Jungkook szemszöge:
Az éjszaka folyamán alig tudtam aludni, bűntudatot éreztem Yoongi hyung miatt. Nem akartam leönteni vízzel, csak felelsz vagy merszeztünk a többiekkel a nappaliban, és egyedül ő nem volt jelen. Egész játék alatt csak feleltem, mikor végre bevállaltam a merést Jimin előállt ezzel buta ötlettel. Suga biztos haragszik rám... Bocsánatot kell tőle kérnem! Remélem megbocsájt, nem akarom, hogy mérges legyen rám. Velem mindig kedvesebb, mint a srácokkal.
Kikászálódtam az ágyamból, belebújtam kis szőrős nyuszis papucsomba és kilépkedtem a szobából, amin Taevel osztozkodom. Próbáltam a lehető leghalkabban eljutni a célhoz, kicsit félelmetes így éjnek évadján közlekedni a sötétbe burkolózott folyosón. Egyedül lépteim hangját és a földszintről felszűrődő órakattogást lehetett hallani. Lassan elérem a fehér felirattal ellátott ajtót, az ablakon bevilágító holdfényben megcsillan a szépen ívelt, kézzel festett vonalakból kialakított név; „Suga". Ezt még én festettem rá.
Halkan benyitottam a szobába, az orromig sem láttam miután becsuktam magam mögött az ajtót, de ez sem akadályozott meg az ágyig való eltotyogásomban. Leültem a matrac szélére, s egy ideig csak próbáltam kivenni a sötétben mélyen alvó személyének arcát. Ilyenkor olyan ártatlannak tűnik, nyoma sincs a rideg, rosszfiús kinézetének.
Kezem vállára helyeztem. Először megpróbáltam apró rázogatással felkelteni, de arra nem reagált, nagyon mélyen aludhat, kivételesen.
-Hyung... - szólítottam meg halkan, erre kisebb nyöszörgéssel válaszolt. – Rosszat álmodtam... - motyogtam a kitalált hazugságot. Remélem maga mellé enged, ritkán hajthatom vele álomra a fejem, általában elküld, hogy mással aludjak ilyenkor. Utoljára az Osakai koncert után feküdt mellem a rémálmom miatt.
Yoongi hyung csukott szemekkel ült fel ágyán, megdörzsölte szemhéjait. Rám emelte immáron kinyílt lélektükreit, s szó nélkül beljebb mászott az ágyon. Értve a célzást mellé feküdtem, rám is terített meleg takarójából. Közelebb másztam hozzá, karjait körém csavarta ezzel biztonságérzetet adva számomra.
-Sajnálom... - motyogtam mellkasába.
-Bűntudatod van nem igaz...? – kérdezte rekedt hangján. – Semmi baj.... nehm haragszom. – ásított bele mondatába.
Percekig mozdulatlan voltam, miközben ő már régen vissza aludt. Orromba szökött kellemes mentás illata, ezt úgy imádom. Itt minden az ő feromonja leng be, igazi menyország. Nem is emlékszem mikor kedveltem meg ennyire ezt az aromát, talán akkor, amikor megmutatta hogyan is kell kielégítenem magam? Őszintén fogalmam sincs... Csak annyira emlékszem, hogy egyik pillanatról a másikra szívem heves kalapálásba kezdett, ha megláttam.
Az ágya olyan nagy, s kényelmes, a belőle áradó odor pedig majdnem olyan tökéletes, mint annak, ami rögtön Sugától érkezik. Rövid mocorgás után megtaláltam a lehető legjobb alvópozíciót és lehunytam szemeimet. Agyamban tudatosulni kezdett hol is vagyok, arcom elkezdett felhevülni. Most biztosan össze lehetne keverni egy érett paradicsommal. Hallójáratomban újra, s újra felcsendült mély, rekedt hangja. Bőre selymességét érzem, ahogy karjaim érintkeznek övéivel. Haja, bőre, az egész teste, a hangja és az illata olyan tökéletes. Irigy vagyok rá, legalább olyan helyes szeretnék lenni 22 évesen, mint ő!
Agyam elmélkedése lassan abba maradt, helyét átvette az üresség, s az álmok végtelen mezeje. Megszűnik körülöttem minden, csak az idősebb aromáját érzem az elmém által kreált dimenzióban, itt minden eltér a valóságtól. Kivéve talán egy dolgot, itt is érzem a biztonságot nyújtó karjai ölelését.
~~~
Sziasztok!🤟
Meghoztam a folytatást. Remélem elnyerte tetszéseteket, ha igen dobjatok meg egy csillaggal és várom véleményeteket kommentben!⭐💬❤️
CukorkaSuga2
أنت تقرأ
Holding hands on stage
أدب الهواةA viszonzatlan szerelem fáj, egy idő után megváltozatja az embert. Rossz szokásokba kezd, elnyomja az érzelmeit. Aztán hirtelen jön, mint derült égből villámcsapás, és csak azt veszed észre, hogy akiért régen odavoltál viszonozza az érzéseid. Agyad...
