Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

1. fejezet

Viki

Okok, hogy miért kezdjem el ezt a naplót: Nincs.

Unatkozok? Nos, igen. De mielőtt elmondanám, miért unom szét az agyam, elmesélem, hogyan jutottunk el idáig. Bár elég creepy, hogy magamnak írok, de mégis úgy beszélek, mintha több százan olvasnának. Pedig az én naplómhoz senki se nyúlhat!

Az utolsó napirendi pontunk az otthon való henyélés előtt, a kávézóban való időpocsékolás lett. Persze számíthattam volna rá, elvégre mióta lecserélték a pincéreknek hívott felszolgálókat, Lisa minden nap ide akar jönni. Arra hivatkozik, hogy itt a legfinomabb a kávé, pedig a vak is láthatja, hogy itt a legjobb a felhozatal. Az új emberek fiatalok, sportosak, és nem mellesleg olyan arcuk van, amivel modellnek is elmehetnének, mégis itt kötöttek ki. Lisa pedig kiszemelt magának egyet.

A neve Park Jimin, de nem onnan tudja, mint ahonnan képzelnénk. A kávézó minden kiadott számlára felírja a pincér nevét, aki kiszolgálta a vendéget, hogy ha bármi gond adódna, rögtön el tudjanak járni az illető ügyében. Jimin szokott minket a legtöbbször kiszolgálni, Lisa legnagyobb szerencséjére. Már legalább hatvan, vagy még annál is több számla díszeleg a fiókjában, amit csak azért tartott meg, mert ott van a neve, és Jimin aláírása. Bizarr, nem? Nos, a szerelmes lányoknál nem annyira.

Nem lenne szabad ilyet mondanom, de sajnos ismerem a barátnőmet. A lakótársamat. A lányt, aki minden hülyeségemben támogat, és aki elköltözött velem ebbe a nagyvárosba, mert én féltem egyedül idejönni. Sose menne oda a férfihez, és kérné el legalább a telefonszámát. De hát, minek vagyok én neki? Pontosan! Éppen ezért. Már ki is terveltem, hogyan fogok összehozni nekik egy kis találkát. Csak épp nem most, hanem a jövő héten, mikor nem dolgozik.

Lisa látványosan lassan itta a kávéját, amit Jimin készített neki. Közben végig a férfi felé pillantott, de mikor ő megfordult, inkább kinézett az ablakon. Én viszont nem. Jimin jóban van egy másik pincérrel, akivel folyton beszélnek, mikor nincs dolguk. Gyanítom, Lisa a téma, mivel mind a ketten meredten bámulják a befeszült lányt.

- Lassan mennünk kéne, kezdődik a sorozatunk - mondtam neki. Lemondóan sóhajtott, megitta az utolsó csepp kávét, és becsúsztatta a pénzt az arra kijelölt könyvbe. Nem is baj, hogy ez mindig az asztalon van. Ez a kis cucc fog nekem segíteni. Csak kérlek, dolgozzon aznap Jimin is! - Miért nem beszélsz vele? - karoltam át az úton, hazafelé tartva.

- És mégis mit mondjak neki? Szia, tetszel, nem akarsz járni velem? - poénkodott.

- Kezdhetnéd ezzel, igen. Lehet, a határozott nőket szereti - vágtam vissza kuncogva.

- Nos, én nem vagyok az, tudod jól. Különben is, csak bolondnak nézne, aki a külső alapján ítél. Hisz nem tudom, milyen, így nem is lehetnék belé szerelmes.

- Azt kifelejted a projektből, hogy a hangjától mindig megnyugszol, és a mosolyától meg elolvadsz. És minden egyéb.

- Hagyd abba - emelte fel a kezét az arcára, ami már jócskán vörösebb volt a kelleténél. Remélem aznap, mikor majd összehozok nekik egy találkát nem fog sikítva elmenekülni, otthon pedig kiosztani engem, amiért megint a háta mögött tevékenykedtem. - Hogy dolgozol a héten? - kérdezte otthon, a hűtő előtt állva.

- Ahogy te - vontam vállat. Amíg ő főzni szokott, én megpróbálok segíteni a takarításban. Mind a kettőnk jobban jár, ha én nem fordulok meg a konyhában.

- Hogyhogy? - lepődött meg.

- Megkértem a főnököt, hogy amikor csak lehet, a tiédhez igazítsa az én beosztásomat is. Így nem kell neked felkelned reggel négykor, mikor én megyek. - Ugyanis sajnos olyan vagyok reggel, mint egy elefánt a porcelánboltban. Pedig lassan egy éve használjuk ezt a kis lakást, és még mindig nem bírtam megszokni a lépcsőt. Se a magától kinyíló szekrényajtót.

- Oda mertél menni a főnökhöz? - csodálkozott el. A pimaszságáért megdobtam egy párnával, de szegényt olyan erősen, és olyan pózban találtam el, hogy a párna elsodorta a pult előtt álló lányt. - Bolond - kelt fel, és csapta vissza, ami a kezemben landolt. Emlékszem, mikor ide költöztünk, nem állt semmiből az élet, csak munka, sorozatnézés, zabálás és alvás. Most pedig inkább sétálni megyünk, ha olyan az idő, és a kávézóba, Jimin-lesre. Jót tenne Lisának végre egy rendes pasi, de elég bajos lenne a kapcsolatuk. Mivel a falak vékonyak, és az én félszobám pont az övé mellett van. Ráadásul mikor kifizettük az első lakbért, közöltem vele, hogy ide férfi nem jöhet be, a bátyján kívül.

Másnap végig azon járt az eszem, hogyan kéne összehozni nekik egy tökéletes találkozót. A kamu cetlikkel nem is lenne gond, de mi van, ha Lisa túlaggódja, és nem megy el? Vagy túl sokat láttam bele ebbe az egészbe, és Jimin még azt se fogja tudni, ki írt neki, ezért nem akar majd elmenni? Túl sok buktató volt ebben a tervben. Pedig még bele se kezdtem.

- Mi az? - fogott rá a vállamra. Észrevettem, hogy amíg gondolkodtam, mozdulatlanná merevedtem, lehajolva, a dobozt fogdosva. Gyorsan felemeltem, és felraktam a polc tetejére.

- Semmi - feleltem mosolyogva.

Szeretem a munkánkat. A pörgés, és a nagy felhajtás egyikünknek se jött be, ezért választottunk egy kis sarki boltot, ahova alig járnak, és alig dolgoznak. Ma is csak ketten vagyunk, én pakolok, Lisa pedig kasszázik. Idegenekkel se kell túl sokat találkoznunk. Ez egy családias bolt, és akik ide járnak, törzsvendégnek számítanak, így mindenkit ismerünk. Egy-egy turista is be szokott ide tévedni, de ebben a boltban nincsenek olyan luxustermékek, amiket ők keresnek.

- Nagyon csendes vagy - közölte velem az ebédszünetben. Vállat vontam, és meglengettem a telefonom.

- Csak olvasok.

- Ahha - forgatta meg a szemét. - Én meg pingvin vagyok. Hisz utálsz olvasni!

Na jó. Azért vannak olyan dolgok, amiket utálok abban, hogy ő jobban ismer, mint én magamat. Például azt, hogy rohadt nehéz becsapni, vagy hazudni neki.

- Nem akarsz elmenni a hódítások éjszakájára? - vetettem fel az ötletet. Még a szája is tátva maradt.

- Minek? - bökte ki végül.

- Mert neked mindig is bejöttek az ázsiai faszik, és kellene már egy pasi. Alád, föléd, melléd, rád, tök mindegy.

- Te bolond vagy. Oda csak azért mennek, hogy egy kiadós hancúr est után elfelejtsék egymást - bólintottam, hisz egyetértettem vele. Nem akarom a sérült lelkét ápolgatni, csak azért, mert hallgatott rám, és elment egy olyan bulira.

Sajnálom Jimin, de te maradtál. Muszáj, hogy te legyél.