oneshot | taekook ff

6. - Házasság

A házas élet nem könnyű. Ezt pedig sajnos az úgynevezett álompárnak is meg kellett tapasztalnia. Mindenki annak tartotta őket, hiszen a tipikus klisés módon találtak egymás szerelmére. Gyerekkoruk óta legjobb barátok voltak, és együtt próbáltak ki mindent. A gimnázium harmadik évében végre Taehyungnak lett mersze bevallani érzéseit, és azóta együtt vannak. Immáron a huszonhetedik életévüket fogják ütni, és az, hogy lassan tíz éve együtt legyenek viták és nézeteltérések nélkül, lehetetlen. Kettő éve házasodtak össze, amikor a nyuszi fiúnak végre lett bátorsága és térdre ereszkedve kérte kedvesét, hogy kössék össze életüket örökké. Taehyung eszméletlen nagy boldogságot érzett és a szívében szétáramlott melegség, amikor szerelme gyűrűt húzott ujjára, a Nap hőmérsékletével vetekedett.

Viszont a kezdeti tűz elmúlt. Valami megváltozott és Taehyung nem tudta, hogy miért van ez. Jungkook eljárt otthonról, sokszor a munkahelyén aludt és telefonjának köszönhetően Tae egyszer rájött, hogy egy meleg bárban ül.
Ez történt egy hónapja.
Az esetet nem emlegette a szőke hajú, míg a nyúl fiú egyre jobban hidegült el tőle. Nem, nem csalta meg őt, sőt a szerelme sem lankadt, egyszerűen valami elromlott. Mind a ketten ugyanúgy szerették a másikat, mint egy évtizeddel ezelőtt, de semmi sem tart örökké. Ezt mind a ketten pontosan jól tudták. De féltek. Egymás első szerelmei voltak, és egymáson kívül nem tapasztaltak senki másat. Nem ismertek más lelket, sem testet, személyiséget és érzéseket sem.
Csakis kizárólag egymásét.

Éjszaka volt a Jeon házban, és Taehyungot újra a sírás folytogatta. Jungkook ma este se jött még haza, pedig ma van tíz éve, hogy szerelmet vallott társának. Félt, nem tudta mire vélni ezt. Máskor legalább ír neki egy sms-t a férje, de most még erre sem méltatott, pedig ma van tíz éve...
Zokogva kuporodott össze a kanapén, miközben Jungkook pulóverét viseli és egy párnát szorongat, amin a közös képük szerepel a diplomaosztó napján. Szerette őt, mindennél jobban szerette őt és eszméletlenül fájt neki ez, hogy ilyen történik.
Hangos szipogásától észre se veszi, hogy nyitódik a bejárati ajtó, és a szerelme lép be rajta. Teljesen összefagyva, kezében egy csokor rózsát és egy pizzás dobozt tartva. Amikor meglátta gyermekkori barátját, s mostanra már férjét a kanapén pityeregve a cipőit ledobva rohanni kezdett hozzá. Letérdel elé, ajándékait még mindig kezében tartva és mikor végre Tae is kinyitja szemeit és észreveszi előtte térdelő párját melegség járja át a szívét.

-Kicsim...- suttogja halkan JeongGuk, mire Taehyung a párnát félretéve ugrik karjaiba, és nyakát átkarolva görcsösen szorítja magához. Jeon sem tétlenkedik, az ajándékokat egyelőre a dohányzóasztalra helyezi maguk mellé, majd guggolásból felállva emeli ölébe szerelmét, és a kanapén foglal vele helyet. -Ne sírj, életem-

-Már hogy ne sírnék? Ez ilyen búcsú ajándék lesz, vagy mi?- sír fel egyre hangosabban Taehyung, és már Kook se bírja könnyek nélkül. Mindkettejük szíve összeszorult, ahogy a másikat szomorúnak látták, de muszáj volt most közösen kisírni bánatukat.
Jungkook kezét a párja arcára helyezte, és mint az első alkalomkor, most is kissé félve hajolt az ajkaira.
Túl régóta nem érezhette már a finomságokat.
Hosszan élvezték egymás csókját, végre újra érezve a kémiát maguk körül. Ez hiányzott nekik. Egy túlfűtött, szerelemmel telt csók, ami visszarángatja őket a szürke hétköznapokból, és emlékezteti őket, hogy nincsenek egyedül.
Hiszen ők csak együtt érnek valamit.
Lihegve váltak el egymás megkínzott, enyhén nyálas párnácskáitól, és Jungkook még mindig az arcon tartott kezével simogatni kezdi az enyhén pirosas orcácskáit szerelmének. Viszont ő nem mosolyog olyan boldogan, inkább újra a sírás kerülgeti, aminek hangot is ad és szerelme combjain ülve kezdi újra könnyeit potyogtatni.

-Már miért lenne búcsú?- kérdezi halkan, egy csöppnyi aggodalommal hangjában Kook, és Taehyung úgy érzi, hogy most kell neki elmondania mindent, amit érez és gondol.

-Kook, elhanyagolsz. Igaz, én is téged, de ez már nem normális. Nem tudom, hogy mikor csókoltál meg utoljára, a szeretkezésre pedig nem is merek gondolni. De ezek nagy dolgok, talán. Mi van az összebújós, filmezős estékkel? Mi lett a szerelemmel kettőnk között? Ne értsd félre! Szeretlek, elmondhatatlanul... de egy hónapja már szinte rám se nézel, sőt még egy meleg bárba is elmentél. Én pedig... én, itthon ülök sírva, folyamatosan a te felsőidet viselve a közös emlékeket nézegetve, míg te... nem tudom mit csinálsz. Hiányzol! Félek, hogy elveszítelek, de nélküled egy senki vagyok...- mondja végig elcsukló hangon, néha dadogva is kicsit a pár hónappal idősebb, mire Jungkook szíve összefacsarodik. Szinte fel se tűnt neki. Tudta, hogy eltávolodtak, de nem látta társán, hogy ennyire bántja.
Talán ez volt az ok, amiért nem lépett hamarabb.

-Figyelj- törli le a könnyeket szerelme arcáról, majd orra hegyére ad egy puszit és beszélni kezd -Te, Jeon Taehyung vagy a világ legcsodálatosabb embere. Ne nézz így, direkt mondtam ezt a nevedet, hiszen ezt sokkal jobban szeretem. Az én férjem ez a csodálatos ember, akit én megbántottam. Ne haragudj rám, kérlek! A meleg bár dolgot ne értsd félre! Egyáltalán nem magam miatt mentem, sőt szinte a hányinger kerülgetett már.- húzott egy enyhe görbület ajkaival, és Tae is végre elmosolyodott, hiszen nem csalták őt meg -Emlékszel arra a szórakozóhelyre, ahova mi is mentünk még pár évvel ezelőtt? Na, ott voltam egy kollégámmal. Meleg, de fél. Megkért, hogy kíserjem el, mert a kiszemeltje ott van, csak nagyon félénk és aggódott, hogy elront valamit. Én pedig segítettem neki.- Taehyung válláról mázsás súlyok esnek le, ahogy fel is fogja, hogy ez az egész egy vaklárma volt. Jungkook nem csalta őt meg, szereti őt, és csakis kizárólag őt. Nem egy lányt, nem egy másik -sokkal helyesebb-, srácot, hanem őt. Hivatalos néven szólítva Jeon Taehyungot, akivel ma pontosan tíz éve töltötték el az első közös szerelmes estéjüket.

-Én nem készültem ajándékkal- szólal meg később Tae bűnbánóan, amikor már Kook ölében ülve eszegetik a pizzát, miközben egy filmet kezdtek el nézni közösen. -Nem számítottam arra, hogy te készülsz bármivel is-

-Ne aggódj, szerelmem- nyom egy csókot feje bubjára párja -Ilyet feltételezel rólam?- kérdezi tettetett dühvel hangjában, és szája sarkában ott bujkál egy szelíd mosoly.

-Nem. Tudtam, hogy hozni fogsz valamit- suttogta Tae, mintha bárki is meghallgatta volna ezt a nagyon titkos beszélgetésüket, majd mosolyogva hajolt férje ajkaira.

A házas élet nem könnyű. Ezt pedig az álompár is megtapasztalta. Viszont, mint minden nehézségen, ezen is túl tették magukat. Idő kellett, mire visszaszerezték a lobogó tüzet kapcsoltukba, de miután az visszatért, haláluk napjáig nem aludt ki soha többet.

———————
Sziasztok 😍
Itt is lennék egy újabb saját os-val 🙄
Tudom, hogy fordítást ígértem, és el is kezdtem, csak ehhez most jött az ihlet 😄
Remélem tetszett nektek, ha hibát találtok, elnézést! ❤️❤️

Az lenne a kérdésem, hogy szeretnék még egy karácsonyi kis "különkiadást", amibe nem csak TaeKook szerepelne, hanem a bts többi tagja is. Tetszik az ötlet és írjam meg, vagy inkább csak egy meghitt TaeKook karácsony legyen?😊

Puszi a pocitokra! 💚💚