Írástechnikai cikkek és tippek - Hogyan írjunk regényt?

Írástechnika - Tudatos karakterábrázolás, felejthetetlen szereplők #2

Néhány héttel ezelőtt , most jöjjön a folytatás. Néhány hasznos tanács a karakterábrázoláshoz, ezekből sosem lehet elég. 

#3 Áttételes hatás

Ha az olvasóról már kialakult valamilyen vélemény – legyen az pozitív vagy akár negatív – egy adott karakterről, akkor egy harmadik szereplő véleménye, jellemzése tovább színesítheti a bemutatás.

Például vegyünk egy falusi boltost, aki persze szeret pletykálni:

"Nem tetszik nekem az a fiatal nyikhaj, aki kivette a szemközti házat. Városi huligán. Azt képzeli, hogy mindenkinél jobb a városban."

Ilyenkor az olvasó hajlik arra, hogy adjon a harmadik személy véleményére, és esetleg máris megutálja vagy éppenséggel megszereti a karaktert.

Következzék egy jól ismert példa:

"Újra a szépséges fiúra pillantottam: most a tálcáját fixírozta, miközben hosszú, sápadt
ujjaival darabokra tépkedett egy kiflit. A szája nagyon gyorsan mozgott, bár jóformán szét sem nyitotta tökéletes ajkait. A másik három még mindig a semmibe meredt, én mégis biztos voltam benne, hogy a bronzhajú fiú hozzájuk beszél, csak nagyon halkan.
Micsoda ódivatú neve van mindegyiknek, gondoltam. A nagyszüleink idejében voltak
divatban... De talán itt még mindig divatosak − afféle kisvárosi nevek lennének? Végre
eszembe jutott, hogy is hívják a mellettem ülő lányt: Jessicának. Hát neki például teljesen hétköznapi neve van. Otthon is két Jessica volt az osztályunkban.
− Nagyon... nagyon jól néznek ki − nyögtem ki nagy nehezen, tudván, hogy ez a leírás
jócskán elmarad a valóságtól.
− Aha! − helyeselt Jessica, és újra felkuncogott. − De mind egymással járnak, már úgy
értem, Emmett Roselie-val és Jasper Alice-szel. És együtt is laknak! − Jessica hangján
érződött, mennyire felháborítja és megbotránkoztatja prűd kisvárosi lelkét ez a helyzet. Bár, őszintén szólva, ezen még Phoenixben is jót csámcsogtak volna a pletykafészkek.
− Melyik a két Cullen? − kérdeztem. − Nem tűnnek rokonoknak...
− Oh, mert nem is azok. Dr. Cullen igazából még nagyon fiatal, legfeljebb harmincéves,
vagy talán még annyi sincs. Az összes gyereket adoptálták. A Hale-lány meg a fiú tényleg testvérek, sőt ikrek − a két szőke −, de őket is örökbe fogadták.
− Nem túl idősek az örökbefogadáshoz?
− Most már igen. Jasper és Rosalie tizennyolc körül lehetnek, de Mrs. Cullen neveli őket
nyolcéves koruk óta. A nagynénjük vagy valami ilyesmi.
− Hát ez igazán rendes tőlük... hogy így gondoskodnak egy csomó gyerekről, amikor még ők maguk is olyan fiatalok, meg minden.
− Hát gondolom, igen ... − ismerte be Jessica kelletlenül. Az volt a benyomásom, hogy
valami okból nem kedveli a doktort és a feleségét. A fogadott gyerekek felé vetett pillantásból ítélve, ez az ok alighanem a féltékenység lehetett. − Bár azt hiszem, Mrs. Cullennek nem lehet saját gyereke − tette hozzá, mintha ez sokat levonna az érdemeiből." Stephenie Meyer – Alkonyat

#4 Nimbus taktika

Itt a karakterek nimbusa – azaz a hírnevük felhője, ami megelőzi őket – van a középpontban, még mielőtt magát a karaktert megismertük volna. Nem kell túlzásba vinni, elég egy sorban elmondani valakiről a legjellemzőbb dolgot.

"Jack a Harvardon végzett summa cum laude. A legfiatalabb ezredes a légióban."

"Ő volt az a szörnyű ember az újságokban, aki elrabolt négy gyereket, emlékszel?"

Néhány példa:

"Lea izgatottan tekergeti a karkötőjét, miközben várja, hogy a képernyőn felvillanjon leendő Párjának az arca. Ügyel rá, hogy ne nagyon emelje fel a kezét, nehogy a másik városban várakozó fiú észrevegye rajta az idegességet." Ally Condie : MATCHED – Egymáshoz rendelve

"Az öcsém, Jason lépett a bárba, aztán odasétált hozzám, hogy megöleljen. (...) Jóképű fiú. Komisz is tud lenni, de úgy tűnt, e tény fölött a legtöbb nő szemet huny." Charlaine Harris: Inni és élni hagyni

#5 Fontos a habitus

A "habitus" olyan normák vagy tendenciák mintája, amelyek irányítják az egyén viselkedését és gondolkodását. De egyaránt jelent szokást, szokásrendet, az egyéni magatartás mögött meghúzódó attitűdök összességét, ízlést, gondolkodási sémát – általában életmódként szokták fordítani.

Érdekes felvetés, főleg számomra, mint marketingszakember. Gyakran futok bele az egyes reklámkampányok tervezésénél, hogy még nagyon sok cég különböző címkéket próbál meg ráragasztani a lehetséges ügyfelekre/vásárlókra. Általában a kampányok tervezési szakaszában kapunk egy leírást – ún. briefet – minden hasznos információról, a kampány céljáról, a témáról, az elérni kívánt célcsoportról stb. Itt gyakran vonnak le olyan következtetéseket, pl. hogy bizonyos autómárkákat, neves borokat csak AB státuszú (nagy vagyonnal, jó egzisztenciával rendelkező) emberek vásárolnak, vagy olyanok akik szeretnek operába járni, vagy rendelkeznek legalább egy diplomával.

Írás közben mi is jellemezhetünk már annyival egy embert, hogy milyen a habitusa, milyen a környezete, vagy milyen vagyonnal rendelkezik. Sokat elmond egy emberről az is, hogy hol találkozunk először vele. Talán egy egyházi szertartáson, egy exkluzív hotelben, egy romkocsmában, egy kerékpáros bárban, egy repülőn stb. Az is szintén árulkodó, hogy ki milyen környezetben lakik. Bérelt vagy saját tulajdonú lakásban? Mennyire tartja tisztán, mennyire rendszerető? A központban él, vagy inkább a külvárosban?

Érdemes megnézni, hogy mit gondolunk arról, ha valaki egy bizonyos közlekedési eszközt használ. Mi a véleményünk arról, aki egy olcsóbb kategóriás autót vesz, vagy arról, aki Audival vagy Teslával furikázik a városban? Vajon másként nézünk-e egy olyan emberre, aki mindennap metróval vagy talán biciklivel jár munkába?

Sokszor hallom azt a mondást is, hogy nézd meg egy ember könyvespolcát és az mindent elmond róla. Talán tele van romantikus regényekkel? Vagy inkább krimiket, thrillereket olvas? Esetleg inkább önéletrajzokat és történelmi regényeket? Te leszűröd ezek alapján, hogy milyen ember a barátod, ismerősöd? Alighanem, igen. Elképzelhető, hogy ez már egy kicsit pszichológiai téma, de mindenesetre nagyon érdekes. 

Hoztam néhány példát is:

"Csak nézte a vele szemben ülő tiszta, ápolt, bájos arcú középkorú nőt, aki, ha vendégségben volt náluk, csipkealátéttel díszített tányéron kínálta a partifalatokat, és akitől jóféle, frissen főtt kávét meg házi süteményt is kapott." Amanda Prowse – Mit vétettem?

"Emlékszem, egyszer alkonyatkor, amikor a verandán hintáztattam magam, Sophie jött ugrabugrálva az úton, el a házam előtt – alig lehetett több hat- vagy hétévesnél akkor –, és odaintegetett nekem elhaladtában. (...) Fehér kötényke volt rajta, ott ugrándozott, dúdolgatott az út közepén, és én akkor annyira csinosnak, bájosnak láttam. Volt benne meg az egészben valami, abban az alkonyaiban, amiről nekem az jutott eszembe, hogy olyan, mint egy fehér kócsag, amelyik a tollait borzolgatja, vagy valami ilyesmi. De ha az anyja akkor látta volna, bizonyosan jól lehordja. „Igazítsd el szépen a szoknyádat, Sophie! – mondta volna neki –, és viselkedj úgy, mint egy igazi úrilány!" Augusta Trobaugh – Sophie és a felkelő nap

"Luxus kisteherautója van. Ez a legújabb jármű, amiben valaha volt szerencsém utazni. És jól is mutat benne, bár ezt még magam előtt se szívesen ismerem be. De a sötétkék Toyota Tacoma tökéletesen áll neki. Drew-nál minden tökéletes. Az öltözködése – iszonyú jó segge van abban a farmerban, arról már nem is beszélve, ahogy a fekete pólója a mellizmaira tapad. A viselkedése – mindig udvarias, mindig a szemembe néz, és nem tesz otromba megjegyzéseket se a mellemre, se a fenekemre. És a hangja – mély és szexi, az a fajta hang, amit elhallgatnék egész nap. Egyszerűen tökéletes ez a pasi." Monica Murphy – Heti csaj

folyt. köv.

Ha tetszett, ne felejts el feliratkozni, hogy ne maradj le a frissítésekről!

https://cassyblacksmith.wordpress.com/