Írástechnikai cikkek és tippek - Hogyan írjunk regényt?

NÉHÁNY KULCSFONTOSSÁGÚ TÉNYEZŐ, HOGYAN ÍRHATSZ SIKERES YA REGÉNYT 2.

A már írtam nektek arról, hogyan tudtok néhány tanács betartásával jó young adult regényt írni, most következzen a folytatás.

Hass a tinédzserekre

John Green regénye, a Csillagainkban a hiba, vidám és egyben nagyon szívszorító. A könyv nem posztapokaliptikus és nem is disztópia, mint a Beavatott vagy az Éhezők viadala sorozat, mégis nagyon sokan szeretik. A két főszereplő - Hazel és Gus - csakugyan olyan tinédzserek, mint a várható olvasói közönség, azt leszámítva, hogy ők valószínűleg nem küzdenek rákkal, nem repülnek Amszterdamba, hogy nyomába eredjenek egy visszahúzódó, alkoholista szerzőnek. Mégis, a könyv 46 hétig vezette a New York Times bestseller listáját. Hogyan lehetséges ez?

John Green maga osztotta meg a The Atlantic újságírójával, hogy a mai napig kap e-maileket rajongóktól, akik leírják, hogy olyanok, mint Hazel, csak nem rákosak, nem 16 évesek, nem fehérek és nem is nők, mégis a történet, valahogy megérinti őket. Az olvasó azonosulni tud a szereplővel, érzi azt a fájdalmat, elkeseredettségek, depressziót, amit a főszereplők.

Az olvasók valószínűleg nem közvetlenül azonosulnak például David Levithan Nap nap után című regényének főhősével, aki minden reggel valaki más testében ébred. De nem is kell, hogy valaki direkt módon azonosuljon, elég, hogy olyan téma foglalkoztat minket, mint a főszereplőket, vagy hasonló dolgokon jár az agyunk, esetleg elképzeljük, hogy mi lenne, ha velünk történne meg ugyanaz, mint kedvenc főszereplőnkkel. Valószínűleg nem igen kerülünk hasonló helyzetbe, mint Katniss Everdeen, de mindenképpen hatást gyakorolnak ránk azok a jó és rossz döntések, amiket ő hoz.

A pop-kultúra fontossága

Az egyik ok, amiért annyira sokan szeretik John Green és más hasonló YA szerző könyveit, hogy úgy érezzük Hazel - vagy más szereplők - akár a mi barátunk, a szomszédunk vagy az iskolatársunk is lehetne. Hazel olyan, mint a mai tinédzserek, szeret olvasni, betegsége ellenére a "Topmodell leszek!" műsort nézi. És bár Green többször nem tesz említést Tyra Banks műsorárról, mégis megjegyezzük, és nagyon sok minden kiderül, hogy milyen lány is Hazel, mind karakterként, mind tinédzserként.

"Az egyik dolog, amit szeretek a tinédzserekben, hogy nem tesznek különbséget a magas és alacsony kultúra között." - nyilatkozta Green. "Nem ritka, hogy a tizenévesek - ha megkérdezik tőlük, mi a kedvenc könyvük - egymás után sorolják fel pl. a Pletykafészket, vagy A nagy Gatsby-t. A tinédzserek nem érzik furának, ha azt mondják, hogy "Egyaránt szeretem Toni Morrisont és Justin Biebert."

Fontos, hogy az egyes pop-kultúra utalások ne csak a fiatalok ízlésének, de az éppen aktuális évnek is megfeleljenek. Rainbow Rowell Attachments című regénye 2011-ben jelent meg, de az 1990-s években játszódik, így mikor az Tom Cruise-ról tesz említést, akkor úgy kell rá gondolni, mint Tom Cruise a sármos filmsztár, nem mint Tom Cruise szcientológus, akinek a válásától hangos a sajtó. Rowell legújabb könyve, a Fangirl, egy fanfiction író lányról szól, aki kollégiumba költözik. A regényben egyaránt találhatók emíltések Taylor Swiftről, a Twilightról vagy Kenya Westről.

Az írónő olyan hivatkozásokat használ, amiről nagy valószínűséggel 4-5 év múlva is hallanak vagy ismernek az emberek. Mivel a technológia és az internet gyorsabban változik, formálódik manapság, ezért kerüli az olyan említéseket, márkaneveket, amik néhány év múlva eltűnnek a süllyesztőben.

Szlengszavak csak saját felelősségre

Korábban még abban a bejegyzésben, ahol a párbeszédekről, illetve arról írtam, hogyan kell valósághű párbeszédet írni, kitértem a szleng használatára is. Mindenképpen érdemes elővenni és megfigyelni, hogy más sikeres YA regényben milyen mértékben engedélyezett a szleng. Igaz, sok múlik azon, hogy éppen ki fordítja a szöveget, a lektoron vagy azon, aki később a szöveget szerkesztette, és hogy mi az, amit még átengednek a rostán.

Kint külföldön és itt Magyarországon is mások a trendek. A nyelvi, történelmi sajátságoknak köszönhetően minden országnak, nemzetnek van egy saját értékrendje, mi az, amit megengedhetnek egy kiadott könyvben, és mi az, amit visszadobnak. Az a tapasztalatom, hogy a hazai kiadók eléggé "cenzúrázzák" a szöveget, már úgy értve, hogy főként az amerikai piacon sokkal több polgárpukkasztóbb kézirat átmegy a rostán. Most nem is mennék bele pl. A szürke ötven árnyalatába és egyéb felnőtt tartalmú könyvekbe, és ezek szidalmazásába, maradjunk csak a young adult irodalomnál.

Számomra csöppet sem zavaró a szleng. Szerintem, ha valaki szépen, ízesen megírt szöveget akar olvasni, akkor az maradjon a szépirodalmi szövegeknél, klasszikusoknál, Jane Austennél, a Brontë nővéreknél, aki meg szereti a fiatalosabb, lendületesebb írásokat, az maradjon a YA, NA könyveknél. Én - bár már 27 éves vagyok - szeretem a young adult irodalmat annak minden sajátosságával együtt. Szeretem a fiatal szereplőket, azon történeteket, amik gimnáziumban játszódnak, vagy olyan témákat, amik tinédzserként engem is érdekeltek. Íróként is ezeket kedvelem jobban. Jó néha kikapcsolódni és azon ábrándozni, hogy mi minden történhetne velem, ha most lennék tinédzser és nem a 2000-es években.

Valószínűleg ugyanezen okból nagyon sok hozzám hasonló vagy még nálam is idősebb ember kedveli a YA könyveket. Szerintem, így próbálja meg mindenki úgymond "kiélni" magát, néha elkalandozni, morfondírozni azon, milyen lenne újból átélni az első szerelem vagy az első csalódás gyomorszorító érzését, a gondtalan mindennapokat.

Íróként fontosnak tartom, hogy olyan szavakat használjak, ami a fiatalabb és az idősebb korosztálynak is egyértelmű legyen, mindamellett, hogy ezáltal nem rontom még inkább a mai fiatalok szóalkotási szokásait. Például egészen biztos nem előremutató, ha olyan szavak szerepelnek a szövegben, mint a csicska, tirpák, geciputtony, valószínűleg semelyik szerkesztő sem hagyná benne a szövegben, hiába beszélnek így egymással a mai fiatalok.

Kathryn Reiss veterán YA szerző és a Californiai Mills College-on tanít írást, ő foglalta jól össze, hogy miért is kell vigyázni a szleng használatával. "Az a baj, hogy egy YA könyv körülbelül 2-3 évig lehet csak szenzáció. Sohasem lesz belőle klasszikus, mert a fiatalok kódolt nyelve minden négyévente változik, amikor új generáció jelenik meg az iskolákban."

Mindehhez még annyit tennék hozzá, hogy nem feltétlen jó, hogyha a könyvünket teleírjuk szlenggel vagy csúnya szavakkal, inkább örüljünk ha kamaszok is könyvet olvasnak, legalább művelődnek egy kicsit. Nem feltétlen kell még nekünk is visszaigazolnunk, hogy teljesen normális, ha maguk között így beszélnek.

folyt.köv.

Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést!

https://cassyblacksmith.wordpress.com