oneshot | taekook ff

63. - becenevek

30/24
Kellemes olvasást!❤️

taehyung pov

Szemeimet megforgatva pillantok le ismét telefonomra, hogy próbáljam elterelni a figyelmem. Sosem fogom megérteni, hogy Jungkook hogyan képes nyíltan flörtölni másokkal, miközben konkrétan itt ülök mellette. Ebben az egészben persze az a legrosszabb, hogy egy szót sem szólhatok, hiszen hivatalosan közöttünk nincs semmi. Nem lehetek jogosan féltékeny, nem akadhatok ki, hiszen nem vagyunk párkapcsolatban, hiába tűnik egyébként úgy. Felállva a kanapéról indulok el a konyha felé, hogy keressek magamnak valami üdítőt, mivel a mai buliban én vállaltam el a sofőr szerepét kettőnk közül. Mikor visszamegyek a nappaliba, ismét sikerül elcsípnem, ahogy Jungkook édes becenevekkel illeti a mellette ülő fiút, közben kezével a srác haját simogatva, minek hatására csak sóhajtva egyet fordulok sarkon. A lakásból kilépve, az erkélyen pihenő széken helyezem magam kényelembe, azonnal véve egy mély levegőt.

- Mi a baj? - hallom meg Jimin hangját, majd helyet foglalva mellettem nyújtja felém a cigijét, amit kivételesen habozás nélkül elfogadok.

- Jungkook - forgatom meg szemeimet, mire ő csak egy gondoltam, folytasd nézéssel ajándékoz meg. - Utálom, amikor másokat ugyanazokkal a becenevekkel illet, amikkel engem. Elvileg engem kedvel, nem őket, akkor mondja csak nekem azokat.

- A megfogalmazás kicsit önző, de értem mi zavar és mi a probléma - kacag fel halkan. - Nem értem, hogy miért nem tettétek még hivatalossá. Mióta az eszemet tudom egymáshoz vagytok nőve és már lassan egy éve be is vallottátok a dolgokat egymásnak - magyarázza az olyan nyilvánvaló tényeket, amikkel egyébként én is teljes mértékben tisztában vagyok. - Süt mind a kettőtökről, hogy szeretitek a másikat. Mire vártok?

- Ő nem áll készen elvileg - mondom halkan, szomorúan megrántva vállaimat. - Az előző kapcsolata miatt.

- Jaj, mind tudjuk, hogy azt a fiút sose szerette igazán - forgatja most szemeit Jimin, s nekem muszáj bólintással kifejezni egyetértésem, mivel én is pontosan jól tudom, hogy Jungkook soha nem szerette az exét igazán, de mégis erre hivatkozik folyamatosan.

- Akkor mégis mit tegyek, Jimin? - sóhajtok fel elkeseredetten.

- Beszélj vele most már, komolyan! - adja a teljesen egyértelmű tanácsot, s bár máskor lehet fújtattam volna egyet erre, most muszáj elfogadnom. Más lehetőség már nem maradt.

Megiszom a maradék innivalómat, majd miután elszívtam teljesen a cigarettámat, Jiminnel együtt sétálok be a lakásba. Jungkook továbbá is a nappaliban van, a kanapén foglal helyet a fiú társaságában. Irányomat felé véve sietek közelebb, útközben elvéve kabátomat a fogasról, majd Jungkook elé érkezve várom, hogy feltűnjön neki jelenlétem.

- Mehetünk? - kérdezem, mikor néhány másodperc elteltével végre észrevesz és felpillant rám. Értetlenül néz rám, hiszen még éjfél sincs, sőt nem is részeg, mégis le akarok lépni, de nem ellenkezik szerencsére. Bólintva egyet csúsztatja zsebébe telefonját, majd felállva eddigi helyéről jön utánam, el se köszönve a fiútól. Az ajtóból intek még Jiminnek, aki biztatóan rám mosolyog, majd elhagyjuk a lakást. Csendben sétálunk egymás mellett, egészen addig, míg meg nem érkezünk a lakótelep parkolójához és foglalunk helyet a kocsiban.

- Miért kellett eljönni? - kérdezi kíváncsian, talán kicsit felháborodottan is, miközben én beindítva a járművet indulok el a házunk felé. Néhány hónappal ezelőtt költöztünk össze, hiszen a szüleink úgy gondolták, jó ötlet lesz az egyetem idejére minket összeköltöztetni, ha már úgyis legjobb barátok vagyunk és ugyanabban az iskolába tanulunk.

Kérdésére nem felelek, mire felhorkantva fújja fel arcát, ezzel jelezve, hogy márpedig ő most durcizni fog, viszont jelenleg a legkevésbé sem érdekel. Útközben egy szót sem szólunk egymáshoz, érezni lehet az autóban egy kis kellemetlen, talán kínos légkört, ami nálunk iszonyatosan ritkán fordul elő csak.

A házhoz megérkezve parkolok le, s ő meg sem várva engem ugrik ki és siet a bejárat felé, elfeledkezve arról, hogy nálam vannak a kulcsok. Halkan kuncogva figyelem, ahogy hirtelen megtorpan az ajtó előtt, majd hátrafordulva pillant rám. Én is kiszállok az autóból, majd mellé sétálva nyitom ki az ajtót, így őfelsége végre be tud lépni a mi kis otthonunkba.

- Gyere ide - ülök le a kanapéra, mikor már mind a ketten lezuhanyoztunk és átvettünk egy sokkal kényelmesebb viseletet, mint a bulis outfit volt. Hezitálva, de helyet foglal mellettem, egy tisztes távolságot azért tartva. - Most már tényleg ideje lenni letisztázni néhány dolgot, nem gondolod?

- Mire gondolsz? - kérdi ártatlanul, mire muszáj felhorkantanom.

-Ránk - felelem egyszerűen, s ő érezhetően megfeszül.

- Most jön az a rész, hogy rám untál és menjünk külön utakon? - kérdi kíváncsian, kissé csalódottan és búsan, mire meglepetten nézek rá. Miről beszél?

- Nem tudom, hogy jutnak eszedbe ilyenek egyáltalán, de nem. Egyszerűen csak elegem van. Előttem kezdesz flörtölni más fiúkkal, például ma is, és én nem tehetek semmit. Jogosan nem lehetek féltékeny, hiszen nem vagy a pasim, mégis tegnap este még engem neveztél babának, ma pedig már azt a szerencsétlent! Rosszul esik nagyon... - halkulok el a végére, mire bűnbánóan néz rám.

- Nem direkt csinálom. Mármint, nem tudtam, hogy a becenevek ilyen fontosak neked. Néha a barátaimat is becézem minden hülye névvel, ezért már hozzászoktam. Például a baba, azt szinte mindenkire rámondom, mégha nem ismerem is - magyarázza kínosan, mire muszáj felsóhajtanom. - De tudom, hogy mire gondolsz. Sajnálom, ha bármikor is bántottalak. Sosem volt szándékos, remélem ezzel tisztában vagy - mosolyodik el halványan. - És egy ideje már én is gondolkozom azon, hogy épp ideje komolyabbra fordítani a dolgokat.

- Ígérd meg, hogy soha többet nem babázol senkit - mondom neki fenyegetően, mégis egy hatalmas mosollyal arcomon, miközben lábamat emelve foglalok helyet ölében. Karjaimat összekulcsolom nyaka mögött, mire ő automatikusan fonja derekam köré.

- De van egy becenév, amit neked mondtam életemben  először és azóta se neveztem úgy senkit, soha; - mondja, közben kicsit közelebb húzva magához, így már majdnem összeérintve ajkainkat. Értetlenül pislogok rá, mivel valóban elég jó szokása, hogy mindenkinek ad valami becenevet, s nem emlékszem, hogy engem megajándékozott volna valami különlegessel. - Szerelmem - súgja ajkaimra, majd megszüntetve a távolságot csókol meg.

remélem mindenki jól van és tetszett ez a rész! vigyázzatok magatokra! <3
hibákért elnézést! <3
puszi❤️