oneshot | taekook ff

17. - Véletlen találkozás...

3/1✅

Utálom, amikor befolyásolnak. Bár nem tudom min csodálkozok. Jung Hoseok mindig eléri, amit akar, és ez most se lett másképp. Tudja nagyon jól, hogy nem szeretek bulikba járni, s sárgaföldig inni magam, hogy aztán minden gátlásomat félredobva nyúlkáljak egy illető alsóneműjében.

A nevem Kim Taehyung, és biszexuális vagyok. Legjobb barátom, a már említett Hoseok eléggé pozitív személyiség, ellentétben velem. Nem volt olyan jó életem, mint a korombeli fiataloknak adatott meg. Sajnos az identitásomat nem úgy tudták meg a szüleim, ahogyan én akartam, így ennek elég szörnyû következményei lettek. Valamilyen szinten viszont szerencsésnek vallom magam, mivel nekem az apukám egyáltalán nem akadt ki. Elfogadta, megértő volt és támogatott. A probléma akkor kezdõdött el, amikor ő elhunyt egy munkahelyi baleset következtében. Anyám nem tudta elfogadni, hogy én milyen vagyok. Miután kiheverte apám elvesztését, különbözõ férfiak karjai közé menekült pénzért. Egyik nap viszont egy látogató nem őt kereste, hanem hozzám jött. A nő pedig készségesen nyújtott át egy vadidegen férfinak, hogy tegyen velem azt, amit akar. Le kellet vele feküdnöm. Az egyetlen szerencsém talán az volt, hogy egész életében övé volt a passzív szerep és akkor sem akarta felcseréni ezt. Ennek ellenére is szörnyű volt egy vadidegennel elveszíteni a szüzességem, amit tizenhét évig sikeresen õriztem. Hála az égnek több ilyen nem fordult elő. A középiskola befejezése után jelentkeztem egy Művészeti Akadémiára, ahova sikeresen felvettek. Hoseokkal a kollégium végett ismerkedtem meg, mivel szobatársak lettünk. Az egész életemről beszámoltam neki, ahogy ezt ő is megtette, így pár hét leforgása alatt már legjobb barátok lettünk.

És most az én szeretett barátom újra rávett, hogy kísérjem el az egyetemi bulira, ahol minden fontos ember itt lesz. Unalmas. Egy kanapén üldögélek, és egy sört iszogatok lassan egy órája. Szemeimmel haveromat kezdem keresni, de semerre se találom, így miután az utolsó kortyot is megittam a dobozból, felállok helyemről és a bejárati ajtó felé sétálok, keresztül a tömegen. Végre elérem a kilincset, szóval azonnal át is lépem a ház küszöbét, és máris a teraszon találom magam egy szál cigivel a kezemben. Pár perce már állhatok itt egyedül, mivel a második szál dohányom is fogyóban van, amikor arra leszek figyelmes, hogy egy srácot rángatnak az utca másik oldalán. Várok kicsit, hiszen lehet csak barátok, és hülyülnek, de amikor ruháit kezdik levenni és úgy ráncigálják a sötét kis sikátor felé megrémülök. Cigimet eldobva indulok meg feléjük futólépésben, és hál istennek még időben odaérek. Egy tégladarabot kapok fel a földről és mikor közvetlen eléjük érek, annak a srácnak vágom a képébe, aki már a nadrágot rángatta le az áldozatról. A többiek meg sem próbáltak védekezni, haverjukat felkapva rohannak el, míg szegény gyerek a földön elterülve zokog. Mély levegőt véve guggolok le mellé, majd oversize pulcsimat levéve áthúzom fején, hogy bújjon bele. Eközben már felült, így én elkezdem rá visszahúzni rá a nadrágját, ami már nem volt olyan egyszerű.

-Mit tettek veled? – kérdezem meg tőle halkan, mikor már az övét csatolom be.

-Benyúlt oda meg fel akartak izgatni d-de nem sikerült és és megütött. – sír fel hangosan nekem pedig összefacsarodik a szívem, ahogy hallom erről beszélni.

-Nyugodj meg. – simítom kezem arcára –Itt vagyok, nem bánt már senki. – suttogom, majd felállok, s kezemet nyújtva őt is felsegítem. – Nem messze van a koleszom, gyere ma fel hozzám, segítek leápolni a sebeidet, főzök egy teát és beszélgetünk egy jót.

-Rendben köszönöm...

-Taehyung a nevem.

-Én Jungkook vagyok.

-Gyere a hátamra, Jungkook. – mondom, majd begörnyedek, ennek hála pedig egyszerűen felmászik a hátamra. Valóban nem tart sokáig, míg elérünk a kollégiumig.

Ahogy belépek az ajtón a portás furán méreget, de letudom annyival, hogy az unokatestvérem és berúgott. Úgyse érdekli annyira, csak a nevelőtanár miatt kérdez rá. Fellépcsőzök a második emeletre ezzel a sózsákkal, majd az ajtóhoz érve imádkozok, hogy nyitva legyen az, s mikor imáim beválnak, átlépem a küszöböt és az ágyamra helyezem Jungkookot. Kicsit elszunyókált, de sajnos muszáj felébresztenem, hogy sebeit nyugodtan ápolhassam le.

-Kook-ah - simítok tincsei közé, miközbe fülébe suttogom nevét.

-Ughh... - kezd el nyöszörögni, ami irtó édes, így azon nyomban elmosolyodok. – Megérkeztünk?

-Meg. Most lefertőtlenítem a sebeid, utána pedig alszol egy jót.

-Rendben, Taehyung.

Még mindig az én kék pulcsimban van, így annak alját kezdem felfelé húzni, hogy megszabadítsam attól. Elpirulva, szégyenlősen hajtja le a fejét, ahogy már meztelen felsőtesttel ül elõttem. Éjjeliszekrényem fiókjából előveszem az elsősegély dobozt, majd azt kinyitva veszem ki a betadint és a kötszert. A kenőcsből nyomok az ujjamra és izmos hasán kezdem el szétkenni, mire megborzong. A fehér kötöző anyagot szétnyitom, majd párszor áttekerem hasa körül.
Nadrágjához nyúlok, amit már könnyes szemekkel tűr, hogy levegyem, pedig semmi rosszat nem akarok neki.
Fél, érthető.
Combján ugyanúgy megismétlem azokat a mozdulatokat, amit a hasfalán is, majd miután minden csúnyább sebet bekentem, majd be is kötöztem, egy pólót és egy melegítőnadrágot adok neki, hogy öltözzön fel és aludjon.

-Aludnál velem? – kérdezi halkan, igazából alig észrevehetően.

-Persze, Kook. – mosolyodok el, majd miután gyorsan lezuhanyoztam, és felvettem egy hosszított pólót, bebújtam mellé és derekát átölelve léptem át az álmok küszöbét.

To be continued...

----------

Itt lennék egy újabb oneshottal❤
Remélem tetszett nektek, a hibákért elnézést!😊💕

A következõ egy kért oneshot lesz, de sietek ennek a folytatásaival😊

Puszi a pocitokra!💚💚