Írástechnikai cikkek és tippek - Hogyan írjunk regényt?

Írástechnika - Hogyan kerüld el, hogy az írásod "lila próza" legyen?

Biztosan néhányan – főként a régóta írogatók – hallották már azt a kifejezést, hogy "lila próza", vagy olykor kaptak egy-két kritikát, amiben azt írták, hogy az írásuk túl "lila".

Mit is jelent ez pontosan?

Kezdő írók gyakran követik el azt hibát, hogy ha van egy jó könyvötletük, akkor megpróbálnak mindent egy regénybe zsúfolni. Gyakran ezek az írások 800-900 ezer karakter hosszúságúra nyúlhatnak, és közben az írók észre sem veszik, hogy mi az, ami nem működik, és miért kapnak folyton elutasításokat. Létezik egy olyan pont, amikor egy írás túldíszítetté, már-már erőltetetten túlírttá válik, ekkor beszélünk lila prózáról. Ha valaki sok negatív kritikát kapott, mert az írás nem lett elég kifejező, hiányoznak belőle a leírások, ekkor sokan éppen az ellenkezőjét kezdik el csinálni: nekiállnak mindent alaposan átírni, feldíszíteni.

Csak az a baj, hogy ettől akkor sem lesz jobb az írás. Ugyanis a kevesebb néha több.

Ha azt szeretnénk, hogy az írásunk ne menjen át a másik végletbe, akkor néhány egyszerű tanács szem előtt tartásával könnyen száműzhetjük a lila részeket az írásból.

1, Korlátozzuk a melléknevek és a határozószavak használatát! Persze ez nem azt jelenti, hogy minden egyes melléknevet és határozószót ki kell húzni a szövegből, mert az megöli az írást, de tudni kell, hogy mit, hol és hogyan használunk. Érdemesebb mindig a legtalálóbb szavakat megtalálni, amik a leginkább leírják az éppen aktuális helyszínt, személyt, érzést stb. Ha valami túl általános, vagy nem különbözik az ismert dolgoktól, akkor fölösleges leírni.

Példaként néhány kisarkított példa: fölösleges leírnunk, hogy a nap sárga, az ég kék, a fű zöld, mert ezt mindenki tudja. Érdemes arra a jellemzőkre fókuszálni, amik érdekessé teszik a szöveget. Például, ha az említett nap vérvörös, az égből bíborszínű eső esik és ez rézszínűre festi a füvet, akkor máris érdekessé válik a helyszín, és számtalan további kérdést vet fel, és máris jobban bevonja az olvasókat.

Fantasy, disztópia és sci-fi írásoknál ez különösen fontos! Minden olyan egyedi jelzőre szükség van, ami segít lefesteni az általunk elképzelt világot. Ezeknél az írásoknál különösen fontos, hogy a világ miben más, mint az általunk ismert Föld, ezért minden eszközre szükségünk lehet, hogy az olvasók közelebb kerülhessenek a világhoz. Ajánlok néhány olvasmányt, ahol érdemes megfigyelni az írók eszköztárát:

- Fantasy íróknak: Tolkien szinte mindegyik műve, a Harry Potter sorozat, Trónok harca sorozat, Cassandra Clare művei, Neil Gaiman művei, Christopher Paolini – Az örökség sorozat

- Sci-fi íróknak: Isaac Asimov művei, Orson Scott Card művei, Philip K. Dick művei, On Sai művei, Douglas Adams – Galaxis Útikalauz stopposoknak, Aldous Huxley művek

- Disztópia íróknak: George Orwell: 1984, James Dashner, A Divergent sorozat, Éhezők Viadala sorozat, Anthony Burgess – Gépnarancs, Ray Bradbury – Fahrenheit 451, Csúfok sorozat, Razorland-trilógia

2, Kerüljük a klisés hasonlatokat és metaforákat! Ahelyett, hogy olyan milliószor felhasznált eszközöket alkalmaznánk, mint: fekete, mint a holló; fehér, mint a fal; szempillantás alatt; olyan gyors, mint a villám; vén, mint az országút...stb, inkább hagyjuk meg a fanfiction íróknak. Próbáljunk egyedi hasonlatokat / metaforákat használni, vagy csavarjunk egy kicsit a megszokott verziókon.

3, Ne használjunk olyan szavakat, amik nem illenek a témához és a stílushoz! Legfőképpen ne használjunk idegenszavakat, hogy színesítsük a szöveget. Attól egy írás nem lesz jobb, ha olyan szavakat használunk, mint adekvát, kollízió, retenció, szinguláris. Néha segít a hangulat megfestésében egy idegen szó használata, de az ne menjen az olvasási élmény rovására. Ha biztosra akarunk menni, mutassunk meg egy barátunknak, bétának, kollégának, hogy nekik mi a véleményük, és ha ők is azt tanácsolják, akkor húzzuk ki.

4, Ne írjunk le olyat, ami nem szükséges vagy nem viszi előre a cselekményt. Ha egy jelenetben, ahol mondjuk a főhősünk belép egy gyönyörű katedrálisba, ne azt mutassuk be, hogy az őrök mit viselnek, hogyan néznek ki és hány forradás van az arcukon. Ha a katedrális kulcsfontosságú helyszín (ahol több jelenet is játszódik), akkor azt kell bemutatni – az épület jellegzetességeit, esetleges eltéréseit az általunk ismert katedrálisoktól, vagy helyezzük a hangsúlyt a nem odaillő berendezésekre. Például elég figyelemfelkeltő lenne, ha egy katedrális egy fegyvertárnak adna helyet, és egy kormányellenes csoport bázisa lenne. Ugyanez vonatkozik az egyes szereplőkre. Ha valaki nem játszik fontos szerepet a cselekmény folyamán (elhanyagolható mellékszereplő), akkor róla nem feltétlen kell mindent tudnunk.

5, Segíthet, ha egy jelenetet, leírást több aspektusban is megírunk. Ki tiltja meg, hogy egy jelenetet többször is megírjunk másként? Legfeljebb csak az időnk bánja, de aki tudatosan készül publikálni, az nem érzi ezt elvesztegetett időnek és feleslegesnek. Ha valami nem működik (és ezt te is érzed, amikor elolvasol egy bekezdést), akkor fogj egy új üres doksit és írd meg egy kicsit másképpen a jelenetet. Lehet, hogy át kell tenned az egészet jelen időbe, vagy egy másik elbeszélőt kell használod, de így legalább ki tudod választani, hogy melyik verzió sikerült a legjobban.

6, Miután elkészült az írás, pihentessük egy kicsit. Miután elkészültem egy kézirattal rendszerint hagyom néhány hónapot ülni. Gyakran van, hogy egy csomó részletre nem is emlékszem, amikor újból elolvasom. Rendszerint megbotránkozom a nyers kéziratok láttán. Megeshet, hogy néhány hét, hónap elteltével teljesen másképp látunk dolgokat, egy csomó mindenről kiderülhet, hogy még sem olyan jó, mint korábban hittük, vagy egy-két dologgal kapcsolatban megváltozik a véleményünk. De ne csüggedjünk, mert ekkor még mindig van időnk javítani! Inkább dolgozzunk vele tovább, minthogy egy olyan kéziratot adjunk le egy pályázatra, ami rossz.

Csak így tovább! :)

Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést!

https://cassyblacksmith.wordpress.com