Írástechnikai cikkek és tippek - Hogyan írjunk regényt?

Ernest Hemingway: Ezeket a könyveket kötelező elolvasnod, ha író akarsz lenni!

A mai napon inkább egy kis érdekességgel készültem nektek. 1943-ban Arnold Samuelson, frissen diplomázott újságíró volt, amikor Ernest Hemingway "One Way Across" című novelláját olvasta. A novella végül Hemingway Szegények és gazdagok című művének része lett. Samuelson annyira csodálta a történetet, hogy Minnesotából egészen Floridába utazott, hogy találkozzon Hemingway-jel, és tőle kérjen tanácsot az írással kapcsolatban.

Ahogyan azt egy cikk is tanúsítja az magazinban, Hemingway azt mondta a fiatal írónak, hogy csak a nagyszerű halott írókkal kell összehasonlítania magát, nem a kortársakkal. Ezután pedig Hemingway adott az írónak egy listát azokból a könyvekből, amiket mindenképpen el kellett olvasnia, hogyha jó íróvá akart válni. Ma ezekből szemezgettem nektek azokat, amik itthon is megjelentek.

Bovaryné, Gustave Flaubert

„Emma Bovary nyomorúságos kalandjai a tragédia szférájába emelkednek, mégpedig azért, mert egy közömbös, segítségre képtelen, vigaszt nem nyújtó világtól körülvéve, neki magának kellene a hitvány anyagból a gazdag és ritka értéket lepárolnia. És bele is fog a vállalkozásba, tudatlanul, vezető nélkül, nemes szórakozás híján, s kiszolgáltatva a tudatában kavargó természetes és mesterséges ösztönzőknek – hogy szükségszerűen csúfos kudarcot valljon vele; olyan kudarcot azonban, amely a következő fordulatban lehetővé tette, hogy Flaubert a legtalálóbban, a legtökéletesebben előadott történetet kerekítse ki belőle."
Henry James

Anna Karenina, Lev Tolsztoj

Sok regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. „A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye" – Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t – egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

Dublini emberek, James Joyce

Olvasó közönségünknek néhány évvel ezelőtt Joyce nevéről csupán zavaros ezeroldalak jutottak eszébe, az Ulysses itt-ott lappangó kölcsönkönyvtári példányaiban megjelölt naturalizmusok. Mint költőt és novellistát a XX. század világirodalom története nem tartja számon. Első verses kötetét, a Kamarazenét kétnyelvű kiadásban már bemutattuk az olvasónak, ezúttal első novelláinak gyűjteményét kapja kezébe. Joyce írországi gyermekkorának élményeit állítja novellái középpontjába, és a kötet olvasása során ma sem csodálkozunk, hogy útját az első világháború előtti Angliába nagy viharok, sajtóbotrányok jelezték. Magunk is tapasztalhatjuk, hogy a gyermek szeme túllát a maga kis világán, és észrevételeiből kérdések születnek, melyekre a felnőttek nem mindig és nem szívesen adnak választ.

Örök ​szolgaság, William Somerset Maugham

Maugham regényei közül az Örök szolgaság a leginkább önéletrajzi ihletésű mű. A könyv Philip Carey, az életszerető, szerelem és kalandvágyó fiatalember története, aki méltatlan és gyötrődő szerelmi kapcsolatban vergődik, mely kis híján egzisztenciálisan is tönkre teszi. A szerző ebben a művében tárja fel legmélyrehatóbban az önrendelkezés és a behódolás alapvető témáját, amely oly gyakran jelenik meg írásaiban.