Írástechnikai cikkek és tippek - Hogyan írjunk regényt?

Írástechnikai tudnivalók - Szereplők

Következő bejegyzésemmel a szereplőkről, a történetek főszereplőiről fogok néhány szót ejteni.
Sokan nem gondolnák, de az olvasó már rögtön a kezdésnél, a főszereplő bemutatásával eldönti, hogy mennyire szimpatikus neki a történet, az első pár sornál tudni fogja, hogy érdemes továbbolvasni vagy sem. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy megfelelő karaktereket válasszunk.

A vágy

Minden egyes történetben kell, hogy legyen egy vágy, amiért a főhős áhítozik. Ez formálja ugyanis a cselekményt, a hősnek mindenképpen akarnia kell valamit, hiszen ez fogja beindítani az olvasó fantáziáját is. Hiába találtunk ki egy intelligens, kalandvágyó szereplőt, ha egész végig csak az otthonában a tévé előtt látjuk. Az olvasó hamar elveszíti az érdeklődést, ha a történet nem lendül tovább. Ha azonban a szereplőnk elhatározza, hogy tutajjal fogja körbeszelni a Csendes-óceánt, vagy megmássza a Mount Blancot, akkor máris mozgásba lendítettük a történetünket.

A vágy lehet sokrétű: a világmegváltó biológiai felfedezéstől kezdve, a főhősünk lehet egyszerű családanya, aki csak lemegy a boltba egy doboz tejért, majd elrabolják, vagy éppen egy milliárdos üzletember, aki először viszi ki a szemetet a ház elé, mert a bejárónője elfelejtette azt. A lényeg a tálaláson van, és hogy érzékeltessük, a főhősünknek elengedhetetlen, hogy elinduljon az általunk kiszabott úton. Az olvasóval tudatni kell, hogy a vágy erős, ami tulajdonképpen a történet hajtóerejét jelenti.

A jó főszereplő

Nincs is unalmasabb annál, mint olyan főhősökről olvasni, akik cseppet sem különböznek az átlag emberektől. Míg az életet javarészt teljesen átlagos hősök alakítják, addig egy könyv lapjain ezeket teljes mértékben el kell felejteni! Hogy miért? Ki az, aki szívesen olvasna Jane-ről, aki a szerelmével való szakítás után letargiába zuhan? Vagy Joe-ról, aki postásként dolgozik és mindennap ugyanazon az útvonalon hordja ki a leveleket? Senki. De ha főhősünket olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, ami meglepő, de mégis hiteles, máris szerethetőbb karaktereket kapunk. Jane legyen krupié, aki éjszakánként egy kaszinóban dolgozik, miközben főállásban pedig könyvelő. Joe, a postás pedig mindamellett, hogy naponta négy mérföldet gyalogol, hatalmas női bugyi gyűjteménnyel büszkélkedhet.

Fontos szem előtt tartani, hogy az irodalmi hősök sosem sztereotípiák, hanem sokkal többek annál. Amikor szereplőket alkotunk érdemes odafigyelni azokra az egyedi vonásokra, amik egyedivé, összetetté teszik a jellemet. Hiszen a nagymama sem minden esetben kedves és csak lekvárt főz, éppenséggel lehet, hogy kisgyerekeket rabol el a játszótérről.. és így tovább.

Nyugodtan hagyatkozzunk egyéni tapasztalatokra, nézzünk körbe a világban és csavarjunk egyet az átlagos szereplőinken, meglátjuk sokkal izgalmasabb történet kerekedhet a végén!

A jó és a rossz

Az írók gyakran követik el azt a hibát, hogy a "jó" és a "rossz" karakterek csupán ezt az egy tulajdonságot hordozza magában, így ismét csak egy újabb sztereotípiát hoznak létre. Ha nem csak gyerekeknek írunk mesét, ahol a gonosz velejéig rossz és a mese végén a "jó" az, aki győzedelmeskedik, akkor tudnunk kell, hogy az életben ez másként működik.

Az irodalom dúskál a jól megformált gonosztevőkben és attól tűnnek hitelesnek, hogy képesek vagyunk felfedezni bennük valamit saját magunkból. Mindig van a személyiségükben egy olyan vonás, amivel az olvasó azonosulni tud.

Kontraszt

A legtöbb író általában erőszeretettel használja a kontraszt lehetőségét a szereplők megformálásánál. Az emberi természet egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága, hogy valamennyiünkben ott rejtőznek az egymást ellensúlyozó, vagy éppen egymásnak ellentmondó személyiségjegyek.