oneshot | taekook ff

47. - tengerpart

30/8
Kellemes olvasást!❤️

jungkook pov

Taehyung ujjaira kulcsolva sajátomat lépünk ki a lakásunk ajtaján, majd egyenesen indulunk a part felé. Barátomnak be nem áll a szája, folyamatosan mesél az elmúlt hetek történéseiről, hiszen nemrégen érkeztem haza. Talán két évvel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy végre három év kapcsolat után itt az ideje annak, hogy össze is költözzünk. Bár én ragaszkodtam a fővároshoz, addig Tae mindenféleképpen szülővárosomban, azaz Busanban akart élni, hiszen itt van a tengerpart és ő ezt imádja. Mindig is a tenger mellett akart élni, már kiskora óta ez az álma, s ki vagyok én, hogy ezt megtagadjam tőle? Azonban a munkámnak köszönhetően iszonyatosan sokat kellett utaznom, természetesen a szerelmem nélkül. Míg ő egy kávézót vezet itt, Busanban, addig én nemzetközi jogászként dolgozom és emiatt kevés időt töltök itthon általában. Volt már arra példa, hogy négy hónapon keresztül nem kellett elhagynom az országot, azonban most például majdnem kilenc hetet töltöttem Németországban, s ez nem igazán tetszett egyikünknek sem. Ettől függetlenül eszünk ágában sincsen változtatni, mivel tudtuk, hogy ez az ára a munkámnak. Szerencsére hatalmas nézeteltérést eddig sosem okozott kettőnk között, persze néha adódtak kisebb viták, de mindent meg tudtunk beszélni mindig. Viszont most, a kintlétem alatt Taehyung nagyon érdekesen viselkedett. Sosem volt bajom azzal, hogy az exbarátja igazából a mostani legjobb barátja, de mikor már harmadjára kellett elnapolni a telefonhívást az illető miatt, kezdett elegem lenni belőle. Mikor ezt szóvá mertem tenni páromnak, nyilván azonnal a féltékenységet és a bizalmatlanságot hozta fel, s tudtam, hogy már akkor elvesztettem ezt a csatát, hiába el sem kezdődött igazán.

- Oh, pillanat - mondja hirtelen, félbeszakítva engem, mikor már az én utazásomról van szó. Telefonját előveszi farzsebéből, amit nem is értek minek hozott magával, miközben ilyenkor sosem tesszük, de mikor megpillantom a kijelző néven Yoongi nevét, muszáj felhorkantanom. Szemöldökeim a homlokom közepére szaladnak, mikor Taehyung fogadja a hívást, s kezemet elengedve sétál kissé messzebb, hogy nyugodtan tudjon társalogni barátjával. Értetlenül pislogok utána, lábaimmal a homokot rugdosva magam előtt. Talán tíz perc is eltelik, mikor Taehyung visszajön mellém, viszont nekem eszemben sincs kivenni kezemet nadrágzsebemből, hogy ismét megfoghassa.

- Nem beszéltetek eleget az elmúlt két hónapban? - kérdezem tőle gúnyosan, mire csak meglepetten pislog rám, majd szemeit megforgatva áll be elém.

- Ne kezd el megint, kérlek! - sóhajt fel, karjait mellkasa előtt keresztbe fonva.

- Én ne kezdjem el? - mutatok magamra hitetlenül.

- Már megint féltékeny vagy rá. Nem bízol bennem? - préseli össze ajkait.

- Tudod mit? Nem, nem bízok benned - tárom ki karjaimat, mire látom, hogy hihetetlenül meglepődik. - Nem vagyok itthon már hetek óta, te szinte végig az exeddel lógsz. Majd mikor hazajövök, akkor nemhogy élveznéd, míg itt vagyok, inkább vele telefonálsz!

- Mit kellene csinálnom, amíg nem vagy itthon? - emeli fel hangját. - Sírjak, mert borzalmasan hiányzol, mint az elején? Hidd el, most is csinálom eleget és ő az egyetlen, aki olyankor ott van mellettem!

- Ne haragudj, hogy pénzt kell keresnem, hogy mi Busanban élhessünk a tengerpart mellett, egy luxus villában - magyarázom neki egyre dühösebben.

- Most ezt úgy mondod, Jungkook, mintha én nem keresnék pénzt! - csattan fel hangosan, mire csak megforgatva szemeimet dörzsölöm meg orrnyergemet. - Hidd már el, hogy Yoongihoz semmi közöm már, azon kívül, hogy legjobb barátok vagyunk!

- Hagyjuk - forgatom meg szemeimet, hangosan felsóhajtva, majd elindulok a víz felé.

- Most itt hagysz? - kérdi értetlenül, lassan követve. - Hova mész?

- Fürdeni. Veled ellentétben, én hetek óta nem élvezhettem a tenger vizét - felelem neki ironikusan, mire csak kiengedve egy nagy adag levegőt tüdejéből néz oldalra.

Levéve magamról ruháimat, egyedül az alsónadrágot magamon hagyva sétálok be a vízbe és valamennyire azonnal sikerül lenyugodnom. Nem hiszem el, hogy ennyi együtt töltött év után ilyeneken kell veszekednünk, mikor pontosan tudja, hogy nekem is legalább annyira nehezen telnek a külön töltött idők, mint neki! Szerintem kettőnk közül én vagyok az, akit ez az egész még talán rosszabbul is érint, hiszen utazok össze-vissza a világban, egyik kontinensről a másikra, és az idegesítő munkatársaimon kívül nincs nagy társaságom. A víz alá bukva kezdek el úszni egyre beljebb, távolabb a parttól. A biztonsági övezeten belül maradva úszok pár kört, nem foglalkozva sem a sötétséggel, sem a hideggel. Hiába van nyár, hajnali egy óra körül már nincs olyan jó idő. A part felé tartva, egy részen, ahol már biztosan azt hittem, hogy leér a lábam, megpróbálok felállni, azonban arra nem számítottam, hogy egy hatalmas mélyedésbe lépek, minek hála azonnal a víz alá esve merülök el, s lábamban begörcsölnek az izmok a hirtelen mozdulatnak hála. Kinyitva szemeimet próbálok felkalapálni a felszínre, de lábaim mozdulni se akarnak az izomgörcs által nyújtott hatalmas fájdalom miatt. Testem elgyengül, a maradék levegőt is víz váltja fel tüdőmben, mikor megérzek két kart a derekam körül. Hatalmas erőfeszítések között sikerül kicipelni a partra, ahol az illető elfektet a homokban, s mellkasomat nyomogatva próbálja kitisztítani tüdőmet, mely pár perc próbálkozás után sikerül. Felülve köhögöm fel az összes vizet, mely illetéktelenül jutott szervezetembe, szemem sarkából észrevéve Taehyungot, aki jelenleg hátamat simogatja. Néhány pillanat múlva erőtlenül fekszek vissza a homokba, viszont párom fejemet megemelve helyezi combjaira, s miközben halkan szipog, nedves tincseimmel kezd el játszani.

- Csak mondd, hogy nem direkt csináltad - motyogja halkan, szomorúan suttogva.

- Dehogy - szólalok meg nehezen, mire csak halványan elmosolyodik, majd közelebb hajolva nyom egy puszit homlokomra. - Köszönöm, hogy kihoztál. Azt hittem, már visszaindultál.

- Mire elindultam, már eltűntél a színről és nagyon megijedtem - rázza meg fejét, továbbá is simogatva hajamat, közben ujjainkat is összekulcsolva már. - Ne haragudj, ha megbántottalak. Esküszöm neked, hogy Yoongi nekem már semmit sem jelent és egyedül téged szeretlek. Soha, de soha nem csalnálak meg, pláne nem vele! Tudom, hogy neked is nagyon nehéz, mikor nem vagy itthon. Sajnálom, hogy így viselkedtem.

- Én is sajnálom, hogy így viselkedtem - sóhajtok fel, majd néhány köhögés után folytatom. - Nem kellett volna így reagálnom.

- Az igaz - kuncog fel halkan. - De a lényeg, hogy megbeszéltük és többet nem lesz ilyen! - pöcköli meg orromat, közben előrébb csúszva finoman kezdve masszírozni lábamat.

- Egyébként most két hét szabadságot kaptam és utána is csak Koreában leszek, hosszú ideig - mosolyodok el szélesen néhány perc csend után, mire szemei felcsillanak, s azonnal egy hosszú csókban részesít, továbbá is a tenger mellett, a homokban fekve.

ez szerintem borzalmas lett amúgy, de komolyan nem tudtam mit kitalálni ehhez a címhez
maniac_7 drága jó barátnőm segített ebben is, mint az összes többinél is, szóval örök hála babám!!!!
egyébként van kint egy iszonyatosan jó könyve, ha gondoljátok, lessétek meg, mert nagyon megéri!!! hiába az első könyve, borzalmasan jól ír már most és ah.. én imádom 🤧🥺
köszönöm, ha elolvastad!❤️❤️
remélem tetszett azért hihi🥺