oneshot | taekook ff

3. - Hybrid

Manapság nem túl elfogadó társadalomban élünk, és sajnos ezt szegény Jungkook is megtapasztalta. Már kiskorában fura volt, hogy ennyire hasonlít egy nyuszihoz, de aztán mikor 13 éves korában kinőttek a nyuszi fülei, egy kis farokkal minden értelmet nyert. A szülei nem voltak képesek elfogadni, hogy egy szörnyszülött a gyerekük, ezért eladták őt egy cirkusznak. A 13 éves kisfiú nem tudta mitévő legyen. 16 esztendős korára már húsz cirkuszt megjárt, és sajnos mindegyiknél ugyanolyan szörnyű bánásmódot kapott. 18. életévét betöltve már nem is reménykedett szebb jövőben, így csak sodródott az árral és azóta egy szót sem szólt. Ma a kis nyuszifiú már 21 éves, és mint mindig, most is egy előadáshoz készülnek.

A fények, a porond, a műsorvezető a helyén és tíz perc múlva kezdés. JeongGuk már most azért imádkozik, hogy teljen le az a másfél óra, amíg kint kell ülnie egy ketrecben.
De ez most másképp lett.
Még mielőtt felkonferálhatták volna őt, legalább száz rendőr vette körül a sátrat és annak a fele már belül volt. Az összes nézőt kihallgatásra vitték, míg a cirkusz igazgatóját rögtön letartóztattak. Jungkook csak megszeppenve ült a fogságában, láncra verve, mígnem egy enyhén barnás hajú fiatalember oda nem lépett hozzá. A ketrecet kinyitotta, majd a félő nyuszi felé nyújtotta egy kezét.

-Nem bántalak- mondja az idegen, és valami oknál fogva a fiú hitt neki. Kezét az övébe csúsztatta és míg az ismeretlen ember eloldozta őt a láncról, az arcát tanulmányozta. Gyönyörű férfi. -Most hazaviszlek- szól a rendőr kellemes hangnemmel, mire a fiúnak szemei bekönnyesednek.
Soha, senki nem szólt hozzá így.

Az autóhoz mennek, s óvatosan ülteti be a nyuszi fiút az anyós ülésre, míg az idegen a volán mögé ül, s pár szó után kollégáival, elhajt. Mint már említettem Jungkook nem beszél. Nem volt néma, meg tudott volna szólalni, de nem akart. Miért is tette volna? Felesleges.
Lassan egy szép, családias ház előtt állnak meg, ahol a rendőr kisegíti megmentettjét a járműből, majd a házba mennek. A fiatalabb fiút a nappaliba kíséri, ahol az illető magát összehúzva kuporodik a kanapén, a lehető legkevesebb helyet foglalva. A másik férfi egy tálcára süteményt és egy frissen elkészített kakaót helyez, amivel bár kissé ügyetlenkedve, de elmotoszkál az ifjabb mellé. A dohányzóasztalra helyezi a finomságokat, majd lassan nyújtja kézfejét a kis nyuszi felé, hogy arcát kezdje simogatni, amibe hálásan simul a kisebb.

-Kim Taehyung a nevem, de szólíts csak Taenak. Mától itt fogsz lakni velem. Rendben van ez így?- szólal meg Taehyung, majd tenyerét elveszi a selymes bőrről és a bögre felé nyúl, amit nem sokkal később a fiatalabbnak ad, aki kissé bizonytalanul, de elfogadja, s lassan szürcsölgetni kezdi a finom innivalót. Szemei felcsillanak, és a füleit kissé megrázza, miközben széles mosolyra húzza szépen ívelt ajkait, s a süti felé sandít. Tae csak felkuncog halkan, majd elemel egy szelet süteményt és Jungkooknak nyújtja. A nyúl fiú ha lehetséges, még szélesebb mosolyt varázsol gyönyörű arcára, miközben elveszi a neki szánt finom ennivalót is, s mikor megérzi a répa utóízét a süteményben halkan felnevet, de a kakaót tovább szürcsöli.
-Jungkook?- szólal meg újra lágy hangon az idősebb, és Jungkook rákapja tekintetét. Hirtelen már azt hiszi, hogy valami rosszat tett, de ahogy Taehyung gyönyörűen csillogó szemeibe pillant minden félelme elmúlik. Eddig felhúzott lábait csigákat megszégyenítő lassússággal engedi le a kanapé elé, s a bögrét az asztalra helyezi. Taehyung meglepődve figyeli, hogy máris bátrabb lett, de nem bánja. Nagyon örül annak, hogy az enyhén barnás hajú fiú nem fél tőle.
Lassan kúszik közelebb megmentőjéhez, és mikor teljesen elé ér nemes egyszerűséggel nyakába borul, és görcsösen szorítja magához. Az illető ledöbben, sőt teljesen megfagy, de pár másodperc után, mikor végre észhez tér, ugyanolyan szorosan fonja karjait az elveszett fiú köré, aki emiatt halkan szipogni kezd. Taehyung tudja, hogy nagyon sok könny maradt a fiatalabb lelkében, és minden vágya, hogy végre kiadja magából. Nyugtatóan simogatja a hátát, néha haja közé puszilva, miközben a másik még mindig kétségbeesetten kapaszkodik a felsőjébe. Pár pillanat után elválnak egymástól, és Jungkook enyhén könnyes szemei hiába ragyognak szomorúan, ajkain egy puha mosoly lapul, ami Taehyungnak köszönhető. Az eset közben az említett észre sem vette, hogy az ő szemei is nedvesednek, de így volt. Bizony, a rendőr annyira sajnálta, hogy képes volt halkan könnyezni miatta. Jungkook aggódva figyelte őt, és kétségbeesve kezdte törölgetni a könnyeket a tökéletes arcról, amin Tae kuncogott egy keveset, majd elemelve Kook kezeit, tenyereibe rejtett egy-egy pillangó puszit.

-Taehyung... tetszik a neved- szólal meg az ifjabb, mire a szőke hajú férfinak az álla a padlót súrolja. Tudott arról, hogy Jungkook nem beszél. De most hozzá szólt. A nevét ejtette ki azokon a gyönyörű ajkain, s Tae ebben a pillanatban úgy érezte, mintha világbéke lenne.

Azóta a nap óta Jungkook és Taehyung kapcsolata csak erősebb és erősebb lett napról napra. Megnyíltak egymásnak, és nagyon sok mindenen keresztül mentek. Taehyung nagyon sok embertől védte meg Jungkookot, aki emiatt eszméletlenül hálás volt neki. Együtt mentek keresztül minden jó, és minden rossz dolgon.
Pár hónap múlva pedig az idősebb végre volt elég bátor, hogy bevallja érzéseit a fiatalabbnak, aki már erre a pillanatra várt az első találkozásuk óta. Hiszen, ő már akkor beleszeretett, mikor a ketrecen kívül meglátta a rendőr autó mellett.

—————
Köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis irományt. Igazából, ez csak egyik este kipattant a fejemből még 3 nappal ezelőtt és elkezdtem írni. Ma pedig végre készen lettem vele😻
Remélem tetszett❤️❤️

Puszi a pocitokra!💚