1. - Évforduló

7K 257 20
                                    

Taehyung és Jungkook már majdnem négy éve együtt voltak. Kapcsolatuk felhőtlennek, szinte tökéletesnek bizonyult, hisz nagyon kevés alkalom volt, amikor nézeteltérés lépett fel kettőjük között. Ha ez meg is történt, a vita legfeljebb pár óráig tarthatott, hisz nem bírtak létezni egymás nélkül.
Viszont a negyedik évfordulójuk napján Taehyung teljesen megfeledkezett erről az eseményről, s mint minden reggelen most is egy gyors reggeli után már a munkába sietett. Jungkook azt hitte ez csak egy rossz poén, hogy biztosan készül valamire. Mikor már a munkaideje lejárta után sem érkezett haza Taehyung, a fiatalabb felhívta.

-Szia, Tae- mondta közel sem olyan boldogan, mint máskor.

-Szia, Kookie. Mi újság?- szól a telefonba az idősebb, és mikor Jungkook megismeri a mögötte hallatszodó nevetést egy világ törik benne össze.

-Megint Hoseokkal vagy?- kérdezi rideg hangnemmel, mire meg Taehyung is összerezzen egy pillanatra.

-Kicsim, nyugalom. Nemsokára otthon leszek- próbálja nyugtatni párját, de nem jár sok sikerrel.

-Mi az, hogy nyugalom? Elegem van belőled, Taehyung. E-le-gem!- mondja immár teljesen kikelve önmagából, amin a kapcsolatban szereplő aktív fél most nagyon meglepődik.

-Jeon Jungkook, miért vagy féltékeny?

-Nem vagyok az, Kim Taehyung. Viszont te, mostantól nem vagy senkim.- jelenti ki olyan érzelemmentesen, mint meg soha. Az idősebb kezéből szó szerint kiesik a készülék, és egy gyors köszönés után legjobb barátjának már rohan ki az autóhoz és fénysebességgel száguld haza.

Pár perc múlva mikor a jól megszokott kapuhoz érkezett, remegő kezekkel nyitotta ki ajtaját, hogy beljebb engedje magát házában. Csak remélni tudta, hogy a fiatalabb nem ment el innen, hisz jól tudta, hogy van egy kisebb albérlete és nagyon aggódott, hogy itt hagyta. Őrült módon kezdte üvölteni kedvese nevét, de semmi reakció. Abban a negyed másdopercnyi csendben, míg Taehyung nem párját kérlelte, hangokat hallott a közös szobájukból. Az ajtón próbált bejutni, viszont nem járt sikerrel. Kopogni kezdett közben folyamatosan kérlelve a fiatalabbat, hogy engedje be és beszéljék meg.
Jungkook nem engedett. Magzatpózba húzva magát kezdett keservesen zokogni, hogy ő most szakított élete szerelmével. Csak a baj, hogy "élete szerelme" elfelejtette a mai nap jelentőségét. Mikor szerelme már fél óra után sem hagyott fel próbálkozásaival Jeon döntött. Egy tollat s papírt a kezébe véve firkantott csupán három szót a lapra, majd az ajtó alatti kis résen kidugta azt.
Taehyung szíve hevesen dobogott, mikor észlelte, hogy mi történt és rögtön a kis papírért nyúlt, viszont mikor meglátta a rajta levő szavakat rögtön útnak eredt.

"menj a fürdőbe"

Taehyung mikor kinyitotta a fürdő ajtaját könnyei folyni kezdtek. A helyiséget rózsaszirmok s különböző gyertyák díszítették, míg a kád szélén egy újabb lap -immáron sokkal igényesebb verzióban-, és egy bonbon volt. Rögtön ahhoz lépett és a lapot ketté hajtva olvasni kezdte.

"Boldog negyedik évfordulót, drága egyetlenem!"

Olvasta el újra és újra és újra ezt az öt darab egyszerű szavacskát, míg nem fel nem fogta, hogy mit tett. Telefonját zsebéből előkapva nyitotta meg a naptárt, és szemei ha lehet még nagyobbra tágultak.

Március 17.

A nap, amikor a fiatalabb végre be merte vallani érzéseit az idősebb felé. A nap, ami pont ma volt négy évvel ezelőtt, és a nap, amiről az idősebb elfeledkezett. Dühösen állt fel a kád széléről és a lapot is visszahelyezte eredeti helyére. A szobához érve újfent kopogott, mire Jungkook az ajtó mellett ülve kissé megrezzent.

-Boldog évfordulót, remélem jó volt Hoseokkal tölteni!- a fiú hangja tele volt fájdalommal, és Tae szívébe szúrt kést most alaposan megforgatta.
Hoseok, a legjobb barátja, hetek óta tanácsok miatt keresi fel gyerekkori barátját, ami miatt JeongGuk már nem egyszer kapott féltékenységi rohamot. Taehyung az elején aranyosnak titulálta, és nem foglalkozott vele annyira, viszont most tudta, hogy nagyon elcseszte. Elfelejtette a negyedik évfordulójukat. Félt. Félt, hogy emiatt elveszíti a kisebbet és ő nem tud nélküle élni. Csak remélni tudta, hogy idővel megbékél.

2 óra telt el. Jungkook már az összes könnycseppet kipréselte szemeiből, míg Taehyung már lassan azon a szinten van, hogy idegbajt kap. Viszont a fiatalabb kiszáradt, muszáj volt innia valamit, hiszen ha nem teszi, szája szárazsága még nagyobb bajt fog neki okozni. Döntött. Erőt véve magán az ajtót kinyitotta, s mikor ezt Taehyung meghallotta rögtön felpattant a fal mellől és már állt is volna elé magyarázkodni, de nem tette. Tudta, hogy többre van szükség. Mind a ketten felduzzadt, vörösre dörzsölt szemekkel pillantottak egymásra míg nem egy lemondó sóhaj kíséretében a konyhába vette az irányt a kisebb. Taehyung hagyta neki. Ismeri őt, és tudta, ha vita van adnia kell időt és teret neki, hisz ha nem teszi csak ront a helyzeten.

A fiatalabb egy része tiltakozott a bocsánat ellen, viszont a másik fele már szaladt volna Tae ölelő karjai közé, hogy ott sirhassa ki bánatát.
És sajnos, vagy nem sajnos a szíve győzött. A poharat hatalmas hanggal csapta le a konyhapultra, és indult meg az idősebbhez, aki mozdulatlanul nézte az irányába tartó párját. Mikor viszont nagy erővel csapódott mellkasának és görcsösen kezdte szorítani a pólót hátán nagyon boldog lett. Tudta, hogy megbántotta, ő mégis ott van most. A nyuszi fiú csak sírt és sírt míg nem Taehyung combjai alá nyúlva kapta ölébe és a hálóba lépve ült le az ágyra, szerelmét lábaira helyezve.
Pár perc elteltével könnyes szemekkel keresték egymás tekintetét, és Taehyung csak hangok nélkül tátogott el néhány sajnálomot.

-Beszéljünk

-Hallgatlak

-Jungkook, én úgy sajnálom. Nem tudom, hogy felejthettem el. Szörnyű alak vagyok, tudom. De kérlek ne szakíts. Be fogom pótolni, és mostmár csak veled leszek, de kérlek adj egy új esélyt. Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, kicsi nyuszim!

A fiatalabb habozott. Nem tudta, hogy mit tegyen. Minden vágya az volt, hogy meg tudja neki ezt bocsátani és minden a régi legyen, de valami visszatartotta. Igazából, sose volt ekkora veszekedésük, nem tudta rendesen kezelni a helyzetet, szimplán szeretett volna újra minden lehetséges időt együtt tölteni szerelmével minden probléma nélkül. És így is tett.

-Ha főzöl nekem olyan finom levest, akkor minden rendben lesz- mondja egy kacér mosollyal szája sarkában, mire az idősebb felkuncogva húzza magához szerelmét és csókolja meg.

-Szeretlek, nyuszi!

-Én is szeretlek téged, űrlény!

A vita után újból felhőtlen, mondhatni tökéletes kapcsolatuk lett. Soha többet nem felejtette el Taehyung egy fordulójukat sem, és volt, hogy neki kellett emlékeztetni párját az ötödik év harmadik hónapi fordulójukra éppenséggel. Őrülten szerelmesek voltak egymásba, és erre bizonyítékot is adtak, amikor pár év múlva bár a boldogító igent ejtették ki ajkaikon családjuk, barátaik, és gyerekeik társaságában.

————
Köszönöm, hogy elolvastad az első saját oneshotom!❤️

A következő már valószínűleg egy fordítás lesz, és próbálom minél hamarabb hozni!❤️

Puszi a pocitokra! 💚

oneshot | taekook ffWhere stories live. Discover now