Holding hands on stage

22.rész

YoonKook Mindennapok:

1

-Sziasztok! Üdvözölünk titeket a mindennapjainkat bemutató kisfilmünkben. – mosolyogtam a kamerába.
-5 napunkat fogjátok látni a következő 40 percben. Nem mondanám őket átlagos napoknak, mert elég mozgalmas hetünk volt annak ellenére, hogy a héten szabadnaposak voltunk. – magyarázta Yoongi.
-Megismerhetitek a valódi énünk egy részét, a gondolatainkat, amit feliratokban és utólagos felvétellel rámondtunk a jelenetekre. – mocorogtam a széken izgatottan.
-Jungkook által mindig tudni fogjátok hányadik napnál járunk, előszeretettel beszélt alkalmanként a kamerákhoz. – kuncogott párom.
-Jó szórakozást kívánunk! – mondtuk egyszerre, s befejezés képpen az ölemben lévő párnát a kamerának dobtam, ezzel egy jó átmenetet nyújtva a következő jelenetnek.

Nyöszörögve fordultam reggel az oldalamra, résnyire nyitottam pilláim, s megnéztem az éjjeliszekrényen pihenő telefonomon az időt. 8:32, ideje lassan felkelni. Nem lenne szép, ha rögtön az első napunk csak alvásból állna. Ásítva ültem fel az ágyon, s nyújtóztam egyet. Csontjaim kiroppantak, elgémberedett végtagjaim újra életre keltek. Megdörzsöltem szemeimet, majd a mellettem fekvő férfira néztem. Hason fekve aludt, a takaró szinte teljesen lecsúszott róla.

Elmosolyodva simítottam fedetlen hátára, picit megrezzent, de nem ébredt fel. Bőrét cirógatva hajoltam oda hozzá és hajába pusziltam, majd megpróbálkoztam a felébresztésével.
-Yoongi... - suttogtam halkan. Nem reagált, megpróbáltam újra, de szintén semmi. Valószínűleg még mélyen alszik.
Kimásztam mellőle az ágyból, megigazítottam felgyűrődött pólóm, így újra leért boxerem felééig. Az ablakhoz sétáltam, a függöny mellett nyúltam be a kilincsért és bukóra nyitottam. Visszalépkedtem az ágyhoz, megigazítottam a takarót Sugán.

A hálóban lévő kamerához sétáltam és lehajoltam elé.
-Jó reggelt... ez az első napunk. – suttogtam rekedt hangon. – Yoongi még alszik, nem tudtam felkelteni... Szóval megyünk és csinálunk reggelit. – magyaráztam halkan. Felegyenesedtem és elhagytam a hálót, végig sétáltam a folyosón és a nappaliban lyukadtam ki, ami egybe van nyitva a konyhával. Becammogtam a helyiségbe, kinyitottam a hűtőt és megnéztem tartalmát. Nincs benne túl sok minden, szóval el kell mennünk vásárolni hyunggal. Még szokatlan a csend a házba, alig 1 hete költöztünk külön a dormból.

A hűtőt nem akartam sokáig tárogatni, ezért kivettem belőle 2 db tojást és pár szelet füstölt sonkát. Remélem van itthon zacskós leves. Ramen tökéletes lenne reggelire, gyors és laktató is annyira, hogy kibírjuk míg bevásárolunk. Ki nyitottam a szekrényt, ahol az instant dolgokat tároljuk. Mázlimra pont találtam egy nagy csomagot, ami 2 személyre elegendő.

Negyedóra alatt elkészítettem, s főztem le mellé kávét Yoongi számára. Egy tálcára pakoltam a két tálkát bennük lévő ramennel, melléjük tettem két poharat is, az egyikben tej, míg a másikban kávé volt töltve. A fiókból elővett evőpálcikákat is oda raktam, majd felemeltem a tálcát és indultam is a hálóba.

Szerencsére nem csuktam be az ajtót amikor kijöttem innen, így egyszerűen lábbal be tudtam lökni. Letettem a reggelit az éjjeliszekrényre és leültem az ágy szélére. Páromról már megint elmászott a takaró. Biztosan melege volt. Oké, most próbáljuk meg felkelteni.

Hátát kezdtem el simogatni első nekifutásra, reméltem ez is elég lesz. Semmi reakció, akkor elkezdem szólongatni.
-Yoongi... - suttogtam fülébe. – Életem ébresztő. – bökdöstem meg orrommal buksiját. Azon kívül, hogy odébb húzta a fejét nem reagált mást. Hát jó. Akkor próbálkozzunk másképpen.