oneshot | taekook ff

53. - eső

30/14
Kellemes olvasást! ❤️

- Mi van már, Taehyung? - sóhajt fel türelmetlenül az említett fiú lakótársa, egyben legjobb barátja.

- Csak azt akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved nézni egy filmet? - kérdezi a pár héttel fiatalabb fiú bizonytalanul.

- Nem látod, hogy el vagyok havazva így is? - csattan fel Jimin, mire Taehyung elszégyellve magát hajtja le fejét. - Örülök, hogy neked semmi dolgod és már kész vagy mindennel, de nem mindenki van ilyen helyzetben - teszi még hozzá, mire Taehyung elmotyog egy gyors bocsánatkérést, majd azonnal kisiet a szobából. Az előtérbe lépkedve húzza magára cipőjét és kabátját is, hogy elmehessen sétálni kicsit, s ki tudja szellőztetni a fejét.

Taehyung egy nagyon ártatlan és érzékeny fiú a korához képest. Igazán visszahúzódó, egy valódi introvertált típus, akinek sohasem voltak valódi barátai. Szüleivel mindig is jó kapcsolatot ápolt, mind a ketten nagyon elfogadóak és megértőek voltak vele szemben, ezért a fiúnak mindig boldog élete volt. Mikor két évvel ezelőtt egyetemre kellett jönnie, akkor azonban belekerült a nagybetűs életbe, s ő erre még nem állt készen. Nem volt kész felnőni, önálló életet kezdeni szülei támogatása nélkül. Gondviselői a tizennyolcadik születésnapján meglepték, s az ajándéka egy már előre berendezett kis lakás volt Szöul belvárosában, közel az egyetemhez, ahova a fiút felvették. Már az egyetem első napján megismerkedett Jiminnel, hiszen egy csoportba kerültek. A kicsivel idősebb srác elpanaszkodta újdonsült barátjának, hogy kénytelen volt kollégista lenni, mivel nem tudtak időben lakást intézni neki, minek hatására a jólelkű Tae azonnal felajánlotta, hogy költözzön hozzá, úgy sem akar egyedül lenni. Jiminnek nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjön, lakótársa mennyire is ártatlan és jószívű, viszont esze ágában sem volt ezt kihasználni. Igazán türelmes és megértő volt vele szemben, viszont néha ki tudta hozni a sodrából és olyankor akaratlanul is megbántotta őt.

Taehyung céltalanul bóklászik az utcákon, fülében halkan zenét hallgatva. A Nap már régen lement, így csak a csillagok világítják meg az utcát, a néhány alig égő lámpa mellett. A fiúnak fel sem tűnik, hogy cseperegni kezd az eső, így mikor orra hegyére érkezik egy hűvös vízcsepp, összerezdül. Lebiggyesztve ajkait néz fel az égre, ahonnan másodpercek alatt ömleni kezd a víz. Nagyot sóhajtva húzza fejére a kapucniját, egy közeleső buszmegállóba sietve, hogy ott várhassa meg, míg lecsendesedik a zuhatag. Egy bő húsz perc múlva egy busz érkezik meg a megállóba, s a sofőr megkérdezi a fiútól, hogy felszáll-e vagy sem, de ő csak kedves mosollyal arcán rázza meg fejét, jelezve, hogy csak üldögél. A járműről leszáll egy fiú, aki Taehyungnak iszonyatosan ismerős, s ez be is bizonyosodik, amikor az előbbi megszólítja őt.

- Taehyung? - kérdezi fejét oldalra döntve, közben esernyőjével babrálva, hogy ne ázzon el.

- Oh, szia Jeongguk - mosolyodik el halványan az idősebb, mikor ő is végre beazonosítja a fiút, hiszen alatta jár egy évvel, s az első féléves vizsgája során ő mentorálta a fiatalabbat.

- Mit csinálsz itt egyedül, az esőben? - teszi fel kérdését értetlenül Jungkook.

- Csak eljöttem sétálni, viszont elkezdett esni - biggyeszti le ajkait, mire a fiatalabbnak kihagy egy ütemet a szíve az aranyos látvány hatására.

- Miért nem mész haza? - érdeklődik ismét.

- Messze van innen a lakásom és nem akarok elázni - adja a logikus magyarázatot Taehyung, minek hatására a másik fiú pár percig elgondolkozik, majd miután felnézett az égre, visszavezeti tekintetét társára.

- Én konkrétan itt lakok - mutat a buszmegálló mögötti lakóparkra. - Gyere fel addig hozzánk, ha pedig eláll, akkor hazamész.

- Ne, nem akarok zavarni - rázza meg fejét aggodalmasan Taehyung, mire Jungkook csak halkan felkuncogva ragadja meg finoman a másik kezét és húzza fel őt a padról.

- Senkit nem fogsz zavarni, ne aggódj - mosolyodik el nyugtatóan, majd miután beálltak az esernyő alá, elindulnak a fiatalabb lakása felé.

Amint elérkeznek a megfelelő épülethez, Jeongguk beüti a kódot, majd az idősebb fiút maga elé engedve lépnek be a háztömbbe. Fellépcsőznek a második emeletre, majd ott az első ajtónál megáll a fiatalabb, s a zárban elfordítva kulcsát lépnek be a kis lakásba. Taehyung, amilyen kíváncsi személyiség, azonnal első dolga, hogy körbevezeti tekintetét. A nappali felől hangos kiabálásokat hall, mire csak értetlenül néz a házigazdára, aki csak megforgatja szemeit erre. Beljebb lépve Tae ledöbbenve pislog körbe, mivel nem gondolta volna, hogy ennyire kis otthonos lakás lesz. Egy nagy konyha, egybenyitva az étkezővel, mellyel szemben helyezkedik el a nappali, s abból nyílik négy ajtó. Feltehetőleg az egyik a fürdőszoba, míg a másik három hálószoba lehet. A nappaliban ülő két fiú feléjük fordítja tekintetüket, majd amint meglátják Taehyungot az egyik értetlenül pislog, míg a másik egy büszke mosollyal arcán figyeli lakótársát.

- Sziasztok - szólal meg bizonytalanul, halkan Tae, mire az egyik csak közelebb szaladva hozzá öleli magához.

- Jézusom, de aranyos vagy! - borzolja össze haját, viszont amikor Jungkook megköszörüli torkát, hátrébb lép. Taehyung halványan elpirulva üdvözli a másik fiút is, majd elnézést kérve hívja fel saját lakótársát, aki addigra már halálra aggódva magát hagyott minimum tizenöt nem fogadott hívást.

- Hogy kerül ide? - kérdezi Hoseok izgatottan.

- A buszmegállóban ült, azt várva, hogy elálljon az eső. Én pedig felhívtam inkább - magyarázza a legfiatalabb, majd a konyhába sétálva kezd el készíteni két bögre teát. - Remélem sosem áll el - motyogja, egy elégedett mosollyal arcán, miközben kinéz az ablakon.

puszi❤️