!Nem yaoi!
Jól kezdődött. Kimentünk a legjobb barátnőmmel álmaink országába, és szépen elvegyültünk. Volt munkánk, lakásunk, és akárhol éltünk, mindig megtaláltuk a módját, hogy ne szűkölködjünk. De minden megváltozott, mikor Lisa összejött a kiszem...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lisa
Két hónappal később
Jimin lelépett megint a szüleihez, Viki meg fogta magát, és eltűnt a ködben. Valamiért olyan pára szállt az egész városra, mintha mindenhol füstölne a beton. Baljósló, ha csak kinézek görcsbe rándul a gyomrom. Éppen ezért gondoltam arra, hogy bekuckózunk és sorozatot nézünk. De ennek az elképzelésnek megint keresztbe húzott.
A facebookot görgettem, és végső elkeseredettségemben új sorozatok után kutattam, mikor végre betoppant. Akarom mondani beesett az ajtón.
- Gyere - mutatott rám. Remegett, biztosan messziről loholt idáig.
- Hova?
- Csak gyere - fogta meg a kezem. Egy idő után már nem húzott, mert belefáradtam abba, hogy nem válaszol, és felvettem a tempóját. A közeli kávézó melletti kis utcába vitt, ahol egy férfi várt minket. Minden bizonnyal ismerte Vikit, ugyanis amint meglátták egymást, lepacsiztak. - Ő itt Johan. Mira barátja akar lenni.
- Hoho kislány - nevetett fel a férfi. - Jól belevágtál - majd felém fordult, és kinyújtotta a kezét. Nagyon furcsa akcentussal beszélt. - Lee Johan vagyok. Ahogy Viki mesélte, te és én nagyon hasonló szituációban vagyunk.
- Miért, veled mi van? - kérdeztem.
- Innen-onnan tudok Mira dolgairól. Hogy mire kell kényszerítenie magát Jiminnel. Ő pedig jó gyereknek tűnt, mikor beszéltünk.
- Várj, ti beszéltetek - képedtem el. Viki végig fapofával hallgatott, nyilván mindenről tudott.
- Igen. Kíváncsi voltam, meg kell e verekednem valakivel Miráért. De megkönnyebbültem mikor mondta, hogy van valakije. Azaz te - pontosított. Ez ismerős volt, elvégre nekem is nagy kő esett le a szívemről, mikor Mira közölte, hogy nem akar Jiminre hajtani.
- Nekem úgy rémlik, Mira az egyéjszakás kalandok híve - pillantottam Vikire.
- Igen. Onnan ismerem. De egy ideje sokkal több időt tölt velem, és ez erőt adott arra, amit ma tenni fogok. Remélem, veled.
- Nem tudlak követni.
- Jiminék itt vannak bent - biccentett Viki a mellettünk levő étteremre. - Be fogtok menni, és elhozzátok onnan a két jómadarat.
- Mi... De a szülei.. Nem tehetem - hátráltam meg. - Tönkre fogják őket tenni.
- Akkor nem, ha erélyesen vállaljuk fel, hogy kik vagyunk. Ha mind a kettőjüket kiszakítjuk onnan, talán megjön az eszük. Ha nem, akkor sem lesz gond. Elvégre nincsenek egyedül, van, aki támogassa őket. Mit szólsz? Bejössz velem?
Viki helyettem is bólintott, amit a férfi nem láthatott, mert a lány mellette állt. Egy pillanatra elgondolkodtam, próbáltam ésszerűen átlátni a dolgot, de az a helyzet, hogy ez egy ésszerűtlen terv.
