oneshot | taekook ff

10. - Féltékenység |+18

Kérésre! Kookendry ❤️
Kellemes olvasást! ❤️

Nagyon kezd az idegeimre menni az, hogy Taehyung és Jimin ennyire szoros kapcsolatban állnak. Teljes mértékben megértem, hogy ők már réges régóta legjobb barátok, de számomra ez már sok. Persze, ez nem csak nekem szúrt szemet, hanem Yoonginak is, akinek szintén fáj látni, mikor szerelme éppen az enyémmel többet foglakozik, mint vele. Természetesen most is, három óra próba után, mikor már az autóban ülünk, ők egymás mellé helyezték le magukat és heves beszélgetésbe kezdenek. Idegesítő. Sugával leghátul ülünk egymás mellett szintén, miközben ő már zenét hallgat én pedig az ablakon bámulom a mellettünk elhaladó tájat. Hallgatom, ahogy Taehyung jóízűen nevet előttem, rám se hederítve, és figyelem, ahogy feje már újra Chim vállán pihen.
A sofőr szól, hogy a dorm elé érkeztünk, ezért megbököm a sorstársam vállát. Kérdőn néz rám, mire elmondom, hogy megérkeztünk. Lassan szállunk ki az autóból, és figyeljük, ahogy szerelmeink egymás kezét fogva lépnek be a ház ajtaján.

A napok csak rohannak mellettünk, és nem is tudom, hogy mikor beszéltem utoljára a normálisan Taehyunggal. Már csak annyival tisztel meg szinte, hogy bejön mellém aludni. Viszont akkor, úgy bújik hozzám, mint egy elveszett kiscica. Természetesen ez eszméletlenül jól esik, viszont nagyon kezd ebből elegem lenni, és ma este meg is történik az a bizonyos beszélgetés, ami miatt hetek óta aggódók. Újra kezdődik a tipikus mókus kerék, miszerint fürdés után még Jimintől el kell köszönni, és majd utána jövök én. Az ágy szélén ülve dobolok lábaimmal, miközben kezeimet tarkóm mögött fűzöm össze. Nyitódik az ajtó, de én nem szentelek neki nagy figyelmet, továbbá is csak a padlót figyelem.
Két tenyér jelenik meg meztelen mellkasomon, ahogy egyre lejjebb siklik, miközben puha hajzuhataggal megáldott buksi a nyakamba bújik.

-Nyuszi- dorombolja fülembe Taehyung, mire most sajnos nem a kellemes borzongás fut végig testemen. -Olyan rég foglalkoztál már velem- folytatja, és nekem itt pattan el a cérna, olyan lendülettel állok fel, hogy szegénykém hátra esik az ágyon. Értetlenül pillant rám, mire én gúnyosan felnevetek.

-Én nem foglalkozok veled?- ordítok rá, mire kissé megrezzen, és rögtön félelem ül ki arcára, de most egyáltalán nem hat meg. -Taehyung az istenit, hetek óta csak Jimin így, Jimin úgy. Kézen fogva sétálsz vele, jó éjt puszit adsz neki, volt, hogy vele aludtál, sőt egyszer pont láttam, ahogy a szája sarkába kapott egy kibaszott puszit tőled. Szerinted nekem meg YoonGinak ez hogyan esik?- igaz hangom közben lecsillapodott, utolsó mondatomat szintén kiabálva mondtam. -Tae, te kurvára megcsaltál- jelentem ki, halkan, teljesen megtörve, mire szinte látom, ahogy átfut rajta a felismerés, és rögtön hullajtani kezdi könnyeit.
Ezt a szép arcot elcsunyítani az átlátszó kis cseppecskékkel, szín tiszta bűn.

-Sajnálom, nagyon sajnálom Kook. Kérlek... én ezt egyáltalán nem így gondoltam, csak tudod, hogy Jimin a legjobb barátom és... nagyon sajnálom, kérlek ne haragudj- zokog folyamatosan, és szívem szerint karjaimba zárva ölelném szorosan, míg nem csillapodik szipogása, de most nem.
Elegem van belőle és Jiminből is.

-Nem bírom. Ma kérlek aludj máshol- nézek rá rezzenéstelen arccal, és próbálom elnyelni a feltörni készülő könnyeimet.

-Kérlek, Jungkook. Ne csináld ezt velünk. Szeretlek, nagyon szeretlek. Több, mint két éve együtt vagyunk, nem csaltalak meg, és soha nem is tenném- jön felém közelebb, mikor már felállt az ágyról. Hangja hiába határozott, még mindig sír, és ezt nem tudja elrejteni. Egy pillanatra felnézek a plafonra, hiszen ha tovább kell bámulnom már vörösödő pofiját biztos én is elbőgöm magamat. Hirtelen csapódik nekem egy Taehyung, illetve inkább egy fej a mellkasomnak, és két kar a derekam köré, mire egész testemben megfeszülök. Már éppen el akarnám tolni nagamtól, amikor meghallom, hogy hangosan felsír. Bármennyire is haragszok rá, képtelen vagyok ezt szó -vagy inkább tettek-, nélkül bírni. Egyik karomat felemelem, és magamhoz húzom még jobban, a másik kezemet pedig a fejére helyezem és így kezdem simogatni a tincseit. Pár perce állhatunk így, amikor elválik tőlem és mostmár végre abba hagyta a sírást is.
Sokkal gyönyörűbb könnyek nélkül.