oneshot | taekook ff

42. - első találkozás

30/3
Kellemes olvasást!❤️

Izgatottan sétálok a vasútállomás felé bőröndömet magam után húzva. A mosolyt le sem lehetne vakarni az arcomról, hisz hosszú hónapok után ma találkozom először Taehyunggal. Régóta feszegetjük már a találkozás témát, de egyszerűen lehetetlen volt megtalálni a tökéletes időpontot. Talán túlságosan rá is görcsöltünk, így mikor spontán feldobta az ötletet pár hete, hogy mit szólnék a találkozáshoz, nagyon boldog lettem.

Taehyungot kicsivel több, mint kilenc hónapja ismertem meg. Érdekes történet, mivel egy "kommentháborúban" figyeltem fel az egyik hozzászólására, amiben nyíltan kiáll a különböző szexualitással rendelkező emberek mellett. Már akkor hatalmas tiszteletet éreztem iránta, s mivel a blog teljesen anonim rendszeren üzemelt, írtam neki egy üzenetet. Azonnal megtaláltuk a közös hangot, pár hét után pedig telefonszámot cseréltünk, azt követően pedig az imessage és a facetime segítségével minden nap lehetőségünk adódott boldogítani egymást.

Nagyon megkedveltem őt az eltelt hónapok során. Iszonyat intelligens és egyben kedves srác is. Ő volt az egyetlen, aki mellettem állt, mindig meghallgatott és segített, bármiről is volt szó. Viszont hiába tájékozott és segítőkész minden téren, ő nagyon keveset beszélt magáról. Az érzéseiről, a gondolatairól, a napjairól. Mindent harapófogóval kellett kihúznom belőle és emiatt azt gondoltam végig, hogy én nem vagyok neki ugyanolyan fontos, ő csak elvisel, megtűr maga mellett, hogy ne unatkozzon a mindennapokban.

Volt egy időszak, mikor ezt nagyon bebeszéltem magamnak és én is kicsit magamba fordultam, elzárkóztam. Ezt akkor szóvá is tette nekem, s bár egy hatalmas veszekedés árán, de el tudtam neki mondani a problémámat. Azóta pedig ő is sokkal nyitottabb, több mindent oszt meg velem és emiatt hihetetlen boldog vagyok.

A jegyemet felmutatva a kalauznak helyezkedek el mostmár teljes kényelemben -már amennyire ezt egy vonaton lehet-, majd fülesemet bedugva döntöm fejemet az ablaknak. A mellettem elsuhanó tájat figyelve töröm a fejem a találkozón. Bármennyire is várom és izgulok, most azt kívánom bárcsak megállna a vonat.

Nagyon félek, szinte rettegek. Mi lesz, ha élőben teljesen más lesz vagy csak pont neki nem fog tetszeni az én viselkedésem, a hangom, a kinézetem? Mi lesz, ha rájön az együtt töltött napok alatt majd, hogy neki nincsen rám szüksége, hisz idegesítő vagyok, esetleg csak szimplán irritálom? Ahogy ilyen és ennél rosszabb gondolatok fordulnak meg a fejemben mosolyom egyre halványodik, és már nem is várom annyira. Irtózatosan félek.

A vonaton levő digitális tábla jelzi, hogy nagyjából tíz perc múlva megérkezünk az állomásra, ahol nekem le kell szállnom. Felveszem kabátomat és cuccaimat is kezembe veszem már, nehogy véletlenül itt felejtsek valamit. Mikor befut a vonat az állomásra, csigalassúsággal közelítem meg az ajtót, majd még lassabban szállok le a járműről.

Körbeforgatom a fejem, s egy pillanatra már az is megjelenik gondolataim között, hogy elfelejtett- hiába beszéltünk reggel is. Aztán minden negatív elmélet kiszáll a fejemből, mikor megpillantom Taehyungot, szélesen vigyorogva felém szaladva. Elengedem a bőröndöt markomból, majd karjaimat kitárva lépek én is felé párat, hogy minél hamarabb magamhoz ölelhessem barátomat.

- Szia. - mondom halkan, hajába motyogva, mire kissé eltávolodik tőlem. Arcomat fürkészi kíváncsian mogyoróbarna szemeivel, majd mosolya még szélesebb lesz, s nyom egy puszit arcom mindkét oldalára.

- Végre itt vagy, teljes életnagyságban előttem. Velem. - kuncog halkan, s esküszöm könnyeket látok megcsillani gyönyörű szemeiben.

- Hé, baj van? - simítom meg az arcát. - Miért sírsz, Tae? - kérdezem aggódva, mikor már le is hullik egy könnycsepp, pont az ujjamra.

- Semmi baj, te lüke. Csak annyira örülök, hogy végre itt vagy. - nevet fel halkan, mire én is azt teszem és egyben meg is könnyebbülök rögtön.

- Én is nagyon örülök ennek, bubbancs. - szólítom a beszélgetéseink során kialakult becenevén, mire nagy szemekkel pislog rám.

- Nem gondoltam, hogy élőben így fogsz nevezni. - pirul el pillanatok alatt, mire megpuszilva homlokát visszalépek bőröndömért.

- Pedig de, cica. - kacsintok rá, majd átkarolom a vállát. - Mutasd az utat, mert le akarok feküdni aludni.

- Ne már, hogy eljössz hozzám és te aludni akarsz. - mondja arcát felfújva, de közben mégis útnak indulunk.

- Majdnem nyolc órát ültem vonaton, elég fáradt vagyok. - felelem neki, mire ajkait lebiggyesztve rám pillant. - Semmi baj, csak kicsit pihenni akarok.

- Összebújunk, bébike? - kérdezi izgatottan, s érzem, ahogy a becenév hallatára a pillangók megmozdulnak hasamban.

- Csak ha csinálsz nekem gyümölcsös teát.

- Alig várom. - mosolyodik el izgatottan.