oneshot | taekook ff

34. - Meggondolatlan

2/1✅
Jó olvasást! ❤️

Pilláimat kinyitva fordulok oldalamra, hogy átölelhessem szerelmemet, de az ágy ismételten üres mellettem. Hatalmasat sóhajtva ülök fel, majd döntöm testemet a háttámlának. Mindig ez van, hiába költöztünk össze, a helyzet még rosszabb lett. Míg nem döntöttünk úgy, hogy végre egy lakásba élünk tovább, hetente alig találkoztunk kétszer, természetesen a munkája miatt. A munkahelyéről szólva, egy hatalmas divatvállalat itteni cégének igazgatója. Semmi bajom nincs vele, egyedül annyi, hogy nagyon sokat kell dolgoznia és a titkára, Jimin. Az a srác állandóan ott legyeskedik körülötte és akárhányszor valami üzleti útra kell menni az én szerelmemnek, ő kíséri el, valamikor a párjaként mutatja be. Jungkook nem érti, hogy nekem ez miért fáj ennyire és általában pont emiatt szoktunk veszekedni. Számtalanszor kértem már őt, hogy bocsássa el vagy legalább válasszon magának más asszisztenst, de a reakció mindig csak szótlanság volt és nem tudom, hogy miért ragaszkodik ennyire hozzá.

Az ágyból kimászva veszem utamat konyhába, ahol ott pihen a tegnap felbontott fehérbor, mellette pedig egy cetli.

„Be kellett mennem ma, mert Jiminnek kell egy kis segítség. Legkésőbb délre itthon vagyok. Szeretlek cica."

Ahogy elolvasom rögtön az órára vezetem a tekintetem és látom, hogy már délután fél kettő van. Ennyit a délről. Csak megforgatom szemeimet, majd úgy döntök, hogy meglátogatom páromat. Ritkán megyek be oda, mivel minden erejével ellenzi, hogy abba az épületbe betegyem a lábam, de most ez érdekel a legkevésbé. Nagyon dühös vagyok rá, hogy megint az idióta Jimin miatt kellett itt hagynia engem reggel. Egyáltalán miért nem tudott nemet mondani? Gyorsan magamra kapom ruháimat, majd a lakást bezárva ülök a kocsimba és indulok el a divatház felé. Valamiért most nagyon rossz előérzetem van és hihetetlen dühös vagyok már Jungkookra, így nem is meglepő, amikor szinte berobbanok az épületbe. A biztonsági őr megismer, s látva feszültségemet rögtön kitárja előttem a kaput és átenged, a recepción ülő hölgyre pedig rá sem hederítek. A liftbe lépve benyomom a tízes gombot, hiszen természetes, hogy a legfelső emeleten található az igazgató irodája, elkülönítve. Ahogy kilépek onnan, észreveszem rögtön, hogy Jimin nincs a helyén, így egy percre megnyugszom, hogy talán nincs itt az a komornyik, de mikor belépek párom irodájába rögtön visszatér a dühöm és ennyire még soha nem volt rá ideges szerintem. Két nő is próbált megállítani, miközben szinte rohantom az ajtó felé, hiszen Mr. Jeon elfoglalt most, de a legkevésbé sem érdekelt, pláne mikor megpillantottam ezt a hatalmas elfoglaltságot. Nos, ha annak számít, hogy nyugodtan, nevetgélve elteázgat az asszisztensével, akkor én kérek elnézést.

-       Taehyung, hát te? – áll fel a székéből Jungkook, ahogy meglát engem s már komolyan attól félek, hogy habzani kezd a szám, pláne mikor Jimin is boldogan rám köszön. Ez komolyan ilyen hülye?

-       Hát én? – csattanok fel hisztérikus hangon. – Miben kellett segíteni Jiminnek? Teát főzni? Tudod mennyi az idő, „Mr. Délre otthon vagyok"? – kérdezem gúnyosan.

-       Taehyung legyél szíves ne a munkahelyemen hisztériázni. Igen, segítettem neki, aztán pedig leültünk beszélgetni, mivel ő legalább meghallgat. – mondja már ő is kissé dühösebben, és más esetben most ezzel vérig sértett volna, talán még bocsánatot is kértem volna tőle, de most hihetetlen mérges vagyok rá.

-       Mert én nem hallgatlak meg? Jézusom, Jungkook! Mindent tudok erről a kibaszott cégről, még azt is, hogy a harmadik emelet négyes irodájában dolgozik Minho, aki az egyik gyerekkori barátod és hosszú évek után most találkoztatok újra. Sőt még azt is megmondom neked, hogy az íróasztalod fiókjaiban mit tárolsz. Éjjel-nappal ezeket hallgatom, ami nem baj, mert szívesen, de ezek után ne vágd azt hozzám, hogy én nem hallgatlak meg! Baszd meg, te egyáltalán tudod, hogy mi van velem mostanában? Hazajössz, már amikor, dugunk egyet, de mire felkelek már nem vagy ott, mert dolgozol Jiminnel. A tököm tele van már Jiminnel meg a munkáddal, tökéletesen megélnénk akkor is, ha nem kellene ennyit itt lenned.

-       Persze, biztos megélnénk, de neked mindig mindenből a legjobb kellett és ezt csak pénzzel lehet megadni. Mert ha mondjuk, múlt nyáron nem megyünk nyaralni Hawaiira, hanem csak mondjuk Kínába az elég lett volna? Nem hiszem!

-       Te most komolyan arra utalsz ezzel, hogy én a pénzed miatt vagyok veled? – kérdezem már a sírás határán állva, de még mindig iszonyat erővel a hangomban.

-       Igen, mert téged semmi és senki más nem érdekel csak te magad és a hülye múltad, amit még most sem dolgoztál fel.– mondja hirtelen, majd mikor felfogja, hogy mit mondott, azonnal eltátja száját. – Ne haragudj...

-       Te hamisan vádolsz engem azzal, hogy csak a pénzed kellene nekem, mert én tökéletesen eléldegéltem az utcán is. De úgy látom, hogy te a mai napig nem tudtál engem teljesen elfogadni, a számodra jelentéktelen múltammal. – mondom, majd hátat fordítok és azzal a lendülettel, ahogy jöttem, úgy távozom is, de előtte még leteszem a recepción a kocsikulcsot, hiszen innentől kezdve semmire nincs szükségem, amiben neki egy fillérje is benne volt.

Gyalog indulok haza, közben próbálva visszatartani sírásomat, s végleg már csak akkor engedem szabadon, amikor beesek a házunk ajtaján. Rohadtul megbántott és nagyon érzékeny témát érintett. Van egy múltam, sok dolgot megbántam, nagyon sok butaságot csináltam, de ezt már megváltoztatni nem tudom és azt hittem ennyi év után végre megbékélt vele és elfogadott engem mindennel együtt. Van egy érzésem, hogy hamarosan hazaér és pár percig elgondolkozom, hogy maradjak-e itt és próbáljam meg helyrehozni, megbeszélni vele, de a másik felem pedig csak el akar innen tűnni. Szerencsére nem hagytam magam elgyengíteni és az agyamra hallgatva a lehető leggyorsabban pakoltam össze néhány létfontosságú dolgot a táskámba, majd a lakást be se csukva indultam el barátom háza felé. Kiskorom óta ismert, legjobb és igazából egyetlen barátomra mindig számíthattam és nagyon remélem, hogy ez most sem lesz másképp. Mielőtt még elértem volna a lakásához, megálltam a háztömb mellett elhelyezkedő parknál és belépve oda leültem egy padra, hogy kicsit átgondoljam a dolgokat és kiszellőztessem a fejemet a ma történtek után, de ekkor egy igazán váratlan személy ült le mellém.

-       Beszélgessünk.

—————
Nagyon kevesen találtatok rá az insta oldalamra, ami kissé elszomorít. A felhasználónév: @bts_hungary_

Idézetek, érdekességek a bts-ről, rólam és a könyveimről! Nézzetek rá és ha tetszenek az eddigi posztok kövessétek be, nem fogjátok megbánni!☺️

Egyébként ennek a résznek pedig a második része legkésőbb jövőhét hétvégén érkezik, mivel már félig kész van!
Remélem tetszett, hibákért elnézést!!❤️

Puszi a pocitokra💚