oneshot | taekook ff

26. - Sajnálom

w a r n i n g: sad af😞

Taehyung sírva kuporodik össze az ágyán, ahogy hallja az ajtót csapódni. Rövid, s ritka tincsei közé túr, ahogy a könnyek megállíthatatlanul folynak szemeiből. Köhögni kezd. Azonnal egy zsebkendőért nyúl, hogy a felköhögött vér ne az ágyat piszkolja be, hanem csak egy papír darabot. Több pici folt is keletkezik a papírzsepin, mire keserű mosolyra húzza ajkait.
Szomorú és csalódott.
Élete szerelme, a párja, a mindene éppen arra készül, hogy elhagyja őt. Hogy miért?
Mert Taehyung beteg. Halálos beteg, lehetetlen lenne meggyógyítani őt. Kettő éve megy már ez a huza-vona. Nem egyszer próbált már öngyilkos lenni, de szerelme mindig időben talált rá és mentette meg, csak mégis mi okból? 

Pár héttel ezelőtt viszont minden kezdett elromlani. A fiatalabb úgy tűnt, hogy kezdett elfáradni -vagy inkább belefáradni. Imádta, csodálta az idősebb, egykor még szőkehajú társát, de túl sok lett már neki. Egyetemre jár, dolgozik és Taehyungot kell ápolnia. Már második éve ez a szokásos menet;
Reggel korábban kel fel az átlagnál, hogy reggelit csinálhasson és forró fürdőt párjának. Majd ebédre is összedobja a kellő adagot, a gyógyszereket pedig kiadagolja percre és darabra pontosan. Kilencre az egyetemen van, ahol végig ül két másfél órás előadást minden nap, majd villámgyorsan megebédel egy gyors étteremben, hisz délután kettőkor már kezdődik a munka -ami előtt még el kell ugrania a gyógyszertárba vagy éppen a kórházba, hisz mire végez este, már zárva lesz. Éppen beesik időben a munkahelyére, majd sűrű bocsánatkérések közepette kér minden hónap második hetén egy kis előleget főnökétől, aki bár az elején mindig megtagadta, időközben rájött, hogy miért is kell ez a kis munkásának. Megadja neki. Jungkook munkába áll, egészen este hatig csinálja egyetlen szünettel, amikor szerelmét hívja fel, hogy minden rendben van-e vele. Ha a válasz igen, megnyugszik; de ha a válasz nem, muszáj elkéreszkednie és haza sietni. Hét óra körül betántorog a házukba fáradtan, éhesen, koszosan és szeretethiányosan. Készít vacsorát mindkettejüknek, majd Taehyunggal foglalkozik. Filmet néznek, talán sétálnak is egyet. Kilenc óra után megfürdeti párját, majd ő is megmosakodik és leül tanulni. Általában éjfélig vagy hajnal egy óráig csinálja a házi feladatait és a tételek kidolgozását, végül a befejezés után fél órával álomra hajtja fejét, a lehető legfinomabban átölelve élete értelmét. 
És ez egy körforgás. A hétvége másabb egy kicsit, de nem sokkal. 

És Jeongguk elfáradt. Fiatal. Buliznia, szórakoznia és élveznie kéne az életet. De ő kitartott szerelme mellett, hiába a sok megpróbáltatás. Hiszen szerelmes belé már tizenöt éves kora óta! 

De a halál eljövetelét ő sem tudja megállítani.
Hisz az jön, és nincs beleszólásunk, hogy mikor s kit visz magával.

Jungkook egy újabb üveg sört kér a kocsmából, majd azzal vonul ki a kis udvarra, hogy rágyújthasson. Íriszeit könnyek marják, ahogy a mellete lévő táskára pillant. Egy hete már egyáltalán nem alszik otthon, a szerelmével. Ma is csak azért ment oda vissza, hogy néhány ruhadarabot elhozhasson -véletlen belekeverve párja egy régi pulóverét is. 

Lefolyik egy könnycsepp az arcán, ahogy visszagondol még az életvidám és mosolygós Taehyungra. 

Taehyung lassan, óvatosan lebotorkál a lépcsőn. Sóhajtva nyugtázza, hogy nincs se étel, se gyógyszer. Kivesz egy poharat a szekrényből, amit sajnos remegő keze miatt szinte azonnal el is ejt. Próbálja nem elsírni magát, ahogy lehajol összeszedni a szilánkokat. Az egyik megvágja az ujját, de nem foglalkozik vele különösen. Hihetetlen lassan, talán fél órán keresztül küszködik az üvegdarabok összerendezésével. Kidobja őket a kukába, majd csigalassúsággal elvesz egy másikat. Jéghideg vízzel tölti meg, majd a fiókból előkeresi a gyógyszereit. Ráérősen adagolja ki őket, majd még komótosabban beveszi azokat, természtesen vízzel kísérve. Csalódottan sóhajt, míg elindul a nappali felé. Megtalálja a párna mögött az egyik szürke pulcsiját szerelmének, mire könnyeit elnyelve bújik bele. Mélyen magába szippantja társának édes illatát, miközben leül a fekete bőr bútorra, amit néhol pici vércseppek 'díszítenek. 
Hirtelen köhögni kezd. Feláll, hogy elsétáljon egy zsebkendőért, de megbotlik a kanapé sarkában és elesik. Beveri a fejét, ahogy a földre zuhan, közben még mindig köhécselve a folyamatos vértócsákat. 

Nem tud felülni, nem bír. Nincs több ereje. Kezével a pulcsiba markolva, halkan zokogva hunyja le pilláit. 

******

Jungkook másnap reggel furcsa érzéssel kel fel. Mintha érezné a rosszat. 
Megcsörren a telefonja. - senki sem szokta ilyenkor hívni. 
Azon nyomban a készülékért kap, s mikor meglátja a kijelzőn kiírt nevet, megrémül;"legjobb após". 
Vagy leszidja, hogy miért hagyta el a fiát vagy esetleg... nem, az nem lehet! 
Felveszi a mobilt. A füle sipol, szédülni kezd. 'Taehyung kórházba került. Nincs sok hátra.' 
Ennyit mond az öregúr, majd le is teszi. Jung szóhoz sem jutott igazából. A színek összemosódnak és úgy érzi, menten elájul. Amint magához tér, kiugrik az ágyból és magára rángat egy pólót és egy farmer nadrágot, majd azonnal a kijárathoz indul, ahol egy cipőt magára kapva kezd el futni a kórházig. Autóval az út tíz perc lenne, de ő most rohanva is megtette ezt a távot alig negyed óra alatt. 

A pulthoz érve kifújja magát. Kap egy pohár vizet, közben elmotyogja szerelme nevét -hiába, már tudják, hogy kihez és mi okból érkezett. A nővérke megadja neki a szobaszámot, s rögvest liftbe szállva utazik fel a tizedik emeletre.  - L e u k é m i a  O s z t á l y
Ahogy felér a szokásos szintre, végigmegy az emeleten, majd amikor elér a huszonötös szobához megtorpan.
Benéz az ablakon. Taehyung karjából már lóg az infúziós cső, egy szál haja sincs már, sápadt és keze is be van kötözve.
Jungkook nagyot nyel. Ő nem bírja ezt nézni. Egy pillanatra elfordul, de nem! Egyszer már magára hagyta, most nem mehet el.

T

aehyung nem bírná ki. 

Lenyomja a kilincset, majd szépen lassan betolja az ajtót. Taehyung szülei, nagyszülei, bátyja és még a kiskutyája is itt van. Jungkook szerelmére vezeti tekintetét, aki már szemeit nehezen tudja nyitva tartani, de ha elalszik... vége. -és ezt mindannyian tudják. A fiatalabb, éjfekete hajú fiú letörli könnyeit. Halkan köszön a szobában tartózkodóknak. Nem viszonozzák, itt már nincs helye az illemnek. Az édesanya feláll a székből, majd mindenkinek int fejével, hogy kifelé. -még utoljára magukra hagyják őket.
Fájó szívvel és összeszorult torokkal lép élete értelmének ágya mellé. Taehyung nehezen megmozdítja a kezét, amivel picit lejjebb húzza a takarót. Jungkook megrémül, de amikor meglátja, hogy miért tette, nem bírja tovább s zokogni kezd. Taehyung a pulóvert mutatta meg, nem engedte, hogy levegyék róla. Abban akar meghalni. Jungkook leül mellé az ágyra, ügyelve, hogy nehogy megsértse bármilyen módon. -bár már nem számít.

- Eljöttél. - szólal meg halkan Taehyung. 

- Annyira sajnálom, nagyon-nagyon sajnálom, édesem. - zokogja Jungkook, mire Tae szemét is elhagyja egy könnycsepp, de ebben a pillanatban elkezd vérezni az orra, s köhögni kezd. Jeon azonnal egy papír darabért kap, de Tae megállítja. 

- Hagyd... már mindegy. - mosolyodik el keserűen. - Fáradt vagyok. Befekszel mellém?

- Hogyne. - próbál erős maradni a fiatalabb. - Szeretlek Taehyung, annyira sajnálom. - a beteg fiú elmosolyodik, majd arrébb mászik, már amennyire erejéből telik. Jung elhanyatlik mellette, mire társa a mellkasára hajtja a fejét.

- Szeretlek, Jeongguk. - hallattja utolsó szavait az idősebb;

majd hallgatva élete egyetlen szerelmének szívdobogását -örök álomba szenderül...

----------
Első ilyen kis szomorú történetem, ne kövezzetek érte meg! 😩

|>az írása közben elsírtam magam🤧

Remélem tetszett nektek! ❤
Ha esetleg hibát találtok elnézést; másnapos vagyok és fáradt😩❤

Puszi a pocitokra! 💚💚