oneshot | taekook ff

61. - távolságtartás

30/22
Kellemes olvasást!❤️

jungkook pov

- Akkor este jössz, ugye? - érdeklődik Yoongi, mire csak felsóhajtok.

- Taehyung is megy? - kérdezek vissza, minek hatására csak szemeit megforgatva bólint egyet.

- Ez egy buli lesz, nem kell nektek együtt lenni feltétlenül. Viszont értékelném, ha nem balhéznátok - mondja, s tudom, hogy a múltkori esetre utal, mikor a kis baráti összejövetel közepén mi összevesztünk.

Taehyunggal lassan három éve játszuk ezt a se veled, se nélküled kapcsolatot. Összejövünk, néhány hónap után szakítunk, majd pár nap elteltével kibékülünk és minden megy tovább. Ördögi körforgás, azonban nem tudunk belőle kiszakadni. Két hónappal ezelőtt azonban egy olyan dolog történt, ami talán megbocsáthatatlannak minősül. Szintén egy kisebb összejövetelt tartottunk, s hiába nem voltunk akkor együtt, mégis iszonyatosan rosszul érintettek a történtek. A tipikus, elcsépelt játék, avagy a felelsz vagy mersz közepette Taehyung úgy gondolta, hogy márpedig ő bevállalja a hét perc mennyország nevű játékot egy csoporttársával. A feladatból végül nem hét perc lett, hanem több, mint egy óra és borzalmasan éreztem magam utána; átverve, kihasználva, megalázva. A legjobban mégis az bosszantott, hogy Taehyungon egy cseppnyi megbánást sem vettem észre és nem is próbálta megmagyarázni, sőt haragom okát sem érti a mai napig. Két héttel ezelőtt egy közös vacsora alkalmával, amit a barátainkkal együtt töltöttünk el, iszonyatosan összevesztünk mindenki előtt és utólag belegondolva, utálom magam, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hoztuk a jelenlevőket. Az elmúlt napokban már próbálom tartani a tisztes távolságot tőle; nem szólok hozzá, rá sem nézek és a lehető legjobban elkerülöm. De néha, mindezt elég nehéz megvalósítani úgy, hogy ugyanabba a baráti társaságban vagyunk mind a ketten, s egyikünk sem tervez távozni innen.

- Rendben, tíz körül felveszlek - felelem barátomnak, majd miután kiszáll az autómból, elindulok otthonom felé.

A lakásba megérkezve indulok el a fürdő felé, ahol egy gyors zuhanyt veszek, majd összedobva egy egyszerű vacsorát fogyasztom el azt. A megbeszélt időpontig még bőven van időm, így a nappaliba telepedve jelentkezek be netflix fiókomba és folytatom a pár nappal ezelőtt elkezdett sorozatomat. Kilenc óra körül a szobámba sietek, majd átvéve egy fekete inget és egy sötétkék, térdénél és combján szaggatott nadrágot készülök el. A fürdőbe lépve igazítom meg hajamat, s szükséges dolgaimat magamhoz véve indulok le a lépcsőházban, egyenesen a parkoló felé. Autómba ülve indulok el Yoongi háza felé, ahova pontosan tíz órakor érkezem, majd írok neki egy üzenetet, miszerint várom a kapu előtt. Néhány perc elteltével kilép az ajtón, s bepattanva mellém tudatja velem, hogy indulhatunk a ma esti buli helyszínére.

- Na végre! - ugrik elénk szinte azonnal Jimin, mikor belépünk a házba, s szinte rögtön a kezünkbe is nyom egy-egy poharat, de én udvariasan vissza is adom, hiszen ma este én vagyok a sofőr és nem tervezem elveszíteni a jogosítványom. Jimin közli velem, hogy unalmas vagyok, mire csak megforgatom szemeimet, hiszen ha nem az ő házában lenne, akkor őt is én szállítanám haza hajnalban.

- Sziasztok! - köszön Chan, mikor a konyhába lépünk Yoongival, miközben Jisung bőszen magyaráz neki. Értetlenül nézek feléjük, viszont Chan csak legyintve egyet tátogja, hogy "Minho", s én megértően bólintok. Az ő kapcsolatuk is elég érdekes.

- Taehyung? - hajolok közelebb Jiminhez, fülébe suttogva kérdésemet, hogy véletlenül se hallja meg senki, hiába iszonyat hangos a zene; biztos, ami biztos.

- Nemrég jött, de nem nagyon találkoztam vele. Nem hiszem, hogy sokáig lesz, mert nincs túl jól - feleli.

- Nincs jól? - kérdezem értetlenül, hiszen hirtelen arra gondolok, hogy valami betegsége lehet.