Írástechnikai cikkek és tippek - Hogyan írjunk regényt?

Írástechnika - Íme, így kell elkezdeni egy regényt!

Bizonyára sokan küzdünk azzal a problémával, hogy megfogalmazódik bennünk egy regényötlet, néhány napot, talán hetet elmélkedünk rajta, míg végül nagyjából összeáll a sztori főbb cselekménye. Aztán leülünk a gép elé, hogy legépeljük az első sorokat, de hirtelen nem tudjuk, hogyan kezdjük.

Korábban már írtam egy bejegyzést arról, hogy mik azok , és néhány tanácsot, hogyan kell , de most gondoltam, hogy megmutatom néhány kedvenc könyvem első mondatait, bekezdéseit, jeleneteit, amik szerintem elég figyelemfelkeltőek, érdekesek, és megmutatják, hogyan kell az olvasókat azonnal bevonzani, hogy képtelen legyen letenni a történetet.

Érdemes megfigyelni és elemezgetni, hogy melyik nyitás miért jó, vagy esetleg, miért nem (elképzelhető, hogy nem mindenki tartja majd őket izgalmasnak), mindenesetre szerintem tanulságos.

"Azt mondják, kísérteties vagyok. Talán ezért, mert ma tizenegyig már megmondtam Ariana Milesnak, hogy éhenhal Hollywoodban, Erica Fuentesnek, hogy megbukik történelemből, és Wendell Marksnak, hogy akármennyire is próbálkozik, soha, de soha nem kerül a suli elit köreibe." Cyn Balog – Tündérszerelem

"A reklámot még áprilisban, a történtek előtt forgattam, és azon nyomban el is felejtkeztem róla. Néhány hete aztán elkezdte játszani a tévé, és én hirtelen ott voltam mindenütt. Az egymás után sorakozó képernyőkön az edzőteremben a futógépek fölött. Azon a monitoron a postán, amelynek elvileg el kellene terelnie az ember figyelmét arról, milyen régóta vár a sorára. És most itt, a szobám tévéjén, miközben az ágyam szélén kuporogtam ökölbe szorított kézzel, és próbáltam rávenni magam, hogy felálljak és elinduljak." Sarah Dessen – Figyelj rám!

"Íme, az összes dolog, amit Franciaországról tudok: Madeline, Amélie és a Moulin Rouge. Az Eiffel-torony és a Diadalív, noha fogalmam sincs, valójában ezeknek mi is a funkciója. Napóleon, Marié Antoinette és egy rakás király, akiket mind Lajosnak hívtak. Igazából azt sem tudom, hogy ők mit tettek, de mintha a francia forradalomhoz lett volna valami közük, annak pedig a Bastille ostromához. A leghíresebb múzeumukat Louvre-nak hívják, aminek piramis alakja van, ott látható a Mona Lisa azzal a szoborral együtt, ami egy nőt ábrázol karok nélkül." Stephanie Perkins – Anna és a francia csók

"Gesztenyekenyér-illat és fanyar kenőolajszag keveredik a konyhában. Jókor fejezem be a puska zsírozását, éppen lejár a sütési idő. Pippa már biztosan felébredt, és izgatottan várja a szülinapi köszöntését. Tudhat a kenyérről is, hiszen az egész házat belengi az árulkodó illat. A fegyvert a falnak támasztom, majd lefutok az ablaktalan földszintre, hogy felhozzam a tavalyi főzésből maradt utolsó üveg cseresznyedzsemet. Pippa kedvence, ezért vastagon kenem a gesztenyekenyér szeletre. Egy kivételes reggelekhez illő, virágos csészébe öntök a frissen főzött hársfateából, és tálcára teszem a mintás vászonba csomagolt meglepetését is." Kemese Fanni – A napszemű Pippa Kenn

"Ez az első reggelem a gimnáziumban. Van nálam hét új jegyzetfüzet, rajtam egy
szoknya, amit utálok, bennem erős gyomorfájás. A sarkon fújtatva fordul be az iskolabusz. Az ajtók kinyílnak, felszállok. Én vagyok az első. A széksorok közt állok, a busz elindul. Hova üljek? Sosem voltam hátsó üléses vagány. Ha középre ülök, még mellém ül valami idegen. Ha viszont előre, az olyan gyerekes; mégis ezt találom a legjobb megoldásnak, így szemkontaktust teremthetek a felszállókkal, hátha valamelyik régi barátnőm úgy dönt, beszédbe elegyedik velem." Laurie Halse Anderson – Hadd mondjam el

"– Értem – szólt a vámpír elgondolkodva, és lassú léptekkel átment a szobán az ablak felé. Sokáig állt ott, a Divisadero utca halovány derengésében és az elhaladó járművek fel-felvillanó fényében. A fiú világosabban láthatta már a szoba berendezését, a kerek tölgyfa asztalt, a székeket. Egyik falra mosdókagyló volt szerelve tükörrel. A fiú az asztalra tette aktatáskáját, és várt." Anne Rice – Interjú a vámpírral