Írástechnikai cikkek és tippek - Hogyan írjunk regényt?

Írástechnika - 10 hiba, ami megöli az első fejezetet

Bétázások során gyakorta futok bele olyan szövegekbe, amik rögtön az első oldalon elvéreznek. Megpróbáltam összeszedni egy gyors listában, hogy mik a leggyakoribb hibák, amin elbuknak ezek a kéziratok.

#1 - Unalmas kezdés

A legtöbb esetben az írások valamilyen túl általános vagy unalmas résszel kezdődnek. Nagyon sokszor tájleírással - ez főleg a fantasy írásokra vonatkozik. Senkit sem fog érdekelni, ha az írás azzal kezdődik, hogy a főhős felébred, éppen kiszáll a kocsiból vagy nézi magát a tükörben. (Ettől különösen a falra mászom.) Törekednünk kell arra, hogy már nagyon az írás elején megjelenjen a konfliktus, ami az egész történetet mozgatni fogja előre.

Összeszedtem néhány ismertebb írás első mondatait, hogy lássátok is, mire gondolok.

"Mindig szerettem harcolni, de csatában sose tudtam visszafogni a szenvedélyem. A medve bömbölése süketítően hatolt a fülembe. Forró lehelete elöntötte az orrlyukam, és támadásra ingerelt. A hátam mögött szaggatottan lélegzett a földön elterült fiú. Kétségbeesett hörgését hallva a talajba mélyesztettem karmaimat. Kihívóan rámorogtam a behemót vadállatra, hátha a megfutamodást választja." - Andrea Cremer - Nightshade - Az őrzők

"Buzgó kis szarházi - gondolta Jack Torrance.
Ullman alacsony volt, kényeskedve, fürgén mozgott, ami igen jellemző az apró termetű és kövérkés emberekre. Hajában a választék egyenes volt, sötét öltönye szolid és megnyugtató. Bátran forduljon hozzám minden problémájával, sugallta az öltöny a fizető vendégnek. Az alkalmazottakhoz kurtábban szólt: Jó lesz, ha tisztességesen dolgozik. Gomblyukában piros szegfűt viselt, talán azért, hogy az utcán senki se tévessze össze Stuart Ullmant a helybéli temetkezési vállalkozóval." - Stephen King - A ragyogás

"A Privet Drive 4. szám alatt lakó Dursley úr és neje büszkén állíthatták, hogy köszönik szépen, ők tökéletesen normálisak. Senki sem feltételezte róluk, hogy közük lehet bármilyen rejtélyes vagy szokatlan dologhoz, ugyanis a leghatározottabban elzárkóztak minden sületlenségtől." - J.K.Rowling - Harry Potter és a Bölcsek köve

"Már évek óta vártam a vámpírra, amikor belépett a bárba. Azóta reméltem, hogy elvetődik majd egy Bon Temps-ba is, amióta a vámpírok két évvel ezelőtt előbújtak a koporsóikból. Városunkban jelen volt az összes kisebbség - miért ne lehetne a legújabb is, a hivatalosan elismert élőhalottaké? Csakhogy a poros Észak-Louisiana nyilvánvalóan nem a legvonzóbb a vámpíroknak; másfelől a közeli New Orleans valóságos központjuk volt - végül is onnan ered az egész Anne Rice-féle dolog, nem igaz?" - Charlaine Harris - True Blood sorozat - Inni és élni hagyni

"Életem tizenhetedik telén anyám úgy döntött, hogy depressziós vagyok, feltehetőleg azért, mert ritkán mentem ki a házból, sok időt töltöttem ágyban, ugyanazt a könyvet olvastam újra és újra, ritkán ettem, és bőséges szabadidőm nem csekély részét annak szenteltem, hogy a halálról gondolkozzak." - John Green - Csillagainkban a hiba

"Emlékszem, ahogy feküdtem a hóban - kicsi, piros folt, kezdtem kihűlni, körülöttem farkasok. Nyalogattak, harapdáltak, cibálták a testemet, próbáltak egyre közelebb nyomulni. Az összezsúfolódó testek elfogták azt a kevés meleget is, amit a nap adott. Jég csillogott a nyakuk szőrén, a leheletük párafelhőként függött köröttünk a levegőben. A bundájuk pézsmaillata vizes kutyaszőr és égő falevelek szagára emlékeztetett, egyszerre volt kellemes és rémisztő. A nyelvük melegétől fölengedett a bőröm, goromba fogak tépték a ruhám ujját és akadtak a hajamba, a kulcscsontomat karistolták, tapogatták az ütőeret a nyakamon." - Maggie Stiefvater - Shiver - Borzongás

#2 Nézőpont váltakozása

Ez elsősorban azokra az írásokra vonatkozik, amit E/3 nézőpontból írtak meg, ott gyakori, hogy ki-be ugrálunk a szereplők fejéből (angolul ezt head-hoppingnak nevezik). Nem mindegy, hogyha közeli vagy távoli E/3-ban mit mutatunk meg az olvasóknak. Hogy mi az egyes nézőpontok közötti különbség már érdemes elolvasni.

#3 Nem tudjuk, pontosan ki a mesélő

Ez a pont tulajdonképpen kapcsolódik a második ponthoz. Ha az írásunk úgy indít, hogy egyszerre több szereplő jelenik benne, akkor az olvasó elbizonytalanodhat, hogy ki is valójában a főhős, nem fogja érteni, hogy kiért kell izgulni a történet során.

Persze kivétel, ha mindentudó elbeszélőt használsz, ám itt is figyelni kell, hogy az olvasó ne zavarodjon bele a túl sok részletbe.

#4 Túl sok karakter kezdésnek

Gyakori hiba - főleg young adult írásoknál, amik gimnáziumban vagy egy nagyobb közösségben játszódnak -, hogy az író túl sok szereplőt mutat be az első fejezetben. Az olvasó el fog veszni, ha mondjuk egy osztályra való gyereket mutat be, főleg, ha azok semmilyen egyedi tulajdonsággal nem rendelkeznek. Példát lehet venni Leiner Lauráról (Szent Johanna gimi) és B.M.Grapesről (Jóslatok hálójában), mert ők nagyon jól tudják, mivel különítsék el egymástól a szereplőket.

#5 - Ügyetlen formázás

Ez főként akkor ciki, ha egy pályázatra adjuk be az írásunkat, és mindenféle különleges betűstílust, cirádás kézírást imitáló betűkészletet használunk. Nagyon idegesítő, mert nem biztos, hogy aki éppen olvassa az írást, az is rendelkezik a betűkészlettel és akkor az egész írás hatalmas katyvasz lesz. Nagyon zavaró tud még lenni, ha valaki a párbeszédeket nem gondolatjellel, hanem kötőjellel jelöli, és naná méghozzá felsorolásként van formázva. El sem hiszitek, hogy mennyi meló lesz azt kijavítani.

#6 A karakterek túl hosszú ömlengése

Egy rossz párbeszéd nagyon el tudja cseszni az egész írást, főleg akkor, ha teljesen idegen a történettől. Jó párbeszédet írni nehéz, ezért sokat kell gyakorolni.

#7 Túl sok töltelék

A kezdő írók gyakran elvesztik a kontrollt és hajlamosak a túlírásra. Egy sztorit képesek megírni 1 millió karakterben, amikor lehet, hogy 500 ezerben is meglehetne, ha kihúznánk a fölösleges részeket. Vizsgáljuk felül a párbeszédeket és a leírásokat, húzzuk ki belőle a határozószavakat, a melléknevek és a töltelékszavak nagyját! Tegyük feszesebbé a szöveget!

#8 Túl sok háttérsztori

A karakterek ábrázolásnál mindig szükséges tudni, hogy egy adott karakter honnan indult, milyen családból, társadalomból jött, mi történt a múltjában, hogyan élt korábban. Természetesen csak a karaktervázlatban, amit magunknak készítettünk, mindezeket azonban egyszerre nem zúdíthatjuk az olvasó nyakába, mert A) vagy nem fogja érdekelni, vagy B) túl száraz lesz a szöveg és ezért teszi le az írást.

Meg kell találni a kellő egyensúlyt, hogy mit szabad elmondanunk egyszerre a karakterről, mi az, ami a szituációban feltétlenül fontos. Mértékkel kell adagolnunk a háttérinfókat történet során, így nem csak végig fenntartjuk az olvasó érdeklődését, de sokkal gördülékenyebb lesz tőle a kézirat.

#9 Konfliktus hiánya

Ha megírtunk három fejezetet, de az olvasónak még mindig fogalma sincs, hogy mi az igazi konfliktus, akkor bizonyára valamit nagyon rosszul csináltál. Tök unalmas történetek születnének, ha minden csak arról szólna, hogy a főhősök boldogan éltek, ameddig meg nem haltak. Hiszen azért írjuk meg a könyvet, hogy elmeséljünk egy történetet, és az olvasó számára valamilyen "tanulsággal" szolgáljunk. Nem kell, hogy egy kész Példabeszédek könyve legyen, de szükség van konfliktusra.

#10 Mutasd helyett mondd

Ugye nem kell megint elismételnem, miért fontos a mutasd és ne mondd szabály?

| •́ ▾ •̀ |

Csirip!

Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést!

https://cassyblacksmith.wordpress.com

Légy a patrónusom!Ha tetszik a munkásságom és hasznosnak találod a cikkeimet, akkor itt tudod támogatni a munkámat:https://www.patreon.com/cassyblacksmith