oneshot | taekook ff

43. - kakaó

30/4
Kellemes olvasást!❤️

Nem hiszem el, hogy megint arra kell felébrednem hajnali egy órakor, hogy Jeongguk nagy nehezen beesik az ajtón. Természetesen részegen. Komótosan, szinte már a megszokott érzésekkel mászok ki az ágyamból és sétálok lassan az ajtóhoz, hogy segíteni tudjak barátomnak.

Talán két-három hete kezdődött az egész, amikor is rajtakapta az állítólagos szerelmét egy másik sráccal. Nem értem az egész hisztériát, hiszen a fiúval összesen két hónapot jártak és nem akarok beleszólni, de nem tűnt annak a tipikus lángoló, rózsaszín ködös szerelemnek. Nem láttam Jeongguk az arcán a boldog mosolyt, mikor hallotta a nevét. Nem örült, mikor párja randevúra hívta, sem mikor este felhívta őt. Mindig csak nyűgnek vette őt, mogorván viselkedett vele. Bár lakótársam sosem volt az a kedves típus, akit el tudok képzelni egy mézes-mázos, romantikus kapcsolatban, de a szerelem csodákra képes és általában sokat változtat az emberek attitűdén.

Arra számítottam, hogy miután Guk végre megakadt egy embernél, megváltozik. De ez nem így történt és valamilyen szinten csalódást is éreztem. Hisz a hivatalos kapcsolatuk előtt nagyon sokat mesélt nekem az illetékes személyről. A tökéletes testről, a gyönyörű hangról, az édes pofiról. S mikor ezeket hallgattam belülről megemésztett a féltékenység, de én csak mosolyogva kértem, hogy folytassa. Nem akartam, hogy csalódnia kelljen bennem, bármennyire is fájt hallgatnom ezeket a dolgokat, s látni a közös képeiket, én csak vigyorogva tűrtem és bíztattam.

Mégis, miután hivatalosan is összejöttek, mintha elszállt volna ez a hatalmas vágyódás. Ezért is voltam csalódott. Mégha valamilyen csoda folytán sikerülne is magamba bolondítani őt, semmi sem változna, velem is mogorva lenne, én is csak púp lennék a hátán. Ezt pedig nem szeretném átélni. Inkább csendben várom, míg az érzéseim elmúlnak vagy találok valaki mást.

Aztán néhány hete, egy szombati estén minden megváltozott. Egy egyetemi buliba mentünk, ekkor akarta nekem bemutatni párját a fiatalabb, amit őszintén bevallva, egyáltalán nem vártam. Ő már a helyszínen volt, Gukkal később érkeztünk meg, de bár ne tettük volna. Csak egy italért szaladtam el, míg barátom megkereste szerelmét, de aztán csak a zenét is túlordító hang szakította félbe. Rögtön felismertem a tulajdonost, és ahogy csak tudtam rohantam az emeletre. Jeongguk éppen párjával kiabált, aki próbálta gyorsan magára rángatni ruháit, mint ahogy a szobában tartózkodó másik fiú is.

Hagytam őt, hadd tombolja ki magát, de mikor már indulatosan indult el párja felé, visszahúztam. Nem kell verekedés, rendőrnek készül, ha káros sebeket ejt rajta, búcsúzhat a még el nem kezdődött karrierjétől. Hatalmas erőfeszítés árán, de sikerült kihúzni őt a házból, s a mi lakásunkig meg sem álltam vele. Némán sétáltunk aznap éjszaka haza, nem akart velem beszélgetni és én ezt megértettem. Akkor tudatosult bennem, hogy szerette ő a srácot, de nem tudta kimutatni. S az említett talán pont ezért lépett félre. De ez nem volt megoldás, inkább el kellett volna mondania a problémáját és megbeszélni, majd megoldani. Nem kurva módjára lefeküdni az első sráccal, aki szembejön velem a buliban.

Nagyot sóhajtva érek az ajtóhoz, ahol meglátom Jeonggukot. Nincs a legvészesebb állapotban, volt már sokkal rosszabb. Pont emiatt csak elküldöm fürödni, ahova minden áron szeretné, hogy csatlakozzak, de nem engedek a kísértésnek. Csak kicsit fejébe szállt az ital. Míg ő lezuhanyzik én elkészítek két bögre kakaót, pont ahogy szeretjük. Ez az egyetlen dolog, amit normálisan tudok megcsinálni, minden másban szokás szerint vétek egy kis hibát. Még a tojásrántottában is néha.

Mikor Jeongguk kijön a fürdőszobából átadom neki a bögre kakaót, majd mind a ketten felveszünk egy pulóvert és kiülünk a nappalihoz tartozó erkélyre. Nem túl tágas, de két ember kényelmesen elfér.

- Ez így nem mehet tovább mostmár, Gukkie - kezdem el halkan, hiszen eldöntöttem, hogy ha ma is részegen vagy legalábbis ittasan tér haza, akkor elmondom neki a véleményem erről az egészről.

- Mármint mi? - Kérdezi kissé zavarodottan, óvatosan kortyolgatva a forró kakaót.

- Az, hogy már három hete majdnem minden este, hajnalban, részegen kell összeszednem téged az ajtóból; jobb esetben onnan - sóhajtok fel. - Megértem, hogy fáj, amit tett. A megcsalás undorító, de tovább kell lépned. Nem szenvedhetsz örökké emiatt. Emellett pedig fáj, hogy így kell látnom téged. Már idejét sem tudom, mikor beszélgettünk, töltöttünk el egy napot közösen, csináltunk bármit is együtt, ketten. Hiányzik a régi Jeongguk, a régi barátom, hiányzol te - mondom már szomorkásan a végét, s ekkor látom, hogy végre hatással vannak rá szavaim és pont ezért folytatom még. Hátha most elérem a célom. - Emellett a tanulmányaidat is elhanyagoltad. Hát mi lesz így a terveinkkel? Hogy majd te elkapod a rosszakat, én pedig boldogan elítéltetem őket - mosolyodok el halványan. - Közös lakás, örökké barátok, mi lesz ezekkel Jeongguk? Nem hagyhatod el magad ennyire azért, mert egy fiú megcsalt! Ő baja! Nem tudja, hogy mit veszített. Hogy mennyire értékes srácot engedett el. Mert te az vagy, Kook. Nálad jobb embert nem ismerek ezen a világon és tudom, hogy meg fogod találni azt a fiút, aki ugyanúgy fog szeretni, meg fog becsülni minden apró hibád ellenére, ki fog állni melletted bármi történjék - veszek mély levegőt, majd kezemmel megsimítom arcát. - Úgyhogy fejezd ezt be és ne csüggedj tovább!

- Köszönöm. - Szólal meg pár perc csend múlva, halkan, kezei között a lila bögrét szorongatva, amit még tőlem kapott tavaly karácsonyra. Értetlenül pislogok rá, hiszen nem értem pontosan mit köszön, ezért mikor szemeimbe néz, s látja az értetlenséget, nagyot sóhajt, majd bizonytalanul folytatja. - Hogy mellettem vagy, bármi történjék. Bármilyen hülye legyek, bármilyen ostobaságot csinálok, te kiállsz értem és segítesz a bajban. Ha kell, visszatartasz, vagy éppen kirángatsz belőle. Te vagy az egyetlen, akire az elmúlt években százszázalékosan számíthattam és emiatt irtó hálás vagyok neked, Taehyung. El nem bírom képzelni, mi lenne velem nélküled.

- Oh, te lüke - kuncogok fel halkan, majd átkarolom a vállát és közelebb húzom magamhoz, így fejét a vállamra hajtja. - Mindig melletted leszek - puszilom meg tincseit, majd az ujjaimra nézek, ahol ott díszeleg a gyűrű, amit én kaptam tőle pár hónappal ezelőtt, s az ő kezére is letéved tekintetem, majd boldogan mosolyogva nyugtázom, hogy az ő ujján is ott díszeleg az ékszer. - Örökkön örökké - súgom halkan, hajába simítva kezem.

- Szeretlek, Taehyung. Nagyon szeretlek és köszönöm még egyszer - mondja elérzékenyülve, felpillantva rám.

- Én is szeretlek téged Jungkook - válaszolok neki, majd finom puszit nyomok homlokára. - Nem kell köszönnöd, minden tőlem telhetőt megteszek.

- Ígérem, mostmár abbahagyom a bánkódást.

- Remélem, Gukkie. Nem érdemelt meg - húzom magamhoz szorosabban.

- Köszönöm.