oneshot | taekook ff

37. - Örömkönnyek

Kellemes olvasást! ❤️

Taehyung és Jungkook már kis koruk óta legjobb barátok, szinte már testvérek voltak. Mindent együtt csináltak, együtt próbáltak ki minden újdonságot a nagyvilágból. Közösen ismerkedtek meg az élet apró kis rejtelmeivel és mindenben támogatták a másikat. Természetesen néha ők is kisebb összetűzésekbe keveredtek, de huzamosabb ideig nem bírtak egymás nélkül létezni. Ha nem volt mellettük a másik még levegőt venni is fájt. Tinédzser korukban sokak már azt hitték, hogy ők egy szerelmes pár, de ők ezt tagadták, még akkor is, ha az érzéseik ennek adtak igazat. Hisz az idő elteltével őrült módon egymásba szerettek és ezt nem is tagadhatták. Tizenhat éves korukban randevúzni kezdtek, sokkal bensőségesebb lett a kapcsolatuk. Ha egyáltalán lehetséges, még több időt töltöttek el a másik társaságában és hiába alakult ki már egy egész baráti csoport, ők ketten voltak az elválaszthatatlan mag. Soha sehova nem mentek a másik felük nélkül. Ha buliról volt szó, s Taehyung nem ért rá, Jungkook sem ment el, inkább telefonált a lelkitársával. A szilveszteri – s egyben Taehyung tizenhetedik születésnapi – buliján csattant el közöttük az első csók, majd pár nappal később hivatalosan is egy párt alkottak. Minden tökéletesen működött kettejük között, a tipikus, klisés, rózsaszín ködös párok közé voltak sorolhatók még majd két év elteltével is.

Közeledett az egyetemválasztás és érettségi. Jungkook hatalmas álma volt, hogy bekerüljön az Incheonban található George Mason Egyetemre, míg Taehyungnak Daeguba kellett utaznia a család cégét átvenni. A két szerelmest kétségbeesés környékezte meg, s nem tudták, hogyan tovább. Hisz a pár hónappal fiatalabb is Busanban született, hazatérhetett volna, hogy ott folytassa tanulmányait, de nem az volt a vágya. Taehyung dönthetett volna akár egy szöuli egyetem mellett is, hisz a szülei engedték volna, azonban tudta, hogy akkor az egész családjának csalódsát okoz. Azt pedig nem akarta, még akkor sem, ha így szerelmétől kellett megválnia. Az érettségi utáni időszak nagyon nehéz volt mindkettejük számára, de mindeközben kiélvezték az összes együtt eltöltött pillanatot. Az egész nyarat egymással töltötték, minden nap közösen hajtották álomra fejüket, majd másnap reggel ugyanúgy ébredtek, s így teltek-múltak a hetek. Augusztus elején megkapta Jeongguk az értesítőt, s abban az állt, hogy felvételt nyert. Felvették álmai egyetemére, viszont ő mégsem a boldogság miatt kezdett könnyezni. Szorosan ölelte a szerelmét, hiszen itt kell őt hagynia, s hetekig – talán hónapokig – nem látja őt újra. Nem érezheti forró, édes ajakit a övéin, nem ölelheti kedvére, nem kulcsolhatja össze ujjaikat szeretkezés közben. Hihetetlen fájdalmat érzett mind a két fiú, de ennek ellenére az idősebb mégis megsimogatta a dominánsabb fél nyuszi arcocskáját, majd megpuszilgatta. Próbálta megnyugtatni, de saját magában is vihar tombolt. Hihetetlenül hiányozni fog neki a kisebb, de úgy határoztak, hogy megpróbálják a távkapcsolatot.

Jungkook születésnapját, s egyben búcsú partiját augusztus végén tartották meg, szűk család és barátok társaságában. A párt lehetetlen volt aznap elszakítani egymástól, folyamatosan egymás kezét fogták, s ölelgették a másikat. Nem akartak egy fél pillanatot sem a lelkitársuk nélkül tölteni. Pár nappal később Taehyung szomorúan, s egyben boldogan kísérte ki álmai fiúját a reptérre. Boldog volt, hiszen szerelme vágya beteljesült, élheti a legjobb életét, viszont szomorú volt, hisz hetekig nem fogja őt látni, s ez irtó nehéz lesz számára. A fiatalabb becsekkolt, már leadta a bőröndjeit, s ekkor eljött a búcsú ideje. Még reggel kibőgték magukat, megígérték, hogy itt már nem fognak. Ezt mind a ketten betartották, egyikőjük sem pityeredett el. Hosszas búcsúzást folytattak, többször is csókban forrtak össze, egymás kezét el nem engedve. Mikor a bemondó felszólalt, hogy felszállhatnak az Incheonba tartó járatra, Jungkook kedvtelenül hagyta ott párját. Taehyung egészen addig tartotta a szavát, míg a hatalmas üvegablakon keresztül meg nem látta felszállni szerelme gépét. A szülei alig bírták összekaparni az összetört fiút a földről, hogy elindulhassanak ők is Daeguba.

Telt, s múlt az idő. Pontosan két év és három hónap telt már el, mióta a két fiatal útja szétvált. Sajnos a teljesen eltérő beosztás miatt azóta nem látták egymást, de hűségük és szerelmük törhetetlen. Bár nagyon nehéz mindkettejük számára, könnyebb úgy, hogy minden nap beszélnek. Reggel direkt egyszerre ébrednek fel, hogy tudjanak videóhívásozni, s a fiatalabb tömérdek mennyiségű egyetemi bulit hagyott már ki azért, hogy este is, a szokott időpontban felhívhassa szíve választottját. Voltak kételyek, egyszer a szakítás is felmerült kettejük között, mikor is két napig még telefonálni sem tudtak, de hamar rájöttek, hogy nem tudnak a másik nélkül élni.

Lassan itt a karácsony újra, és Taehyung nagyon szomorú. Nem akar még egy ilyen ünnepet a szerelme nélkül tölteni, de egyszerűen nem tud odautazni a munka miatt, Jungkook pedig vizsgázik rögtön a szeretet ünnepe után, így haza sem látogat, nem hogy az ország másik felébe. Mind a ketten hihetetlen csalódottak emiatt, bár mostanra már csak Taehyung. A szülei folyamatosan kérdezgetik, hogy mit kérne karácsonyra, viccelődnek vele, de semmi sem tudja jobb kedvre deríteni. Egyre elkeseredettebb. A válasza mindig ugyanaz; Kookot kérem, semmi mást. A szülei ilyenkor csak alig láthatóan egymásra mosolyognak vagy éppenséggel kacsintanak, de Taehyung ebből mit sem vesz észre, mert bele van feledkezve az önsajnáltatásba. Érthető módon.

Szenteste van, s a Kim házban keserves hangulat uralkodik. Taehyung egész nap sír, semmi hangulata egy újabb karácsonyhoz nélküle. Fáj neki, egyre rosszabb ez a távolság, hiszen két év az nagyon sok! Pontosabban már huszonhét hónapja nem látta, s ebbe lassan belebetegszik. A délután végére már Tae kedve kicsivel jobb lett, annak ellenére is, hogy ma egész nap nem beszélt szerelmével. Az apukája már kora délelőtt elment, mondván, hogy még be kell mennie a céghez és elhozza a fia ajándékát. Talán, ha Taehyungban lenne még remény és egy kis józan ész, tudná, hogy mi folyik a háttérben. Az anyukája elkészítette a kedvenc süteményét, majd Riverdale maratont tartottak, s késő délután már a fát is feldíszitették. Az apuka hazatér, mire az édesanya felküldi átöltözni Taehyungot, hogy a szentesti vacsorához megfelelő öltözetben legyen, ne pedig egy melegítőben. Tae nem érti miért kell kicsípnie magát, nem akar tetszeni senkinek sem, csak egy embernek, de az nincs jelenleg itt. Felvesz egy fehér inget, amit fekete farmerral párosít, majd megmossa az arcát, s haját kicsit összeborzolja. Ahogy sétál le a lépcsőn ismerős, még idegen nevetést hall meg a konyha felől, minek hatására óvatos léptekkel kötelíti meg a helyiséget, közben szemöldökét ráncolva. Amikor odaér, neki háttal ül egy széles vállú fiatal ember, mégis, ő rögtön felismeri, így kezét szája elé kapva sír fel hangosan.

-       Boldog karácsonyt, fiam. – mondja a két rangidős egyszerre, Taehyung szeméből pedig patakozni kezdenek a könnyek. Jungkook feláll az aszaltól, s mikor Kook megsimítja az arcát, majdnem összecsuklik. Szerencsére a fiatalabb rögtön szorosan magához öleli, hajában szórva el puszikat, Taehyung pedig belemarkol a nála már jóval magasabb férfi hajába, s pólójába. Így vonja magához szorosan.

Percekig csak ölelkeznek a konyha közepén állva, s már nem csak ők, de a szülők is könnyezni kezdenek. Túl megható pillanat ez a házban tartózkodó személyek számára. Hosszas üdvözlés után az asztalhoz ülnek, s beszélgetni kezdenek, miközben elfogyasztják az ünnepi vacsorát. Kook elmagyarázza, hogy átrakatta a vizsgáit és egészen február végéig itt lesz, aztán pedig májusban jön augusztus végéig, mire Tae újra sírni kezd, de ezek végre örömkönnyek. Örömkönnyek, miket már oly' régóta nem érzett. S most végre újra itt vannak, pont úgy mint a szerelme, a legjobb barátja, a testvére, s egyben a lelkitársa is. Teljesült az ő álma is, ezt a karácsonyt már nem a kedvese nélkül kellett eltöltenie, s emiatt borzasztó hálás a szüleinek, és persze Jungkooknak is.

———
köszönöm, ha elolvastad!❤️
remélem tetszett a rész!

(lehet kérni oneshotot, mert egyre jobban kifogyok az ötletekből!)

Hamarosan jön a szerelem néha hosszan kitart folytatása is és készülök egy újabb különkiadás résszel az öröklődő fogsághoz! tetszik az ötlet? ♥️

puszi a pocitokra!💚💚