oneshot | taekook ff

32. - Hét perc mennyország

2/2✅
kellemes olvasást! ❤️

A buli óta két hét telt el és azóta egy szót nem beszéltem a híres-neves Jeonnal. A suliban már kétszer is próbáltam a közelébe férkőzni, de mindig a hülye haverjaival lóg, így egyszer teljesen elvetettem az ötletet, utána pedig egy csajjal láttam beszélgetni. Mindig elvigyorodik, amikor megpillant, sőt néha a folyosón direkt meg is érint, de semmit nem lép és ez engem kikészít, pláne a történtek után.

- Kim Taehyung. – mondja ki nevemet, mire nem csak én, de a szobában levő összes ember meghökken egy pillanatra. Feláll, majd elém lépkedve nyújtja a kezét. Végtagom magától mozdul, s bújtatom tenyeremet az övébe, mire csábos mosolyt villantva ránt fel a földről, majd derekamat átkarolva a szobába invitál, ahol belépésünk után kulcsra zárja az ajtót.

- Miért engem hoztál ide? – kérdezem az ágyon helyet foglalva. Ő is leül mellém, majd egy egyszerű mozdulattal az ölébe ránt, mire én halkan felsikkantok. – Ne már, Jeon!

- Szerinted miért pont téged hoztalak ide? – duruzsolja pontosan a fülem mellett.

- Nem tudom, Jeon. – súgom halkan.

- Amúgy elég izgató, hogy nem a keresztnevemen szólítasz. – harapja meg finoman fülcimpámat. – Bejön.

- Jeon, mit csinálsz? – rántom kissé arrébb fejemet, de ezzel megadatik az a lehetőség számára, hogy nyakamhoz hajoljon és azonnal finom csókokkal kezdje ellepni. Nem ellenkezek, talán az alkohol hatása vagy a rég elfojtott vágy az oka, amit iránta érzek, de belefáradtam, hogy én sosem engedek semmit. Halkan felnyögök, amikor fogait is végig húzza bőröm mentén, majd fejem alá nyúlva fordítja maga felé és egy kacér mosoly megvillantása után rögtön ajkaimra hajol. Semmi gyengédség és érzelem nincsen ebbe a csókba, vadul és szenvedélyesen mozgatja párnácskáit az enyémen, közben kezei már fenekemet markolásszák.

- Csak nem olyan rossz ez, igaz? – dönt el az ágyon, majd újra fölém hajol.

Megrázom fejemet, ahogy előtörnek az emlékeim. Nem lenne tanácsos biológia óra közepén felizgulva ülni. Szerencsére pár perccel később meghallom a kicsengő hangját, ami nekem szerencsére a nap végét jelzi, hiszen elmarad az utolsó órám. Felsóhajtva pakolom össze cuccomat a táskámba, majd azt hátamra kapva indulok ki a suliból. Ahogy a kapuhoz érek azonnal lefagyok, hiszen ott áll Jeon, a lehető legszexibb módon a motorjának dőlve és közben egy cigarettát szív. Ahogy meglát, azonnal elmosolyodik, én pedig csak megrázom fejemet, hiszen mindig ezt csinálja. Fájdalmasan felnyögve fogom meg magamat és indulok el a másik irányba, avagy a buszmegálló felé, de még mielőtt tennék két lépést valaki megragadja a karomat, s én értetlenül fordulok hátra.

- Jeon...- morgom a nevét, de ő csak elmosolyodik.

- Neked is szia Taehyung. – nevet fel kissé, miközben eldobja a cigarettáját és közelebb hajol hozzám. – Gyere velem.

- Hova? – csattanok fel, majd karomat is kihúzva szorításából indulok el a másik irányba. – Dehogy megyek.

- Ne csináld már. – jön utánam és egy egyszerű mozdulattal óvatosan neki lök az iskola kerítésének, s ezt szerencsére minden most végző diák vég nézheti.

- Jézusom, engedj már el! – tolom arrébb magamtól. – Jól van, megyek veled. – sóhajtok fel, mire csuklómat megragadva vezet vissza a motorhoz, majd miután rám adta a sisakját és fel is ültetett rá, ő is helyet foglal előttem. – Mibe kapaszkodjak? – kérdezem, mire felemeli a dzsekijét két szegélyénél fogva, de én csak ciccegek egyet. – Inkább leesek.