oneshot | taekook ff

54. - telefonbeszélgetés

30/15
Kellemes olvasást!❤️

jungkook pov

- Nem tudom, Taehyung - sóhajtok fel, miközben átfordulok a hasamra az ágyon és nagyot ásítok.

- Nagyon álmos vagy már? - kérdezi szomorúan a telefonba. Lassan éjfél van, s már nyolc előtt felhívott, ami annyit jelent, hogy több, mint négy órája telefonálunk. Nincs is ezzel semmi gondom, hiszen holnap már végre szombat, hétvége, így addig alszok ameddig akarok és lesz esélyem kipihenni magam, de Tae néha nagyon fárasztó tud lenni. Amikor felhívott az én drága legjobb barátom, azt hittem, hogy csak beszélgetni akar kicsit, viszont ő eldöntötte, hogy márpedig mi megcsináljuk péntek este a beadandó dolgozatot, melynek határideje még két héttel arrébb van. Bármennyire is próbáltam lebeszélni, hiszen még bőven van idő, esélytelen volt, ezért beletörődve sorsomba egyeztem bele, hogy megcsináljuk a feladatot. Körülbelül egy órája fejeztük be, s a holnapi találkozón még átnézzük majd, hogy utána el is tudjuk küldeni a tanárnak.

- Nem vagyok álmos, csak lefárasztott a tanulás így péntek este - mondom neki gúnyosan, mire csak felkuncog, közben bocsánatot kérve halkan. - Semmi baj, Tae.

- Uh, megjött Jimin - mondja izgatottan, minek hatására csak megforgatom szemeimet.

- Akkor lerázol megint? - kérdezem kötekedve, miközben a háttérből már hallom lakótársa hangját.

- Mi az, hogy megint? - háborodik fel. - Mikor ráztalak én le téged bármikor is?

- Jól van, csak viccelek - mondom hitetlenül, mivel úgy hangzott, mintha vérig sértettem volna azzal a kérdésemmel.

- Megyek amúgy. Legalább te is tudsz aludni már - mondja, mire csak hümmögök. Telefonom tőlem messze, az éjjeliszekrényen pihen, hiszen a bluetoothos fülhallgatónak hála nem kell végig a kezemben tartani a készüléket. - Jó éjt, Jungkook.

- Jó éjt, Tae - felelem neki, majd továbbra sem mozdulva hunyom le szemeimet, feltételezve, hogy barátom véget vetett a hívásnak. Néhány másodperc elteltével azonban meghallom Jimin hangját, s hirtelen pattannak ki szemeim. Körbe nézek a szobában, mintha itt hallanám a hangját, viszont rájövök, hogy a hívás nem ért véget. Felsóhajtva nyújtom ki karomat, hogy elérjem a kis készüléket, s már éppen véget vetnék a hívásnak, mikor valami igazán érdekeset hallok meg. Éppen ezért döntök úgy, hogy elég lesz, ha csak lenémítom magamat, így talán nem fogja észrevenni a vonal másik fele, hogy még én is itt vagyok, és talán meg tudok valami érdekeset barátomról. Mostanában úgyis igazán titokzatosan viselkedik.

- Vele beszéltél? - kérdi Jimin barátomtól, viszont választ nem hallok. - És? Mondtál neki végre valamit? - érdeklődik ismét, de most szerencsére barátom is felel.

- Minek mondanék? Felesleges - válaszolja szomorúan, s én egyre értetlenebbül pislogok magam elé. - Soha nem fogja viszonozni az érzéseim. A múltkor is valami csajjal láttam a városban - Taehyung szerelmes valakibe? És az illető fiú? Azt se tudtam, hogy ő meleg vagy esetleg biszexuális, nem hogy érzései vannak valaki iránt. Lebiggyesztem ajkaimat, immáron szomorúan nézve magam elé, ahogy arra gondolok, hogy ennyire nem bízik bennem.

- Már csak abból, ahogy rád néz látszik, hogy igen is vannak érzései irántad. Lehet, hogy még nem tudatosult benne, de biztos vagyok benne. Egyébként legalább azt elmondhatnád neki, hogy biszexuális vagy. Ő lenne az utolsó ember, aki elítél ezért - magyarázza Jimin, s erre hevesen bólogatok, hiába tudom, hogy nem rólam van szó. Szerintem én is megérdemelném, hogy tudjam az igazságot, nemcsak az a bizonyos illető, akibe Taehyung szerelmes.