Írástechnikai cikkek és tippek - Hogyan írjunk regényt?

Írástechnika - Tudatos karakterábrázolás, felejthetetlen szereplők #1

Úgy gondolom, hogy a karakterábrázolásról nem lehet eleget beszélni, így ma is hoztam nektek egy érdekes cikket erről.

Mindig szükség van az emlékezetes karakterekre?

Nem.

Ez a műfajtól, zsánertől is függ.

A krimik és a thrillerek például inkább a cselekményre és a háttérben megbújó rejtélyre koncentrál, ilyenkor kevesebbet kell koncentrálnunk a szereplőkre – de a főszereplőt azért nem árt jól ismernünk. Lásd a Sherlock Holmes vagy a Cormoran Strike történeteket!

És mi van, ha mégis szeretnénk színessé, élővé tenni a szereplőket?

Íme néhány tipp, ami segíthet ebben.

#1 Használj karaktercímkéket

Vajon emlékszünk olyan karakterre, amit a következőképpen mutattak be?

"Alacsony, köpcös ember volt, előreszökő állal."

Valószínűleg nem.

De akkor miért említsük meg ezeket a részleteket, hacsak nem fontosak a történet szempontjából?

Mert később címkékként használhatjuk.

"A köpcös ember belépett a terembe, csúcsos állával csaknem kibökte a szemem."

Ugyanakkor a címkék által azonosított karaktereknek nincs személyiségük. Ezt akkor érdemes használni, hogyha mellékszereplőkről vagy olyan karakterekről van szó, akik gyorsan eltűnnek a sztoriból, vagy csúnya véget érnek.

De mi a helyzet a többi szereplővel?

A leggyorsabb módja annak, hogy emlékezetesebbé tegyük szereplőinket – legyenek azok fontos főszereplők, sidekickek vagy akár az antagonista -, hogyha metaforával öltöztetjük fel őket.

"Matt Leafy a leginkább egy tikkadt bokorra emlékeztetett. Magas volt, szálas, és mintha meghajlott volna a ránehezedő évek alatt."

A metaforákat később is használhatjuk, ha a szereplőről beszélünk. Az első megjelenés, megszólalás általában meghatározza a karaktert, éppúgy, mintha egy fura vagy szokatlan emberrel találkozunk. Az ilyen emberek mindig könnyebben megragadnak a fejünkben, éppen ezért próbáljuk megtalálni azokat a jellegzetes tulajdonságokat, amik rögtön az első találkozás során megragadja a figyelmet.

Hoztam néhány nagyon jó példát, mostanában olvasott könyvekből:

"Louise felállt, hogy kezet foghasson Sadie-vel. Fakó farmernadrág volt rajta, pólóján, ami ugyanolyan szivárványos zöld volt, mint a szemüvege kerete, ez állt: – Valódi Varázslat. Olyasfajta arca volt, amelyiket mintha belülről világítanák meg; akinek jobb az álma, mint az emberek többségének. Sadie porosnak, gyűröttnek és kedvetlennek
érezte magát hozzá képest." – Kate Morton – A tóparti ház

"Kerensa válogatott a férfiakban – megtehette, köszönhetően sportos alkatának, drága ruháinak és szemtelen stílusának –, de soha esze ágában sem volt lehorgonyozni valaki mellett. Olyan, mint egy fajtatiszta macska, gondolta Polly rosszkedvűen, míg magát inkább egy nagy, barátságos, rendetlen kutyához hasonlította.Hosszú vörösesszőke haja és jellegzetes vonásai miatt talán leginkább egy springer spánielhez." – Jenny Colgan: Piciny csodák péksége

"Könyökével kinyitotta az ajtót, ott ült kint a nagyapja. A székét az utcácskára nyíló ajtó mellé állította. A torkába ágyazódott ventilátor halkan zúgott. A parányi műanyag szárnyacskák az egyik irányba pörögtek, amikor beszívta a levegőt, majd az ellenkezőbe, amikor kifújta. Pressia annyira megszokta a ventilátort, hogy néha hónapokon keresztül nem is vette észre. Akadtak persze olyan pillanatok, például ez a mostani, amikor mintha kilépett volna az életből, és mindenen csodálkozott." – Julianna Baggott: Tiszták

#2 Hasonlat és asszociáció

A narrátort valaki másra emlékezteti az adott karakter: Tommy egy tipikus nerd volt.

Vagy csinálhatjuk indirekt módon:

"A nagybátyámra, Joe-ra emlékeztetett – csupa mosoly, de a tekintete mindig messze járt."

"Valamiért egy félelmetes emberre emlékeztetett."

És hoztam nektek néhány példát kedvenc könyveimből:

"Visszahanyatlik a fűbe, mint egy félszárnyú lepke, aztán végre feltápászkodik. Valaha hátranyalt haja esetőtől áztatva a szemébe lóg, s ahogy pislog a belecsöpögő víztől, egy pillanatig Camre emlékeztet, amint az oldalvonalon áll felhőszakadáskor. " – Cyn Balog: Tündérszerelem

"Van valami Kate-ben, ami Lulura emlékeztet. Talán csak azért, mert mindketten amerikaiak, vagy azért, ahogy találkoztunk: útközben, kajákról beszélgetve." – Gayle Forman: Csak egy év

folyt köv.

-- 

Ha tetszett, nézz be a blogomra is:  https://cassyblacksmith.wordpress.com/