Holding hands on stage

11.rész

A cégnél elmondták, hogy a forgatási helyszín nem itt van, hanem Ilsanban, Namjoon hyung szülővárosában. Mivel még a stábtagoknak be kellett pakolni a kocsikba minden szükséges felszerelés, ezért a fodrászok elrángatták Yoongit magukkal. Míg váratunk rá és a bepakolásra, addig elmentem egy csendesebb folyósóra, s felhívtam anyukám. Jó volt újra hallani a hangját, sok nyugtató dolgot mondott nekem és elmesélte milyen újdonságok történtek otthon. Például, hogy felújították a konyhát és kicserélték az emeletre vezető lépcsőt, mert a testvérem elesett felfele menet és beszakadt alatta. Jót nevettem a húgom bénaságán, el is képzeltem magam előtt így hát, amikor visszatértem a többiekhez még mindig ezen nevettem.

Kissé hülyének néztek, de elmeséltem miért is nevetek már mindent értettek. Szülőmmel kicsivel több, mint félórát beszéltem, ezért nem kellett túl sokat várnom Suga hyungra akinek vissza festették a haját sötétbarnára. Kimentünk az autókhoz hyung megérkezettével, s mindenki elfoglalta a helyét és elindultunk a célállomás felé.

Az út nagyon hosszú volt, 2 órát utaztunk megállás nélkül. Megkönnyebbülés volt kiszállni a járműből és kicsit átmozgatni elgémberedett végtagjaim. Körbe néztem, hogy hol is vagyunk. Ilsan One Mount állt az épületen, ahova jöttünk. Ha jól tudom ez egy vízi park. Megfogtuk cuccainkat és bementünk, s lepakoltunk egy öltözőbe, majd kimentünk segíteni a stábtagoknak becuccolni. Szerencsére nem volt itt senki, kibérelték a számunka a helyet.

Ellenszenvem megpróbáltam félre tenni Jiminnel és Yoongival szemben legalább a látszat kedvéért, és az ARMYkért. A sikeres bepakolás után elmentünk átöltözni, felvettünk az öltözék föle egy fekete pólót, hogy véletlenül se látszódjon majd át semmi sem a nedves felsőnk alól. A ruhacsere után elmentünk közösen a legnagyobb medencéhez, ami fokozatosan mélyült. Elmondtak néhány alap tudnivalót, s kezdetét is vette a forgatás.

Suga hyung lett az MC, azaz a mai adás műsorvezetője. A vízi játékok igen viccesre sikeredtek. Nekem is egész jól sikerült megjátszanom magam, még annak ellenére is, hogy Jimin állandóan piszkált amikor tudott és megpróbálta kimagyarázni a reggeli dolgot, ő szerinte csak „félreértés" történt. Hát nem tudom mit lehet azon félreérteni, hogy felkínálta magát.

Éppen próbálta magát ismét kimagyarázni Chim, mikor nevetésre lettem figyelmes így oda néztem. Az egyik víziakadályon ment végig még egyszer Yoongi, s bele esett a vízbe. Pont az előbb mi is ezen bohóckodtunk, kisebb-nagyobb matracok vannak egymás mögé kötve, mint egy híd és azon kellett végig menni. Az akadály két végét egy-egy stábtag tartotta, hogy feszes legyen az egész. Az előbb vízbe pottyant személy visszamászott a sárga lebegő vacakra, amiről leesett és folytatta a kihívást. Végig ért rajta, de igencsak fogta a hátát, s arca is el volt torzulva. Mi történt hyung? Mi a baj? fogalmazódott meg bennem a néma kérdés. Aggódva gyűltünk köré, kitámogattuk a vízből, nem voltunk túlságosan bent, épphogy csak derékig ért, így hamar kiértünk vele.

-Mi történt? Pont nem láttam! – tette fel a kérdést Hobi.
-Nagyon csúnyán leesett a matracról. Azt hittük nincs baj, mert nem állt ki azonnal... – felelt a lehető leghiggadtabban Namjoon.
-Jól vagy Suga? Mid fáj? – sietett oda a producerünk, Daehyun.
-A hátam... Azt hiszem meghúzta... - szipogott egyet az orrába ment víz miatt.
-Jólvan, semmi baj. Gyere mindjárt megvizsgálnak. – vette át Jintől a sérült támogatását a Daehyun. – A többieknek addig 20 perc szünet.

Csendben ültünk a medence szélén, senki nem szól semmit. Aggódtunk miatta. Figyeltem, ahogy a stábtagok asztalai mögött vizsgálja az orvos. Valamit beadott neki, nem tudom mi volt az, de remélem hamar rendbe jön. Láttam ahogy átmasszírozták a hátát, s utána megszárították haját is. A 20 perces szünet végére visszatért közénk, látszott rajta, hogy egy kicsit fáj még neki, de már hathat a fájdalomcsillapító, amit az előbb kapott, vagyis remélem azt adtak neki. Az orvos megerősítette a húzódást, pár napig pihennie kell miatta.

A forgatás hátra maradt részeit befejeztük, s ettünk is egy jót, mint jutalom. Étkezés után megszárították a hajunkat és már mehettünk is öltözni, addig a többiek összepakoltak utánunk. Mire mindenki végzett az öltözéssel a cuccok a kocsikban voltak, így mi is kimentünk a kisbuszhoz, amibe beszállva indultunk haza. Az a két óra most gyorsabban eltelt, fáradtak voltunk és a kaja kóma is beütött.

Yoongi szemszöge:

A kisebb balesetem óta már eltelt néhány nap, már sokkal jobban voltam. Szinte egyáltalán nem fájt már. A kanepén hasaltam míg Jimin az orvos által felírt krém utolsó adagját masszírozta hátamba.
-Ahh Jiminh, nagyon jóh vagy! – nyöszörögtem párnámba tudtára adva mennyire is élvezem munkálatait.
-Jimin! Yoongi! Mégis mi a jó kurva életet csináltok?! – trappol be a nappaliba az alig másfél perce érkezett menedzserünk kicsit sem nyugodt lelki állapotban. Haragja elillant, amikor meglátta, hogy Park csak a hátam masszírozta nagy koncentrációval. - Ohh... Bocs fiúk, elég félre érthetőek voltak a hangok. Hogy van a hátad?
-Már jól, holnap már tudok menni. Kösz Chim. – emeltem fel fejem a párnából.
-Semmi baj menedzser hyung, Namjoon is ide jött már a hangok miatt egyszer. – nevetgélt Jimin. - Bármikor Suga! - mászott le hátamról a fiú.
-Yoongi. – szólt hozzám a menedzser. – Holnap még pihenj, úgyis péntek lesz, majd Jungkook itthon marad veled és figyel rád. Kérlek mond meg neki.
-Köszönöm, és átadom neki. – néztem rá hálásan.

Feltápászkodtam a kanapéról, majd egy gyors köszönés után felsiettem az emeletre elintézni a kis Yoongit. Szegény még nem kapta meg a heti adagját a sérülésem miatt, szóval este befogom Chimet egy kis munkára. A szobám felé haladva egy kis beszélgetés foszlányra lettem figyelmes Jungkook és Tae birodalmából. Nem viccelek, tényleg ez van az ajtajukra írva.
-Értsd meg Kookie, ő egy playboy! Sosem fog viszont szeretni! Csak megy a farka után.
-De hyung! Velem olyan kedves... biztos ő is úgy érez, mint én... - szipogott a legfiatalabb.
-Ahj... ne sírj, azért kedves, mert te vagy a legfiatalabb, ne gondold túl. Tudod jól mi történt pár napja.
Egy kis ideig még csendben álltam, majd bekopogtam hozzájuk.
-Bújj be! – hallottam meg ismét Tae hangját, így benyitottam, s bedugtam fejem a résem.
-Bocsi a zavarásért, Jungkookie, a menedzser megkért, hogy holnap maradj itthon és figyelj rám, nehogy valami butaságot csináljak. – kuncogtam fel halkan a végén.
-Rendben Yoongi hyung. – mosolygott rám nyuszi mosolyával, szemei duzzadtak és vörösek voltak a sírástól, de nem akartam szóba hozni. Nem rám tartozik a szerelmi élete.
-Hyung, tudnánk beszélni egy kicsit? – kérdezte V mielőtt még elhagytam volna a szobát, válasz ként csak bólintottam. – Mindjárt visszajövök Kookie. – borzolta össze a fiatalabb haját.

Kint a folyosón beszélgettünk pár sort. Kissé értetlenül mentem el fürdeni a beszélgetés után. Nem értem, tényleg úgy van ahogy mondta? Azt végképp nem értem miért kellett megütnie. Olyan tiszteletlen. Biztos hazudott. De mi van, ha mégse? Ezek a gondolatok jártak a fejembe miközben bedőltem az ágyba tusolás után. Forgolódtam egy darabig, de sikerült elaludnom.

Másnap mikor felteltem már nem voltak itthon a többiek, csak Jungkookkal voltunk ketten az egész dormban. Letántorogtam a konyhába, s töltöttem magamnak egy adag kávét. Gyorsan lehúztam az élénkítő folyadékot. Nyújtózkodtam egy nagyot a pult előtt, hirtelen átölelt hátulról két kar. Tudtam kihez tartozik, hiszen csak ő van itthon rajtam kívül, a kicsi maknae.
-Jó reggelt hyung... – ölelgetett tovább. – Hogy van a hátad?
-Jó reggelt neked is Kook, már meggyógyult. – bontakoztam ki öleléséből és vele szembe fordultam.
-Yoongi. – nézett szemeimbe, jézusom ez a kölyök már lehagyott. Hol is hagytam a baltát? Levágok mindjárt a lábából pár centit.
-Igen? – kérdeztem érdeklődve.
-Izé.... – vakarta meg tarkóját és gondolkodott, mint aki elfelejtette mit akar mondani.
-Izé? – vontam fel egyik szemöldököm.
-Szeretlek...! – vágta rá hirtelen, ezzel lesokkolva engem, de még ő mennyire kétségbeesett arcot vágott, s mellé el is vörösödött teljesen, mikor rájött mit mondott. – mármint.... izé...
-Tudom. – feleltem röviden szemeibe nézve, miután visszatértem a sokkból. 

~~~

Sziasztok!🤟
Meghoztam a folytatást. Remélem elnyerte a tetszéseteket, ha igen várom véleményeteket kommentben! ⭐💬❤️

CukorkaSuga2