oneshot | taekook ff

46. - álom

30/7
Kellemes olvasást!❤️

taehyung pov

Izzadtan, lihegve ébredek fel az éjszaka közepén, ismét az álmomnak köszönhetően. Hetek óta visszatérő álom kísért majdnem minden egyes éjszaka. Egyáltalán nem rossz, nem rémálomról van szó, inkább a szöges ellentétéről. Körülbelül három hónappal ezelőtt, mikor hazafelé tartottam Busanból vonattal, egy iszonyatosan helyes srác ült velem szembe és azóta nem tudom kiverni a fejemből. Semmit nem tudok róla, még a nevét sem, nemhogy a korát vagy esetleg az identitását, de egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni azt az édes mosolyt. Míg az arca kisfiúkat megszégyenítően volt aranyos, addig a teste ennek teljes ellentéte. A rajta viselt ruháknak hála tökéletesen látszott minden egyes izma, a bicepszétől kezdve, egészen combjáig. Az egész utazás alatt őt bámultam, s biztos vagyok benne, hogy ez neki is feltűnt, viszont egyáltalán nem érdekelt. Odaülhettem volna mellé, még összebarátkozni is lett volna esélyem a több órás vonatút alatt, de túl gyáva voltam ahhoz, ezért csak az agyam raktározta el jó mélyre a fiú emlékét.

A probléma akkor kezdődött, mikor egyik este annyira belemerültem az ábrándozásba, hogy elmém akaratlanul is erotikusabb képeket vetített elém, míg kezem egyre lejjebb csúszott, egyenesen a nadrágom alá. Azóta hetente többször is hasonlóan piszkos álmaim vannak, ami egy hormonokkal teli tinédzsertől nem is lenne probléma, viszont minden egyes alkalommal a fiút látom benne. Biztos vagyok abban, hogy ő egyáltalán nem emlékszik már rám, boldogan éli az életét nélkülem, azonban nekem ez most valamiért nem megy ilyen egyszerűen és minden nap azt kívánom, bárcsak láthatnám még egyszer legalább.

Komótosan, nyűgösen kelek ki az ágyamból másnap reggel, alig néhány óra alvás után. Miután felriadtam az újabb erotikával teli álmomból, esélyem se volt visszaaludni már. Minden este ez van a szaftos képzelgések után, s leginkább ez kezd unalmassá válni. Magamra húzva az iskolai egyenruhát sétálok a fürdőbe, hogy fogamat és arcomat is megmoshassam, majd hajamat kissé megigazítom. Lesétálva a konyhába üdvözlöm szüleimet, de néhány perc elteltével már el is indulok az iskola felé. Nem túl fényes az idő, bőven felvehettem volna még egy kabátot vagy jöhettem volna autóval, hiszen le merem fogadni, hogy délutánra már esni fog. Nagyot sóhajtva állok meg az iskolától nem messze elhelyezkedő pékség előtt, ahova nem sokkal később megérkezik egy barátom is.

- Hallottad, hogy új srác jön az osztályba? - kérdezi izgatottan, mire csak egy ásítás közben megrázom fejemet. - Elvileg busani, szóval nem én leszek végre az egyetlen.

- Nagyon örülök neki, Jimin - forgatom meg szemeimet, s ennek hatására ő csak felhorkant, hiszen egyáltalán nem vagyok olyan lelkes, mint ő.

A termünkbe beérve azonnal levágom magam a leghátsó padba, míg barátom tőlem nem messze, viszont sokkal előrébb foglal helyet. Nos, van, aki figyel órán, és van, aki inkább alszik. Telefonomat elővéve pörgetem végig az instagramot, majd mikor meghallom a csengő hangját, lenémítva a készüléket helyezem farzsebembe. A terembe belép a matematika tanárunk, aztán utána nem sokkal az osztályfőnök is, mögötte az új fiúval, akit mikor meglátok, szemeim kitágulnak és a számat is muszáj eltátanom. Ez nem lehet!

- Sziasztok! - köszön az osztályfőnök hatalmas mosollyal arcán, mire mindenki bólint egyet. - Ő itt Jeongguk! - mutat az új fiúra maga mellett, aki ekkor körbevezeti tekintetét az osztályon, s mikor észrevesz, alsó ajkát beharapva vigyorodik el, minek hála rögtön zavarba jőve pillantok inkább a mellette magyarázó tanárra. - Kérlek titeket, hogy mondjátok majd el neki a szükséges információkat és segítsétek őt, bármiben is kell - mondja, majd miután mindenki bólintott egyet, kimegy a teremből. A matek tanár utasítja a fiút, hogy üljön le egy szabad helyre, amiből bár van pár a helyiségben, ő mégis egyenesen felém véve az irányt huppan le a mellettem levő székre.

- Hello, Taehyung - fordul felém, halkan megszólalva, miután elővett egy tollat és a történelem szóval felcímkézett füzetet. Figyelmemet nem kerüli el, hogy tudja a nevemet, azonban mielőtt ezt szóvá tudnám tenni, ismét megszólal. - Ismerős vagy.

- Igen? - nyelek egy hatalmasat, köszönését viszonzás nélkül hagyva. Iszonyatosan zavarba érzem magam, s szívem szerint ásnék egy gödröt, hogy utána beleugorhassak.

- Nem voltál mostanában Busanban? - érdeklődik kedves mosollyal arcán, fejét megtámasztva a padon.

- Néhány hónappal ezelőtt voltam - köszörülöm meg torkomat, zavartan elmosolyodva.

- Nem a vonaton láthattalak? - kérdi kíváncsian, szemöldökeit összeráncolva, s ekkor úgy teszek, mintha hirtelen megvilágosodnék, hiába tudtam már az elejétől kezdve.

- De, igen! Emlékszem én is mostmár - vigyorodok el a lehető legőszintébben, mire csak felkuncog.

- Néhány haverommal költöztem ide. Házavató bulit tartok ma velük, ha gondolod, gyere el - kacsint rám, mire iszonyatosan zavarba jövök, viszont miután elfogadva a meghívást ígérem meg, hogy ott leszek, figyelmét végre a tanár felé irányítja.

Egy valami viszont nagyon érdekel; honnan tudta a nevem és miért pont a ballagás előtt pár hónappal jött át egy másik iskolába?

wow nagyon produktív vagyok ma!!!
remélem tetszett❤️ szerintem holnap jön a következő hahaha🥰
puszi!!!