Írástechnikai cikkek és tippek - Hogyan írjunk regényt?

Írástechnika - Hogyan fejezheted be az írást könnyebben? A háromlépcsős rendszer

A legtöbb író küzdelmes folyamaton megy végig, amíg megír egy történetet. Ezt senki nem vitatja. Egyesek könnyebben, mások nehezebben haladnak. Ezen hosszadalmas út során számtalan problémával küzdhetünk. Arról már korábban írtam, hogy miként küzdheted le az írói blokkot, vagy a fehér lap szindrómát, most egy kicsit más megközelítésben vizsgáljuk meg magát az írói folyamatot.

A legtöbb kezdő író azt gondolja, hogy az írás egylépcsős folyamat. Leülsz írni a számítógéphez és addig írsz, amíg el nem készül a regény. Te is így gondoltad eddig?

Van egy rossz hírem. Tévedtél.

Az írás folyamat három lépcsőből áll össze: az első az ötletelés, a második a papírra vetés, és a harmadik a szerkesztés.

Korábban, amikor elkezdtem írogatni az első regénykezdeményeket, hasonlóképpen jártam én is. Volt egy jó ötletem, beugrott egy gondolat, egy érdekes sztori vagy egy karakter, és amikor hirtelen volt szabadidőm, leültem írni. Írtam, írtam, és írtam... egészen addig, amíg ki nem fogytam a 'szuszból', vagy amíg el nem értem ahhoz a ponthoz, hogy vagy már nem volt mit írnom, vagy egészen egyszerűen nem tudtam, hogyan tovább. Aztán vagy félretettem az írást, vagy ittam egy kávét, elmosogattam, vagy pihentettem. Vagy rosszabb, csak ültem a gép fölött és elmélkedtem, mihez is kezdjek.

Ezután eltelt néhány óra. Néhány nap. Esetleg néhány hét. Néha elő-elővettem az írást, de nem haladtam túlzottan jól. Ezekből az első kezdeményekből végül nem lett semmi, a mai napig a gépemen vannak és várakoznak.

Miért nem tudtam koncentrálni?

Az igazság az, hogy ezzel minden író küzd, és ez normális. Ilyenkor elragad minket a hév, hogy jesszus jött egy új ötlet – vagy nevezzük közhelyesen ihletnek – és azt azonnal le akarjuk írni, hogy ne vesszen el a varázs, vagy ne felejtsük el. Csak az egész nagyon hamar kifullad, a kezdeményekből végül nem lesz teljes regény. Ott fogjuk tárolni a számítógépen, néha előkapjuk, de sosem fejezzük be.

Miért is? Mert azzal kezdtük az írást, hogy azonnal gép elé ültünk, hogy kiírjuk magunkból. Egészen sokáig én is így írtam, főként az első pár évben még mielőtt megnyitottam volna ezt a blogot. Ekkor jött egy olyan pont az életemben, hogy eldöntöttem, szeretnék komolyabban is írással foglalkozni, elkezdtem írástechnikai cikkeket olvasgatni, jobban belemélyedni a témába, és ekkor olvastam a Háromlépcsős rendszerről.

Ahogy elkezdtem alkalmazni, az írás egyre könnyebben ment. Azon kaptam magam, hogy megszülettek az első 150-200 ezer karakteres kisregények, majd végül meg sem álltam a 400-600 ezer karakteresig.

Hogyan javítottam az írási folyamaton?

Megmondom őszintén, nem vagyok egy rendszerető ember – pedig szeretném elmondani magamról -, de rájöttem, hogy csakis úgy javíthatok a dolgokon, ha kimozdulok a komfortzónámból és valamiféle rendszert vezetek be az írás folyamán.

Ez a rendszer egyáltalán nem zavaros és nem is nehéz követni vagy hozzászokni. Csupán elhatározás kérdése, mint az, hogy megszokjuk, hogyan kell úgy a konzervet kinyitni, hogy ne kerüljünk be a sebészetre.

#1 lépés – Ötletelés

Nevezzük ezt írást előkészítő lépésnek. Olyankor, amikor nincs időm írni, de mindenképpen szeretném lejegyezni a gondolataimat, előveszem vagy a mobilomat vagy egy jegyzetfüzetet. Ezt a kettőt mindig tartok magamnál így biztos, hogy semmi sem fog elveszni útközben. Nálam általában a hétvége az, amikor hosszabban tudok foglalkozni írással, így ilyenkor mindig visszanézem, hogy mit jegyzeteltem korábban. Ha olyan, hasznosítom egy adott íráshoz, vagy elteszem későbbre.

Én külön mappába szoktam menteni őket, kategóriák szerint vagy éppen, hogy milyen jellegű dologról van szó pl. egy karakterrel, helyszínnel vagy cselekménnyel kapcsolatos-e. De lehet nyugodtan akár műfaj vagy zsáner szerint bontani őket, a lényeg, hogy később megtaláld őket.

Az ötletelés arra is vonatkozik, hogy sosem kezdek már el úgy egy regényt, hogy előtte legalább ne szedném össze vázlatosan a következőket:

Miről szól?Mi az üzenete?Mi a fő konfliktus?Kiknek szól?Kik a főbb karakterek? (akár csak nagy vonalakban)Miért akarom megírni?Milyen műfajú? Milyen zsánerbe sorolható be?

Ha ezekkel megvagyok, akkor néhány napig mindenképpen hagyom pihenni az ötleteket és a vázlatot, gondolkodom rajta, hogy egyáltalán érdekelni fog-e később is a történet, hogy megírjam, vagy inkább elteszem az ötleteket későbbre. Mindeközben persze további jegyzeteket is készítek, ebből derül ki, hogy tényleg foglalkoztat, vagy csak hirtelen fellángolás volt.

A gépemen rengeteg ilyen vázlatos mappa van, mind arra vár, hogy egyszer valamikor megírjam őket. Tudom, nem túl szép, hogy így felhalmozom őket, de ez még mindig jobb, mintha több történetbe is belekezdenék és végül egyiket se fejezném be.

#2 lépés – Papírra vetés

Ha már megvagyok a vázlatokkal, és legalább az előbb leírt kérdésekre biztosan tudom a választ, akkor elkezdem írni a történetet. Tudom, hogy mindenki másképpen indul neki az írásnak, de én mindig az elejéről kezdem, sosem csapongok a fejezetek között. Számomra mindig úgy jelenik meg egy regény, mint egy film. Van eleje, közepe és vége. Aztán lehet, hogy később módosítok rajta vagy más helyre pakolom a fejezeteket, de először mindig időrendi sorrendben haladok a cselekménnyel.

Ez a második lépés egyértelműen a leghosszabb. Volt olyan történet, amit 2 hónap alatt begépeltem, de az átlag inkább az 5-6 hónap. Persze ez nem azt jelenti, hogy a mű kész is, hanem azt, hogy ekkor írom le az utolsó "Vége" szót. Hiszen innentől a harmadik lépés következik.

#3 lépés – Szerkesztés

Az írás folyamata számomra ezzel zárul. Kihúzom a fél regényt, hogy aztán átírjam, átszerkesszem. Ahol kell, módosítok, felfrissítem a szöveget, átolvasom tüzetesebben, javítom a helyesírási hibákat.

Ezen a ponton persze az írás még nem tökéletes, mondjuk úgy 90%-os. Amikor úgy érzem, hogy én mindent megtettem azért, hogy az írás jobb legyen, utána megy bétáknak. Megvárom, hogy ők is átolvassák, véleményezzék a gyengébb részeket, felhívják a figyelmem a logikai hibákra. Ilyenkor jön még jó néhány nap átírás, egészen addig, amíg el nem érkezik a pályázat napja, vagy úgy nem érzem, hogy az íráshoz én ennyit tudok hozzátenni.

Természetesen, a fentebb leírt tanács nem kötelezőérvényű, nem mondom azt, hogy így helyes vagy így kell csinálni, csupán abban próbálok meg segíteni, hogy az írásod jobb legyen, és hogyan tudsz átlendülni azokon a pontokon, amikor úgy érzed, nem vagy képes folytatni az adott regényt.

Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést! 

https://cassyblacksmith.wordpress.com