oneshot | taekook ff

49. - plüss mackó

30/10
Kellemes olvasást!❤️

jungkook pov

Fáradtan dobálom be ruháimat a bőröndbe, majd miután összezárva állítom fel azt, egy gyors zuhany után el is indulok a repülőtérre. Felszállva a gépre szinte rögtön kényelembe helyezve magamat alszok el, hiszen iszonyatosan kimerült vagyok. Éppenhogy két nappal ezelőtt érkeztem meg, azonban ma már mehetek is haza, mivel összesen egy tárgyalásra kellettem a főnöknek. A cégnél, ahol dolgozok, én vagyok az egyetlen olyan, aki folyékonyan beszéli az angol nyelvet és nem is fél használni azt. Pontosan ezért van az, hogyha külföldi utazása van, különböző meetingekkel, akkor nekem kötelező elkísérni. Tegnap a tárgyalás után viszont kitalálták, hogy a sikeres szerződést ünnepeljük meg egy vacsorával, így az este kilenc óra helyett, hajnali három után értem vissza a hotelbe. Nem igazán aludtam sokat, hiszen már nyolc órára a reptéren kellett lennem, hogy fel tudjak szállni a tíz órakor induló járatra. Mikor felébredek, magam elé bámulva vizslatom a kis képernyőt, mely szerint már csak alig egy óra, hogy megérkezzünk Koreába. Egy bő harminc perc elteltével meg is hallom egy nő hangját, miszerint hamarosan landolunk, szóval kapcsoljuk be a biztonsági öveinket. Kérését teljesítve nézek ki az ablakon, majd halványan elmosolyodok, amint földet érünk. A gépről lesietve veszem az irányt a poggyászfelvételi ponthoz, majd miután sikeresen előkerül bőröndöm, rögtön a kijárat felé veszem az irányt. A parkolóban seperc alatt megtalálom a két nappal ezelőtt ott hagyott autómat. A csomagtartóba helyezem csomagomat, majd a kormány mögé ülve indulok el azonnal családomhoz.

- Apa! - ugrik nyakamba azonnal a hét éves kislány boldogan, mikor belépek. Kissé leguggolva emelem őt meg, hogy utána ölembe véve ölelgethessem szét, hiszen nagyon hiányzott a két nap alatt a kis rosszcsont.

- Szia - lép ki a konyhából Taehyung halvány mosollyal arcán, majd mikor összetalálkozunk félúton a konyha és az előtér között, egy rövid csókot nyomok ajkaira. - Most valamiért sokkal jobban hiányoztál neki - bök fejével kislányunk felé, aki erre csak még szorosabban kapaszkodik belém és fúrja fejét nyakamba. Megpuszilom arcát, majd tincsei közé is nyomok egy apró csókot, mindeközben hátát simogatom.

- Csak neki? - biggyesztem le ajkaimat, ahogy férjemre nézek, aki erre csak megforgatja szemeit.

- Nekem is, de én már megtanultam kezelni - feleli játékosan, mire csak meglepetten nézek rá.

- Áthívod addig a szeretődet? - kérdezem tőle kíváncsian, mégis egy kis mosollyal arcomon.

- De mégis melyiket? - száll be a játékba párom is, elgondolkozva kérdése után, majd csak egy halk kuncogás után lép ismét közelebb, hogy meg tudjon csókolni.

- Milyen volt az út? - érdeklődik izgatottan kislányom, mikor már a korai vacsorát fogyasztjuk.

- Hosszú és fárasztó - válaszolom neki.

- Akkor többet nem mész? - csillannak fel szemei a gondolatra, hogy talán többet nem kell egyedül hagynom őket. Nincs szó arról, hogy Taehyunggal nem lenne olyan szoros a kapcsolata, mint velem, azonban ő tipikusan az a kislány, aki inkább az apukájához kötődik jobban, s jelen helyzetben, mint férfi a családban, azt a szerepet én töltöm be. Tudom, hogy nélkülem is ugyanolyan jól érzi magát és Taehyung is ugyanannyi, ha nem több, szeretetet ad neki, mint én és semmiben sem szenved hiányt, míg nélkülem van.

- Most egy darabig nem, az biztos - mosolyodok el biztatóan, mire csak bólint egyet, majd tovább folytatja a vacsorát. Az evés során a lányunk többet nem szólal meg, így férjemmel tudunk kicsit beszélgetni bővebben a történtekről. Egyaránt az utazásról, melyről büszkén mesélhettem, hogy sikeresen elintéztünk mindent. Másrészt pedig az itthoni dolgokról, miszerint Minjae jól viselkedett és tegnap még egy új barátnője is itt volt az osztályából.

- Hoztam neked valamit - fonom karjaimat Taehyung dereka köré, miután már lefektettük aludni a csöppséget és végre kettesben maradhattunk.

- Elmondtam már milliószor, hogy nem kell semmit hoznod ilyenkor - forgatja meg szemeit, mire megpöckölve orrát lépek a még ki nem pakolt bőröndömhöz.

- De ezt muszáj volt - állok fel elvigyorodva, ügyelve arra, hogy véletlenül se lássa meg a hátam mögött rejtett ajándékot. - Tudom, hogy már lassan harminc éves vagy és nem vagy kisgyerek, nincs szükséged ilyenekre. Viszont emlékszem, mikor tavaly a költözés után nem találtad meg a kedvenc plüssödet, ami a gimis éveink óta veled volt. Igaz, ez nem ugyanolyan, s nem fogja pótolni azt - húzom elő hátam mögül a közepes méretű, barna plüss mackót. - Viszont ugyanúgy, ahogy azt is, ezt is tőlem kapod és mostmár jobban fogunk rá vigyázni.

- Köszönöm - ölel át szorosan, boldog mosollyal arcán, majd egy hosszú, szerelemmel teli csók után a macit elvéve tőlem helyezi a polcra, ahol a közös képeinket és tárgyainkat őrzi, melyeket még a gimnázium során kezdtünk el gyűjteni.

a következő oneshotot nagyon várom már, hogy megírhassam uristen🥺
remélem tetszett!❤️