Holding hands on stage

30. rész

YoonKook A Kamerák Mögött

3

Korábban ébredtem fel, mint a mellettem szuszogó nyuszi. Óvatosan kimásztam mellőle, s felhúztam boxerem egy póló kíséretében. A tegnap este szétszórt cuccokat összeszedtem és a visszatettem a helyükre őket. Megigazítottam a takarót páromon, s elhagytam a szobát. Kicsit még hagyom pihenni, addig főzők magamnak egy kávét, illetve összedobok valami kis mártást. Mostanában elég gyakran eszünk reggelire rizs chipset. Eleinte csak Kook fogyasztotta, aztán én is rászoktam, ezért tartunk itthon belőle párfajtát.

Kilépkedtem a konyhába, s egy kapszulát beledobtam a kávéfőzőbe, majd alátettem a poharam és elindítottam. Míg ez lefő elővettem egy zacskó natúr chipset és egy tálba öltöttem. Kávémat elvettem a gép alól, a hűtőnél töltöttem bele jeget és belekortyoltam. A kesernyés íz szétterjedt számban, ahogy lenyeltem, már éreztem is élénkítő hatását. Félretettem poharamat, majd nekiálltam az avokádókrémnek. Lekellene turmixolni, de nem akarok zajongni szóval marad a villával összenyomkodás.

Pár perc szenvedés után hozzáadtam a hozzávalókat, s megfűszereztem. Alaposan összekevertem, majd a chipses tál mellé tettem. Jungkook számára töltöttem egy pohárba tejet, mert ugyebár „erő, izom tejet iszom". Mindent az asztalra pakoltam, s visszamentem a hálóba. Guka kiterülve szuszogott az ágy közepén belegabalyodva a takaróba. Baby, kivel verekedtél álmodban?

Leültem az ágy szélére, félig rádőltem párom testére és arcára pusziltam.
-Álomszuszék, ideje felkelni. – suttogtam, s hajával kezdtem játszani.
-Még öt perc... - nyöszörgött.
-Baby, a húgod jön látogatóba hozzánk. Elfelejtetted? – nyomtam puszit hajába, ha már arcát a párnába temette.
-Mi...? – ült fel hirtelen. – Nem azt mondta, hogy csak versenyre jön a városba? – dörzsölte meg szemeit.
-Igen azt mondta, de attól még nálunk fog megszállni az este.

Párom nem tetszését egy sor káromkodással fejezte ki, amin jót derültem. Nagy nehezen kiszenvedte magát az ágyból, s egyúttal fel is öltözött. Együtt mentünk ki a konyhába és leültünk reggelizni. Étkezés után Jungkook elmosta azt a pár dolgot, amit használtam. Míg párom mosogatott elmentem felöltözni, illetve visszahívtam Minjit, mert láttam, hogy kereste már mindkettőnket. Azt mondta fél óra és beér a vonat, tájékoztattam róla, hogy lehet várnia kell ránk egy kicsit. A kocsi le van fagyva és emiatt nem tudunk azonnal indulni érte.

Jungkookal közösen vakartuk ki az autót a hó és jégréteg alól. A művelet beletelt egy kis időbe, de már „száguldunk" az állomásra. Guka a zenével szórakozott, mert hirtelen semmi nem tetszett neki. Ballábbal kelt a nyuszi, nehéz lesz így dolgozni.

Negyedóra késéssel ugyan, de megérkeztünk és felszedtük a potyautasunkat. Minji leszidott minket, amiért lassúak voltunk, ezért fagyoskodnia kellett. Engesztelés képpen begurultunk egy Mcdriveba ebédért. Már is nem volt olyan mérges. Megehette a kocsiban, de ha egyetlen morzsa is leesik az egészet tisztára fogja nyalni.

Végül hazaugrottunk letenni a cuccait. Otthon még néhány apróságot elintéztünk, pl.: a számlákat befizettük, illetve gyorsan összeegyeztettünk a többiekkel, hogy akkor hova is kell menni.

Körbe vezettük a házban Minji kisasszonyt, majd elindultunk. Útközben megálltunk a műjégpályánál.
-Hugi, mikor végzel? – kérdezte Kook.
-Fél négykor. – válaszolt. Gyorsan átfutottam a napirendünket fejben. Negyed négytől negyed ötig van egy kaja szünetünk, így érte tudunk jönni.
-Rendben, érted jövünk addigra. – pillantottam rá a visszapillantóból.
-Ha valamiért nem érnénk ide fél órán belül, akkor hívd fel Bang PD-t – adta oda Kook a producerünk és vezérigazgatónk számát. – Mond neki, hogy a húgom vagy. Érted fog jönni és haza visz. – mosolygott rá. Elköszöntünk Minjitől, majd miután kiszállt mi is mentünk a dolgunkra.

A megbeszélt helyszínre mentünk, ahol forgattuk az egyik számhoz az MV-t. Azt leszámítva, hogy nagyon hideg volt elég szépen haladtunk vele. Igaz, hogy szinte mindig meg kellett állnunk valami miatt, de ez sem szegte kedvünket az egésztől. A hideg ellen szünetekben vastagkabáttal és kézmelegítőkkel védekeztünk. A személyzet mindent megtett, hogy ne nézzünk ki hülyén a kipirosodott arcunk miatt.

Nagy szerencsémre nekem van egy párom, akivel fel tudjuk egymást melegíteni. Szabad időnkben sokszor bújtunk össze, vagy csókjainkkal próbáltuk fűteni egymást. Többnyire bejött, de azért mégiscsak az volt a megváltás, amikor bemenekülhettünk a stábállomásnak szolgáló lakókocsiba. Odabent meleg volt és friss forró teával várták kihűlt testünket és fájó hangszálainkat.

-Srácok, akkor mindjárt jövünk csak elugrunk a húgomért. – szólt oda Kook a többieknek.
-Rendben, de siessetek! – szólt vissza a rendező.
-Vigyázzatok az úton! – kiáltották a többiek. Kézen fogva sétáltunk ki a helyszínről a parkolóba. Furcsa egy kicsit, hogy itt nincs hó, de megtudtuk az okát. A személyzet elmondta, hogy a felvétel miatt már napokkal előtte kijöttek és eltakarították a fehér anyagot, illetve felsózták a jég és a további hó ellen. Mindenre gondolt a cég.

A kocsihoz érve Jungkook feloldotta a központizárat, majd beszálltunk. Most ő fog vezetni, így kényelembe helyeztem magamat az anyósülésen. Ahogy beindult a jármű már maxra is állítottuk a fűtést. Lehet nem volt túl jó ötlet, míg be nem melegedett a motor, addig csak hideget fújt, de utána már jött is a meleg.

Párom elég jó tempóban vezetett, de kellőképpen vigyázott az úton. Hiába van téligumi az autón és hiába van letakarítva az út, attól még csúszhat. Fő a biztonság, főleg akkor, amikor a friss jogsis hülye gyerekek nyomják neki ezerrel. Hamar megvan a baj, inkább később érünk vissza forgatásra, minthogy összetörjük magunkat.
-Kook, miért van olyan érzésem, hogy feleslegesen forgatunk? – kuncogtam.
-Talán azért, mert a rendező azt mondta, hogy a kamera se bírja a hideget és lehet nem is mentette el? – nevetett fel.

Minji szemszöge:

Már jó ideje vártam, hogy felbukkanjon bátyám autója az épület előtt. Ránéztem telefonomra, hátha kerestek, de semmi. Biztos dugó van, várok még egy kicsit, aztán ha akkor sem kerülnek elő megpróbálom felhívni őket. Bár azt mondták forgatásra mennek, lehet ki vannak kapcsolva miatta.

Negyedóra várás után sem láttam meg az autót, ezért előkerestem a cetlit, amit Kook adott. Bepötyögtem a számot, s tárcsáztam. Néhány csörrenés után fel is vette Bang PD.
-Igen tessék?
-Jónapot! Jeon Minji vagyok, Jungkook húga. – szóltam bele bizonytalanul.
-Ohh... Szia Minji. Yoongiék nem értek oda? – kérdezte.
-Nem, nem láttam az autójukat még. – feleltem.
-Jólvan, ne aggódj. Pár perc és ott leszek érted. Egy fehér Hyundait keress majd.
-Rendben, köszönöm. Viszhall. – tettem le.

Pár perc várakozás után tényleg megérkezett az említett autó, így megfogtam a táskám és kimentem az épületből. Csendben közelítettem meg, majd beszálltam és bekötöttem magamat.
-Jó napot... - köszöntem.
-Szia Minji. Bang PD vagyok, a fiúk producere és BigHit vezérigazgatója. – köszönt ő is. – Tegezz nyugodtan, ha szeretnél. – mosolygott rám kicsit szomorkásan.
-Nem tudja, hogy merre vannak a bátyámék? – kérdeztem félve.
-De tudom. Elviszlek hozzájuk. – felelte, s elindult az autóval.

~~~

Sziasztok! 🤟
Meghoztam a folytatást. Remélem elnyerte a tetszéseteket, ha igen dobjatok meg egy csillaggal és várom véleményeteket kommentben! ⭐💬❤️

CukorkaSuga2