Írástechnikai cikkek és tippek - Hogyan írjunk regényt?

Írástechnika - Hogyan írjuk meg főhősünk legmélyebb érzelmeit

Ha írók vagyunk, akkor bizonyára az a célunk, hogy az olvasóinkból bizonyos érzéseket, érzelmeket váltsunk ki. Azt szeretnénk, hogy az olvasó együtt érezzen a karakterekkel, az események elsodorják és elmerüljön a világunkban. Ha az olvasó érzelmileg is azonosulni tud a főhősökkel, akkor sokkal jobban kötődni fog az íráshoz és nem pusztán csak a szórakozás kedvéért fogja olvasni a könyvet.

Nálam az egyik ilyen tipikus példa Rowling Harry Potter sorozata, egyszerűen sosem tudnám megunni, annyira rengeteg mondanivalóval, tanulsággal szolgál, és rendszerint annyi érzelmet vált ki belőlem, hogy gyerekkorom óta nem tudtam tőle elszakadni. De ugyanilyen Nicholas Sparks összes könyve, de azok között is a Szerelmünk lapjai és Az utolsó dal, ami minden egyes újraolvasásnál képes megríkatni.

A főhős a történetünk szíve. Miért is? Mert rajtuk keresztül az író képes emlékeztetni az olvasókat régi érzésekre, saját élményekre, ezáltal egy belsőséges kapcsolat jön létre az olvasó és a főhős között, amely hosszabb távon összeköti őket.

Persze, valószínűleg az olvasót sosem fogja terrorizálni egy sorozatgyilkos, nem fogja elcsábítani egy vámpír vagy vérfarkas, és nem kerül közvetlen kapcsolatba egy sármos lovaggal, de átérzi, tudja, hogy milyen a terror, a félelem, vagy a szerelem és a vágy.

Az emberek az érzelmek végtelen spektrumát élik át a gyűlölettől, a megaláztatáson át a büszkeségig, halálfélelemig, levertségig. Mint író, rajtunk múlik, hogy ez milyen mélységben, milyen formában adjuk át az olvasóknak, és minél jobb munkát végzünk, annál inkább erősebb lesz a főhős-olvasó közti kötelék.

Az érzelmek átadása persze nem mindig megy könnyen, sok olyan érzés lehet, amit magunk sem tapasztaltunk még (például ha egy gyilkos fenyeget minket), de meg kell tanulnunk, hogyan közvetítsük ezeket az írásainkban. Hoztam 3 tippet, ami segíthet:

Alapozd meg a hátteret

Töltsünk el több időt azzal, hogy megalapozzuk a főhősünk múltját. Az olvasóknak nem csak a jelen körülmények között szeretnénk látni, hogy a karakter milyen bonyodalmakba keveredik és milyen érzéseket él át, tudnunk kell, hogy mi vezetett ahhoz, hogy a főhős elérjen egy bizonyos érzelmi szintre. Például ha a főhősünk zárkózott, érzékeny lélek, akkor mutassuk meg az olvasónak, hogy miért lett ilyen, mi történt a múltjában, ami miatt változott. Gondoljunk főleg az antagonistára. Nincs olyan, hogy egy antagonista velejéig romlott. (Persze a mesék ez alól kivételek, azokra egészen más vonatkozik.) Valaminek kellett történnie a múltjában, ami törést okozott a személyiségében.

Csak egy kedvenc példával tudok élni, vizsgáljuk meg Voldemort Nagyúr karakterét. Nála az okozott nagy törést, hogy az anyja varázsló volt, aki szerelembe esett egy mugliba, és a fiatal fiút szerelmi bájital befolyása alatt láncolta magához. Voldemort anyja később megszüntette a bájital hatását, reménykedve benne, hogy a férfi szerelmes lett belé, de miután a férfi magához tért, elhagyta a boszorkányt. A nő árvaházban szülte meg a fiát – aki akkor még Tom Denem nevet viselte -, aztán nem sokkal később meghalt. Voldemort valószínűleg ezért képtelen volt szeretni másokat, mivel szerelmi bájital hatása alatt fogant. Ehhez vezethető vissza az is, hogy Voldemort utálta a sárvérű és mugli származásúakat.

Szintén sokat formálta Voldemort karakterét, hogy árvaházban nőtt fel, ahol a mugli gyerekek féltek tőle, és a nevelők is azt éreztették vele, hogy más mint a többiek. Ez nagyon jó alapozás, hogy valaki miért válhat gonosszá.

Fókuszálj arra, hogy mi okozza az érzelmi reakciót

Ugye sokat beszéltem már nektek a mutasd, ne mondd tanácsáról, ami arról szól, hogy alkalmazzunk inkább leírásokat, ahelyett hogy valamit kijelentenénk. Ugyanez igaz arra, ha egy szereplő érzelmeit akarjuk bemutatni.

Vegyünk például egy lány főhőst, aki odavan a szomszédjában lakó fiúért, akivel gyerekkora óta barátok. A lány fél elmondani az érzéseit a fiúnak, mert azt gondolja, hogy ezzel véget vet a barátságuknak. A fiú viszont egy másik lánnyal jön össze, mert mit sem sejt a gyerekkori barát érzéseiről. Természetesen a főhősünk féltékeny lesz, és ebben az esetben ne azt írjuk le, hogy a lány féltékeny, hanem mutassuk meg, hogyan reagál például, ha meglátja a szomszéd fiút egy másik lánnyal. Ne csak arra térjünk ki, hogy hirtelen dühbe gurul, hanem gondoljunk bele, hogy adott esetben mi mit csináltunk vagy csinálnánk. Valószínűleg megpróbálnánk minél több időt tölteni a szomszéd fiúval, megpróbálnánk széthúzni őket, vagy apró megjegyzéseket tennénk – bizonyára a lány rossz tulajdonságairól. Az olvasó anélkül is fogja tudni, hogy mit érez a főhős lány, hogy ezt egyértelműen kimondanánk.

Gondolj bele, hogyan érezhet

Vegyünk elő egy üres lapot, és kezdjünk el jegyzeteket készíteni arról, hogy adott érzelmi állapotban ki hogyan viselkedik. Vagy vegyük magunkat alapul, írjuk le a lapra, hogy mit teszünk akkor, ha félünk, zavarodottak, idegesek vagy feszültek vagyunk. Mit teszünk akkor, ha valaki tetszik nekünk, vagy mit csinálunk, ha valamilyen ismeretlen feladat elé állítanak minket. Jegyezzük le, mi megy végbe ilyenkor bennünk, mi jár a fejünkben. Figyeljünk arra, mit csinál ilyenkor a testünk, milyen a testbeszédünk, milyen fizikai változásokon megyünk keresztül.

Sok kezdő író azzal bajlódik a legtöbbet, hogy egy adott karaktert minél részletesebben leírjon különböző helyzetekben. Megmondom őszintén, ezzel én is sokat küzdök.

Ilyenkor szoktam egy üres lapot nyitni és megvizsgálni, hogy a karakter – vagy adott esetben én – mit csinálnék, milyen változások mennek végbe bennem, milyen látható jelei vannak.

Vegyünk egy konkrét példát. Mit csinál a karakter, ha fázik? Többnyire a kezdő írók annyival elintézik, hogy fázik. Ez egy tipikus példa a "mondd"-ra, kijelentjük, hogy a főszereplő fázik. Ha szeretnénk ennél egy kicsit mélyebben is lefesteni, akkor vizsgáljuk meg, hogy mennyi fizikai jellemzővel vagy cselekedettel tudjuk leírni, ha valaki extrém esetben fázik.

Hidegrázás, vacogás, kék ajkak, ásítás, bizsergő végtagok, dadogó beszéd, hideg tapintású bőr, száraz és repedezett ajkak, merev állkapocs és nehézkes beszéd, égő érzés a bőrön, ügyetlenség, remegő ajkak, keresztbe tett karok a törzs körül, ugrálás és topogás, hogy felpezsdítsük a vérkeringést, zsebre tett kéz, vörös és duzzadt foltok a bőrön, kézdörzsölés, összeölelkezés másokkal

Belső érzetek:

Alacsony energiaszint, fáradtság, álmosság, legyengült pulzus, hányinger, étvágytalanság, égő érzés a tüdőben belégzéskor

Mentális következmények:

Zavartság, zavaros gondolkodás, csökkent döntéshozatali képesség, fásultság

Ugye, hogy milyen sokrétűen elmondható valakiről, ha fázik? Alkalmazzuk ezt a tippet máskor is, meglátjátok, sokkal jobban bevonjátok így az olvasót, sokkal több érzelmet, érzést válthattok ki belőle!

Sok sikert!

Csirip!

Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést!

https://cassyblacksmith.wordpress.com

Légy a patrónusom!Ha tetszik a munkásságom és hasznosnak találod a cikkeimet, akkor itt tudod támogatni a munkámat:https://www.patreon.com/cassyblacksmith