oneshot | taekook ff

16. - Nem értelek...

2/2 ✅

Ennyire soha nem örültem még a szabadságnak, mint most. Bár kicsit nyomasztó a magány és be kell valljam, hogy igenis hiányoznak a többiek, nem tágítok és továbbá sem megyek vissza. Lassan egy hete már, hogy elköltöztem, azóta pedig kitartóan próbálnak kapcsolatot létesíteni velem. Szerencsére még nem derítették ki, hogy hol lakok. Nem nehéz amúgy rájönni. Jól tudják mindannyian, hogy a Bighit épületétől nem messze van egy kisebb panel lakás, ami bár kívülről elég romosnak tűnhet, belül a legmodernebb szállodákat is tetőzi szépsége.
Itt van az idolok második otthona. Akik egyéjszakás kalandokat szeretnek tartani, vagy esetleg már családjuk van, vagy az én esetemben bújkálni akarnak, mind itt vesznek lakást. Örülök, hogy pár évvel ezelőtt ezt én is megtettem, mivel így most nyugodtan költözhettem át ide. A menedzser természetesen tudott erről és ő rögtön itt keresett, ami miatt persze nem voltam olyan boldog, de azonnal változott a véleményem, amikor száz százalékosan megértette a helyzetemet. Bár kissé kiakadt, mondván, hogy nem menekülhetek el a problémák elől, mégse akart erőszakkal visszavinni a közös lakásba. Megígértem neki, hogy az interjún -ami ma lesz-, nyilván megjelenek, de akkor sem szeretnék visszatérni a többiek közé.

Az interjút említve, igen ma van a nap, amikor újra találkozok a többiekkel, köztük Taeval is. Bevallom, kicsit tartok a találkozástól, de nekem szerintem semmi félni valóm. Mivel még bőven van idõm és úgyis küldenek értem külön autót, nyugodtan fekszek vissza az ágyamba, hogy elolvassam az új pletykákat. Már nevetséges, hogy miket ki nem találnak rólunk a riporterek, de még a rajongók is. Komolyan, imádom õket, viszont néha már sok.
Miért költöztem volna ki azért, mert fertőző betegségem van?

Mindegy is, megiszom a forrócsokim majd elfogyasztom a tegnapi vacsorámból megmaradt adagot, végül a reggeli edzésemet is beiktatom. Mindezek után a mosdóbaa veszem az irányt, hogy egy frissítő zuhanyt vehessek. Miután sikeresen lefürödtem, elmosogattam magam után, majd felvettem egy laza öltözetet, az órára pillantok, de időm sincs fellélegezni, rögtön megszólal a csengő, jelezve, hogy itt vannak értem. Nagy sóhajjal hagyom el a lakásomat, közben eltéve szükséges dolgaimat. Nem érdekel se a hajam, se a sminkem, a ruhám se nagyon, hiszen úgyis teljesen új embert fognak belőlem varázsolni, mihelyst leülök a sminkesem előtti székbe.

Pár perc után már a jól ismert épület elé gurulunk be, ahol már látom a banda szokásos autóját.

Szóval, õk már itt vannak.- jegyzem meg magamnak, majd kiszállok a járműből és a vaku fényét, plusz a sok-sok kérdést ignorálva indulok el a hatalmas ajtó felé, ahova amikor elérek, rögtön kitárják előttem. A menedzser fogad az aulában, aki hatalmas megkönnyebbüléssel veszi, hogy eljöttem, mire csak mosolyogva magyarázom meg neki, hogy megígértem, hogy eljövök és lám' itt is vagyok. Nem beszélünk már többet, elheseget az öltöző felé, ahová én kuncogva megyek, de a mosoly arcomra fagy, amikor belépek.

Újra itt vannak. Itt állnak elõttem, mind a hatan. Meggyötörten, kisírt szemekkel, amik most is fájdalommal és megbánással vannak tele.

Hiába gondolkoznék tovább, lehetetlen, mivel levegőt se veszek máris egy Namjoon csapódik belém, aki olyan szorosan ölel magához, mint még a közös éveink alatt tán egyszer se.

- Annyira hülye vagy, Kook. Hol voltál? Mit csináltál? Jól vagy? - bombáz kérdéseivel, amiket szorosan fülembe intéz.

- Nyugalom, minden rendben. Nem kellett volna ennyire aggódni. Nagy fiú vagyok már és tudok magamra vigyázni. - mondom, miután elváltunk egymástól, de nem maradok sokáig szabadon, hiszen azonnal magához von Jin, majd később Hoseok és Yoongi is.
A két kedvencem csak áll ott, és várnak, de mikor én ezt már megunom, csak nagyot sóhajtva, közben fejemet rázva fordulok Jimin felé, hogy aztán karjánál fogva magamhoz húzhassam egy ölelésre. Ő csak áldozat lett ebben az egészben. Nem érdemli meg, hogy rá is hibásként tekintsek, miközben amúgy nem tehet semmiről. Megkönnyebbülve simul bele ölelésembe és hallom, ahogy szipog. Eltolom magamtól, hogy letöröljem könnyeit ujjaimmal, majd homlokára adok egy puszit és megnyugtatom, hogy nem tehet semmiről sem.

Most már csak egy ember maradt, aki még mindig ugyanúgy, ugyanott áll, mint amikor beléptem a kis helyiségbe. Félretéve a köztünk lévő viszályt húzom Őt is magamhoz, hogy megölelhessem, minek hatására hangosan zokog fel, ami az én szívemet is rendesen összefacsarja.
Mindig is utáltam, ha sír.

- Tss~ ne sírj. Itt vagyok. - suttogom fülébe, majd haja közé puszilok, pár perc múlva pedig elválok tőle és megtörlöm könnyeitől nedves arcát.

- Beszélhetünk a felvétel után? - néz rám bociszemekkel, karjait nem engedve el derekamról.

- Igen, szerintem is itt az ideje megbeszélni. - bólintok egyet ráadásképp, majd kilépve karjai közül ülök a székbe, hogy kicsinosítsanak. A többiek is így tesznek és egy pár perc csend után végre feloldódik a hangulat, majd már csak a szokásos poénok hangzanak el mindenki nevetésével együtt.

Maga a felvétel hamar lement, mondhatni szokásos kérdések merültek fel, csak most kiegészítették a költözésem okával, amit le tudtam annyival, hogy magánügy és nem szeretnék róla beszélni. Szerencsére megértették, mivel utána nem feszegették a témát tovább.
Taehyunggal lemaradtunk a többiektõl, majd mielőtt még kanyarodna a szokásos kocsi után, csuklóját megragadva húzom ahhoz a járműhöz, amivel én érkeztem. A sofőr meglepetten, mégis boldogan figyeli, ahogy nem csak egyedül utazok vissza, így csak elmosolyodva bólintok neki, hogy indulhatunk.
Tae hiába kérdezget nem válaszolok neki, hogy merre tartunk, csak jókat kuncogok tetetett dühén. Hamarosan megérkeztünk a házhoz, ahová ugyanúgy szó nélkül vezetem be, kézen fogva.

Kinyitom az ajtót magunk előtt, s végül a nappaliba vezetem, hogy oda leülve beszélhessük meg a történteket. Leül a kanapéra, én pedig vele szemben a fotelban foglalok helyet.

- Gondolkoztam. - szólal meg hirtelen, mire rákapom tekintetemet, és azt próbálom sugallani, hogy folytassa. - Hülyeséget csináltam, nagyon nagyot. Tényleg nem tudom, hogy mi történt velem a buli napján, de hidd el nekem, hogy nagyon megbántam. Elmondhatatlanul sajnálom és ha tehetném, visszamennék az időben, hogy megváltoztassam a tetteim. Az pedig, hogy utána Jiminen lógtam annak az volt az oka, hogy muszáj volt elterelnem a figyelmem rólad. Chim pedig tényleg mindig ott volt nekem és akkor is segített. Én tényleg nagyon szégyellem magam és azt is, amit tettem. Nem kérlek, hogy bocsáss meg rögtön és legyünk újra együtt, de arra kérlek, hogy adj egy esélyt, és bebizonyítom, hogy ugyanúgy szeretlek, mint abban a másfél évben is.

- Tényleg hülyeséget csináltál, de én is gondolkoztam. - állok fel eddigi helyemről és mellette foglalok helyet. Kezei annyira remegnek, hogy rossz nézni, így egyiket az enyémbe veszem és összekulcsolom ujjainkat, majd szembe fordulok vele és a szabad kezemmel arcára simítok. - Ne félj ennyire, nem eszlek meg. - kuncogok fel, majd arcáról leveszem kezem. - Szeretlek, mindig is szeretni foglak. Igazad van, jelenleg nem tudnám még újra kezdeni, de nem akarlak elengedni magam mellől. Ha neked is megfelel, akkor szépen lassan újra felépítjük a kapcsolatunkat és a végén olyan lesz, mint a buli előtt.

- Persze, hogy megfelel. - örül meg hirtelen, majd homlokát az enyémnek dönti és így néz szemeimbe. -Köszönöm. - suttogja kettőnk közé, s én amikor megérzem lehelletét ajkaimon visszacsapódni, az előző szavaimnak ellent mondva hajolok közelebb és érintem össze párnácskáinkat, hogy végre újra érezhessem az édes puhaságokat számon.

Hiányzott már.

Nem mondom, hogy azonnal mindent újra tudok kezdeni Taeval, de nem akarom magam mellől elengedni és többet nem is szándékozok. Elég volt ez a külön töltött idő, hogy ráeszméljek arra, nekem Ő az egyetlen. Csinálhat hülyeségeket, lehet idegesítő, léphet át néha egy bizonyos határt, de egy valami akkor sem fog változni;
ugyanúgy szeretni fogom, míg a világ, világ marad.

—————

Nos, tényleg siettem vele, de remélem senkit nem zavar, hogy konkrétan ugyanazon a napon hoztam a folytatást! 😅🥰

Remélem tetszett és ha hibát találtok, ne haragudjatok! ❤️❤️❤️

/Hamarosan érkezik az új könyvem!/

Puszi a pocitokra!💚💚