oneshot | taekook ff

52. - szünet

30/13
Kellemes olvasást!❤️ - ebben a részben rendesen idolok.

taehyung pov

- Te nem mész haza, Taehyungie? - érdeklődik Jimin kedvesen, miközben a reggelinket fogyasztjuk.

- Nem - rázom meg fejemet, mire értetlenül néz rám, hiszen ilyenkor mindenkinek az az első dolga, hogy meglátogatja rég látott családját.

- Történt valami otthon, amiért nem akarsz menni? - kérdezi kissé aggódva, mire csak megdöbbenve nézek rá.

- Dehogyis! - tiltakozok azonnal, s Jimin halványan elmosolyodik. - Csak én ugye múlt héten elmentem hozzájuk hétvégén és egyébként is megbeszéltük Jungkookkal, hogy közösen töltjük ezt a pár napot - mosolyodok el halványan, ahogy eszembe jut a fiatalabb izgatottsága, amint megtudtuk, hogy kapunk egy kis szünetet és végre kettesben lehetünk.

- De Jungkook nem rég ment el valahova egy táskával- néz rám értetlenül, mire csak viszonzom ezt a gesztust.

- Tényleg? Lehet, hogy csak edzeni - felelem neki, s ő azonnal egyetértve bólint, hiszen a legfiatalabb tag előszeretettel jár minden egyes nap a cég kondi termébe, nehogy veszítsen az alakjából.

- Én viszont megyek lassan - áll fel barátom az asztaltól, majd miután elmosogatott maga után, egy gyors ölelés után a szobájába siet, hogy aztán távozva végre utazhasson el családjához. A többi tag vagy tegnap este, vagy már ma a korai órákban elindult, viszont mikor reggel ébredés után nem találtam magam mellett Jungkookot valóban azt gondoltam, hogy csak futni, esetleg a céghez ment be elintézni még valamit.

Jungkookkal az elmúlt egy évben igazán megváltozott a kapcsolatom, s egy szóval sem mondanám, hogy rossz irányba. Már a gyakornoki idő alatt is érezhető volt az, hogy mi sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mint bármelyik másik csapattaggal. Ettől függetlenül nyilvánvalóan mindenkivel ugyanolyan jó és szoros a kapcsolatunk, mégis valamilyen megmagyarázhatatlan kötelék már a kezdetek óta ott van közöttünk. Körülbelül egy évvel ezelőtt történt meg az, hogy egy iszogatós este után egymás ágyában kötöttünk ki. Akkor még mind a ketten arra fogtuk, hogy felnőtt férfiak vagyunk, még sincs esélyünk élni az ahhoz megfelelő életmódot és csak ki akartunk elégülni végre. Egy idő után azonban ez megszokottá vált, hiszen akárhányszor problémája volt egyikünknek vagy csak éppen szexelni támadt kedvünk, akkor rögtön egymást kerestük. Ez semmiképp sem rontott a kapcsolatunkon, nem lett kínosabb a levegő körülöttünk, inkább csak még jobb. Publikus helyeken, a média előtt óvatosak voltunk mindig, általában még közel sem mentünk egymáshoz, viszont ahogy megérkeztünk az otthonunkba, a négy fal közé, minden megváltozott.

Talán két hónapja döntöttük el azt is, hogy felesleges a külön szoba, hiszen a hét napból, hatot egymáséban töltünk, ezért akkor én át is költöztem hozzá. Minden szabad percünket együtt töltjük, s őszintén megmondva, fogalmam sincs, hogy mi van közöttünk. Még az elején letisztáztuk, hogy ez mind érzelem nélküli, hiszen elméletileg hetero beállítottságúak vagyunk mind a ketten. Ettől függetlenül sohasem viselkedtünk úgy, mintha ebbe nem lenne több. Pár nappal ezelőtt muszáj volt felhoznom témának ezt egy hajnali beszélgetés során és akkor Jungkook bevallotta, hogy a szabály ellenére is elkezdett valamit érezni irántam. Akkor még nem igazán tudtam, hogy én ezt tudnám-e viszonozni. Tudnék-e annyi szeretetet adni a fiatalabbnak, mint amennyit megérdemel és képes lennék-e csupán a négy fal között tartani a kapcsolatunkat. Megértette a szemszögemet, s szerencsére annyi időt adott nekem, amennyire szükségem van. Tudatában vagyok annak, hogy ő alapból egy nagyon türelmetlen személyiség, és véletlenül sem szeretném megkockáztatni, hogy a várakozás miatt elveszítse érdeklődését, így szinte éjjel-nappal gondolkoztam azon, hogy mitévő legyek. Minden egyes percet imádok, amit vele tölthetek el, és ha nem vele vagyok, akkor iszonyatosan hiányzik. Elmondhatatlanul élvezem minden egyes alkalmat, mikor hozzám ér, megcsókol, kényeztet és csupán elhalmoz szeretetével a szeretkezések közben. Mikor megtudtuk, hogy kapunk egy kis pihenőt, Jungkook azonnal boldogan ugrált a szobában körben, miszerint végre kettesben lehetünk. Csak mosolyogva figyeltem őt akkor, s rögtön arra gondoltam, hogy itt lesz a tökéletes alkalom, hogy letisztázzuk a dolgokat.

- Merre jártál? - kérdezem kíváncsian a fiútól, aki éppen most sétál be a bejárati ajtón. Táskáját a polcra dobja, kabátjával együtt, majd közelebb sétálva ül le a kanapéra mellém.

- Csak benéztem a céghez - rántja meg vállát, miközben karját átdobva fölöttem húz közelebb, s hiába gyanús ez nekem, csak szorosan mellé bújok, fejemet vállára döntve. - Gondolkoztál már azon, amit múlt héten beszéltünk? - teszi fel kérdését kissé félve, mikor már egy órával ezelőtt elindított filmet nézünk. Megállítva a videót emelem meg fejemet, majd kissé hátrébb húzódva húzom fel lábaimat és fordulok vele szembe.

- Igen - sóhajtok fel halkan, mire csak kíváncsian vizslat szemeivel.

- Ha nem akarsz semmit, akkor mondjad gyorsan inkább - szólal meg hirtelen, mielőtt még én tehetném azt, szomorúan kiejtve szavait.

- Előbb hagyj beszélni - kuncogok fel. - Először is, rosszul gondolod, mert igen is akarok valamit. Meg szeretném próbálni veled ezt az egészet - mosolyodok el, mire csak nagy szemekkel pislog rám. - Komolyan azt vártad, hogy elutasítalak?

- Csak számításba vettem - biggyeszti le ajkait, mire én halkan felnevetve hajolok előre, s nyomok egy apró puszit szájára.

- Másodszor viszont, nagyon óvatosnak kell lennünk! - pöckölöm meg orrát. - Szerintem a főnöknek se kellene egyelőre elmondani.

- Upszi! - harapja be alsó ajkát, kínosan oldalra nézve, mire csak értetlenül pislogok rá. - Azért voltam a cégnél, hogy beszéljek a főnökkel. Fel akartam készülni olyanokra, hogy el kell hagynunk a bandát, ha összejövünk meg ilyesmi - forgatja meg szemeit.

- És tényleg el kellene? - kérdezem tőle ijedten, s hirtelen szinte az összes elmúlt években szerzett emlékeink lepörögnek szemeim előtt.

- Nem - mosolyodik el megkönnyebbülten. - Annyit mondott, hogy tartsuk titokba mindenki előtt. Csak a fiúk és ő tudhatja. Még a sminkesek és a menedzserek sem.

- Komolyan? - döbbenek le azonnal, hiszen legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyi lenne a feltétel.

- Igen - bólogat boldogan. - Remélem nem haragszol, amiért elmentem hozzá.

- Dehogyis - ölelem magamhoz szorosan, majd miután váltottunk egy hosszú és szerelmes csókot, újdonsült párként, folytatjuk a nemrég félbehagyott filmet.

először is, ez borzalmas. - bocsánat
másodszor, több részhez is írtátok már, hogy azoknak lehetne második rész. ne felejtsétek el őket, viszont csak akkor hoznék nekik folytatást, ha az összes címmel végeztem. ❤️
puszi❤️