oneshot | taekook ff

33. - A karácsony a szeretet ünnepe

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek és jó olvasást ehhez a részhez! ❤️❤️
(1800+ szó🥵)

Fáradtan lépek be az ajtón, s szövetkabátomat azonnal le is vetem magamról. Hosszú és nagyon fárasztó napom volt, annak ellenére is, hogy igazából ma már szenteste van. Szívesebben töltöttem volna itthon, nyugodtan készülődve az estére, de sajnos a munka mindig közbeszól és hiába én vagyok az igazgató, ha menni kell, hát menni kell. Ezért is lettem hihetetlen megkönnyebbült és boldog, amikor a bébiszitter át tudott ma jönni vigyázni a kislányomra.

MinGi egy egyéjszakás kaland áldozata lett, amit először nagyon bántam. A vele terhes lány nem hagyta, hogy egy árva tesztet is elvégezzünk, így egészen a tizenkettedik hétig csak találgattunk, s utána derült ki, hogy baba van, amikor már elvetetni sem lehetett. Ő nem akarta felnevelni, hiszen még egyetemre járt és semmi ideje nem lett volna, viszont nekem se volt. Már apám cégét vettem át éppen abban az időszakban és egy gyerek a hátam közepére sem kellett. Viszont belegondoltam, hogy ha eldobjuk magunktól, ki tudja milyen sorsa lesz és ezt nem hagyhatom. Nem tudhattam, hogy mi fog történni a jövőben, hogy egyáltalán lehet-e majd még vérszerinti gyermekem, pont ezért döntöttem úgy, hogy én viszont leszek elég tökös és vállalom az apaság feltételeit. Pár hétig az anyjánál volt, hogy kapjon megfelelő tápanyagot és nyugodtabb is volt vele Mingi, de miután feltűnt, hogy borzalmasan bánik vele Lisa, nem érdekelt semmi és azonnal magamhoz vettem. Az eleje borzalmasan nehéz volt, senkinek nem kívánom azt. Egyedül nevelgettem egy kislányt, mellette pedig a családi céget vezettem, illetve próbáltam vezetni. A kinevezésem Mingi miatt elhalasztottuk, s törvényesen csak egy éve vagyok az igazgatója a Jeon's vállalatnak.

A szüleim mindig is támogattak mindenben, bár a gyerekprogram miatt eléggé megszidtak. Ők se számítottak ilyen hamar unokára, pláne nem a huszonkét éves cégörökös fiuktól. Nem is tudom, hogy kerülhettem egy lánnyal ágyba, de valószínűleg egyáltalán nem voltam magamnál, hisz mióta az eszemet tudom, a fiúkhoz vonzódom. A szüleim ezzel is tisztába vannak, ezért is lepődtek meg még jobban, de amúgy én is.

Miután Mingi betöltötte a három éves kort, több figyelmet irányítottam végre a cég felé. Nagyon szeretem ezt a terhet viselni a vállamon, mindig is imádtam a kihívásokat, de a probléma az volt, hogy Mingit nem tudtam hova tenni, míg dolgozok. Sokszor hagytam anyuéknál, de egy idő után már sajnáltam őket, hiszen minden nap elég megterhelő vigyázni egy három éves kislányra olyan korban már. Ezért is döntöttem úgy, hogy felbérlek egy bébiszittert, s ez volt eddigi életem legjobb döntése. Pláne, hogy egy elég fiatal és nem mellesleg jóképű fiút találtam. Nem mondom, hogy nem voltak már elég félreérthető megszólalásaim, mert de, nagyon sok. Többször is aludt már itt, mindig számíthattam rá és egyszer egy ártatlan csók is elcsattant kettőnk között, amit nem bántam meg, csak nagyon féltem, hogy utána felmond. De nem így lett, sőt másnap úgy érkezett munkába, mintha semmi nem történt volna kettőnk között, pedig józanok voltunk mind a ketten és még lázas se volt. Nem hoztam fel azóta se a csókot, nem akarok kellemetlenséget okozni a kapcsolatunkban.

- Megjöttem! – lépek be a konyhába, hisz onnan hallottam hangokat, de mikor beérek, az állam a padlót súrolja. Minden csupa liszt és tojás, miközben a kislányom a pulton ülve pocsolja vízzel Taehyungot. – Mi a fasz?

- Apuci! – ugrik le Mingi a pultról, de majdnem el is csúszik a vizes, lisztes kövön, ezért utána is kapok, de szerencsére megáll a lábán, s hozzám sétálva ölel át, majd ugrik ölembe és ekkor rögtön az jut eszembe, hogy sajnálom szegény több ezer dolláros öltönyömet.

- Hello, Jeongguk! – hajol meg kissé az alkalmazottam. – Mézeskalácsot sütöttünk, már a hűtőben van. Mindjárt összetakarítok, elnézést a rumliért.