oneshot | taekook ff

56. - alkohol

30/17
Kellemes olvasást!❤️

jungkook pov

- Vasárnap voltunk kocsmába! Most minek kell megint menni? - kérdezi nyöszörögve Taehyung, miközben az ágyán fetreng. Csak felsóhajtva veszem ki kezéből telefonját, majd egy egyszerű mozdulattal dőlök rá, ezzel teljesen ráfekve. - Jézusom, nehéz vagy!

- Na, Tae - gügyögök neki, mint egy kisgyereknek, mire csak felsóhajtva préseli össze ajkait, a lehető legcsúnyább nézésével illetve engem. - Jó lesz!

- Persze - feleli gúnyosan. - Vasárnap is alig értünk vissza, mert még el kellett menni kaját is venni!

- De visszaértünk, nem? - villantok rá egy győztes mosolyt, mire csak megcsóválva fejét lök le magáról és indul el szekrénye felé, s ekkor már tudom, hogy nyert ügyem van.

Taehyung és én szinte szöges ellentétei vagyunk egymásnak, mégis a lehető legjobb barátság alakult ki közöttünk az évek során. Még elsős korunkban kerültünk egy szobába, s történetesen egy osztályba is. Az elején elég kínos volt közöttünk a légkör, hiszen mint említettem, nagyon különböző személyiséggel lettünk megáldva. Míg ő a csendes, mégis szókimondó tábort erősíti, addig én a hangos, minden lében kanál típus vagyok. Imádok barátkozni, új embereket megismerni és felfedezni a világ rejtelmeit, miközben Tae inkább csak fülesét bedugva merül el a saját kis világába, messze a sok rossztól. Kilencedikes voltunk, amikor félév tájékán megtörtént az az esemény, ami a kollégiumban rendezett közös grillezés volt, mikor végre közelebb kerültünk egymáshoz. Mivel osztálytársak vagyunk, ezért mindketten másnap egy iszonyatosan nehéz földrajz dolgozatot írtunk, amire nem lett volna időnk felkészülni, ha mi elmegyünk a sütögetésre. A csoportvezető tanárunkat talán egy óráig kellett győzködni, hogy engedjen el minket, hiszen ez nagyon fontos lenne, viszont végül meglett az eredménye és a szobánkban maradhattunk. Bár nekem igazából csak nem volt kedvem a sok emberhez, addig szobatársam valóban tanulni akart, így egyikünk sem járta meg. Onnantól kezdve egyre jobb és szorosabb lett a kapcsolatunk és ezért iszonyatosan hálás vagyok. A tavalyi évzáró kollégista bulira bekerült egy kis alkohol, s életemben akkor láttam először és valószínűleg utoljára is inni barátomat. Akkor kivételesen én voltam az kettőnk közül, aki vigyázott a másikra. Talán éjfél is elmúlt már, mikor visszakeveredtünk a szobába, s ekkor Taehyung elkezdett áradozni, hogy mennyire is szeret engem és nem csak baráti módon. Másnap reggel, vagy inkább délután, természetesen iszonyatos fejfájással ébredt és semmire sem emlékezett, ezért azóta sem hoztam ezt fel neki. A nyár folyamán bőven volt időm gondolkozni ezen, s visszagondolva az előtte levő három évre ráeszméltem, hogy bennem is elkezdtek kialakulni komolyabb érzések, csupán túl idegen volt számomra ez az egész. Soha nem voltam még szerelmes, pláne nem egy velem azonos nemű személybe és fogalmam sem volt, hogy hogyan kellett volna viszonyulnom ehhez az egészhez. Mikor szeptemberben elkezdtük az utolsó közös évünket, az volt az első gondolatom, hogy muszáj megfigyelnem a gesztusait, azokat a bizonyos jeleket, hogy esetleg érzései még most is jelen vannak-e. Persze erre néhány héttel később már meg is kaptam a választ, amikor folyamatosan zavarba jött egy-egy megszólalásom, cselekedetem után. Mindenképp le akarom ezt a helyzetet vele tisztázni még a téli szünetünk előtt, ami már alig egy hónap, így össze kellene kapnom magam már.

- Ha megfázok, biztos, hogy kiraklak a folyosóra aludni - néz rám fenyegetően Taehyung, mikor a kocsma kinti része felé intek, hiszen ott várnak a barátaink már és nyilván nem bent foglaltak helyet. Köszönve mindenkinek foglalunk helyet, majd Yoongi társaságában indulok vissza a pulthoz, persze csak miután sikertelenül megpróbáltam rábeszélni szobatársamat, hogy igyon velünk.

- Na mi újság vele? - int fejével Yoongi kintre, Taehyungra utalva, mire csak elgondolkozok.

- Nem tudom, mikor kellene beszélnem vele - felelem neki bizonytalanul, miután leadtam rendelésem a pultos hölgynek.

- Mondjuk ma?

- Ma? - kérdezek vissza meglepődve, kissé meg is rémülve.

- Iszol, szóval bátrabb leszel és ne várj túl sokat vele. Megmondtam már, hogy még szerintem is jól néz ki, pedig barátnőm van - nevet fel, mire csak gúnyosan elmosolyodva sétálok el mellette, a már megkapott italokkal kezemben.

Lehelyezem Taehyung elé a szokásos rendelését, a kólát, majd miután koccintottam a többiekkel, kérdés nélkül húzom le a két feles italomat. Lekísérem azokat a vodka-narancsommal, majd Tae mellé ülve karolom át vállánál és húzom magamhoz közelebb. Az este folyamán többször is megfordulok a pultnál, de azért próbálom tartani a mértéket, hiszen tavaly már egyszer sikerült összehánynom a fürdőszobánkat és borzasztó mérges volt rám a szobatársam. Kilenc óra körül úgy döntünk végre, hogy ideje lesz visszaindulni a kollégiumhoz, mivel Tae elmondása szerint még van tanulnivalónk holnapra, azonban erősen kétlem, hogy én ma még tanulni fogok. Továbbá is átkarolva őt sétálunk vissza lakhelyünkhöz, majd mielőtt még besétálnánk az épületbe, a padoknál megállva kicsit próbálom rendbe szedni magam. Taehyung egy üveg vizet nyújt nekem, amit rögtön el is fogyasztok, majd egy hatalmas sóhajt kiengedve ajkaim közül lépünk be az épületbe. Nagy mosollyal arcomon köszönök a ma esti felügyelő tanárnak és a portásnak, mire az utóbbi csak fejét rázva kacag fel, hiszen tudja nagyon jól, hogy nem a városban voltunk három órán keresztül. A lépcsőn szinte felrohanunk, hogy véletlenül se kapjanak el minket, majd a szoba ajtaját kinyitva szinte beesek ágyamra. Taehyung rögtön kinyitja mind a két ablakot, hiába utálja a hideget, majd kabátomat lehúzva rólam viszi ki a fogasra. Cipőmet is leveszi, amit a szekrény elé helyez le, majd hallom, hogy magával is elismétli ugyanezeket.

- Gyere ide - motyogom neki már félálomban, miután a nevelő volt ellenőrizni és nagyjából ki is józanodtam. Csak értetlenül pislog felém, azonban néhány másodperc elteltével feláll az íróasztaltól, s az ágyamhoz lépve telepedik le mellém. - Beszélnünk kell valamiről - mondom neki, közben fejemet ölébe hajtva, mire ő azonnal tincseim közé vezeti ujjait.

- Történt valami baj? - kérdezi ijedten, bár inkább aggodalmasan, de én csak egy halvány mosollyal arcomon rázom meg fejem.

- Emlékszel a tavalyi évzáró bulira? - kérdezem, majd mikor bólint, folytatom. - Amikor felhoztalak a szobába, mondtál néhány dolgot, amik elég nagy fejtörést okoztak nekem a nyári szünetre - kuncogok fel, viszont ő csak értetlenül néz rám. - Konkrétan szerelmet vallottál.

- Jézusom - állnak le ujjai a simogatással abban a pillanatban, ahogy felfogja szavaimat, minek hatására én csak egy nyöszörgő szerű hangot adok ki.

- Ne nézz ilyen rémülten - kuncogok fel, megsimítva arcát. - Azért nem hoztam akkor fel, mert még nem voltam biztos saját magamban, azonban mostmár az vagyok. Ott volt az egész nyár, hogy gondolkozzak és rájöttem, hogy iszonyatosan megszerettelek. Mindennél és mindenkinél fontosabb vagy nekem, és nálad jobb barátot nem is kívánhattam volna. Viszont rájöttem arra, hogy te már régóta sokkal többet jelentesz nekem, mint egy barát, szobatárs vagy osztálytárs.

- Most én ezt nem értem - rázza meg fejét, szemöldökeit is összeráncolva. Megemelkedve ülök fel, majd mikor egyik kezemmel megfogtam az övét és másikat pedig arcára simítottam, folytatom.

- Remélem, hogy nem értettem félre semmit és még mindig úgy gondolod, ahogy akkor. Mert én is szeretlek téged, Taehyung - mosolyodok el szélesen, szemeibe nézve végig, mire csak nagyra tágult pupillákkal pislog rám. Megcsóválva fejem hajolok hozzá közelebb, majd mikor lehunyva szemeit várakozik tovább, összeérintve ajkainkat részesítem élete első csókjában és remélhetőleg minden másban is én leszek neki az első.

maniac_7  csak szólni szeretnék, hogyha visszamegyünk valaha, akkor az első állomásunk az a szmog lesz❤️❤️❤️
remélem tetszett!!! puszi🥰