a jelenlegi lakásunkból, vagy maradjunk.

Én maradni akarok egy ideig még, ő meg fel akar költözni egy felhőkarcoló legtetején lévő luxus lakásba. Én mondom ez bolond.

Magamra szenvedtem bakancsomat, s kabátomba is bele bújtam. Remélem nem tiszta havas minden, mert nem akarok elvágódni.