Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

11. fejezet

Viki

Épp írtam a kedvenc történetemet, mikor hallottam, hogy mögöttem járkál valaki. Már jócskán elmúlt éjfél, ezért hátrabiccentettem a fejem, hogy a nyakam a kanapé karfáján legyen, és a konyha felé néztem. Tae közeledett felém egy táblagéppel a kezében, széles vigyorral az arcán.

- Mit írsz? - hajolt közelebb. Lecsaptam szegény laptopom elejét, és oldalra tettem, fel a polcra, hogy a közelünkben se legyen. Tae mellém ült, és kíváncsi szemekkel méregetett továbbra is.

- Csak egy kitalált történet.

- De jó! - csattant fel, gyermeki csillogással a szemében. - Miről szól? Elolvashatom majd?

- Nem - vágtam rá. - Miért nem alszol?

- Oh! - emelte meg a fejét. Felemelte a takarómat, és aládugta a lábát, hogy kicsit közelebb csusszanjon hozzám. Megnyitott valamit a tableten, és elém tette.

- Azta! - bukott ki belőlem. - Ezt meg hogy? - elém tárult a Taehyung fejében megformálódott kert 3D-s változata. Ráadásul színesben, mintha ott lennék.

- Látványterv, hogy jobban lássuk, mi kell még. Az egyik haverom grafikus, és unalmában elkészítette ezt nekem. Ráadásul a programot is letöltötte, így bármit el tudunk készíteni! Holnap dolgozol?

- Nem - ráztam meg a fejem, mire bólintott.

- Én se. Kipróbálhatnánk. Vannak különböző szobák, de akármit el tudunk készíteni.

- Rendben - előre meredtünk mind a ketten. Csend volt, csak Tae hasának morgását hallottam. Rásimított, és csendben mondta neki, hogy fogja be, nincs több nasi. Megnevettetett, úgy éreztem elértem azt a szintet, hogy feszélyeztetés nélkül tudjak ülni mellette. Ekkor megint rám nézett, és feloldotta az eszközt.

- Ne csináljunk most egy szobát?

- Plafonhoz közeli ággyal, alá meg mondjuk egy szekrénysor - folytattam.

***

Másnap Taehyung mellett ébredtem a kanapén arra, hogy valaki kopog. Átmásztam a férfin, felkaptam a kardigánját, és ajtót nyitottam. Egy futár volt, valami csomagot hozott Taehyungnak, amit én le is raktam az ágyára. Ő még javában aludt, mire kész lettem a reggelivel.

Nem akartam mellette aludni, és neki se volt tervben, hogy ott marad velem. Annyira emlékszem csak, hogy már félig kész voltunk a szoba látványtervével, mikor a vállára hajtottam a fejem arra a bizonyos ,,csak egy kicsit pihentetem a szemem"-re. Meg se fordult a fejemben, hogy elalszok, az pedig, hogy éjszaka nem kelek fel végképp. Sokkal jobban oda kell figyeljek ezek után.

- Jó reggelt - ásította mögöttem Tae, mielőtt hátulról megölelt volna. A fakanál kiesett a kezemből, a hasam hirtelen behúztam, és ijedtemben felszisszentem.

- Nem vagyunk házasok - fújtam ki a levegőt. Ha nem ezt mondtam volna, elküldöm melegebbre, az is biztos. - Eressz!

- Igenis - engedett el. Kíváncsi voltam, Lisa és Jimin merre lehettek. Nem hallottam, hogy elmentek volna, de bentről se szűrődött ki semmilyen zaj. Így a reggeli után Tae és én kimentünk a kertbe, hogy megkezdjük a munkát. Sok gallyat át össze kellett szednünk, amik útban voltak, ráadásul az egyik domb megszüntetése közben kiástam a régi öntöző rendszert - ami még működött is - így azt is kezdhettük összeszedni.

Tae a másik oldalról haladt, középen viszont összeértünk, és egymás elé guggoltunk.

- Ezt a másik tulaj hagyta itt, de nem hittem volna, hogy működik még. El kell majd kötnünk a kinti csapról, mert csak pazarolja a vizet.

- Hosszú még a nap - vontam vállat. Ekkor a cső rázkódni kezdett, ijesztő sivító hangot adott ki, majd a kis lyukacskákon sugárban kezdett feltörni a víz. Eldobtam magamról, de ezzel egy időben fel is akartam állni, aminek az lett a vége, hogy ráestem Taehyungra, aki viszont elterült a sárban. Nem bírta visszatartani a nevetését, én viszont nem győztem eléggé püfölni annak érdekében, hogy engedjen végre el. Felnyúlt az arcomhoz, és rajzolt két sárcsíkot rám. A homlokomat se hagyta ki, úgy éreztem magam mint egy beavatott indián.

Felmarkoltam egy adag sarat, és végigkentem az arcán, arra viszont figyeltem, hogy ne okozzak neki fájdalmat. Felült, és lágyan eltolt magától, hogy a nagyobb darabokat levakarhassa az arcáról.

- Bolond! - kiáltottam fel.

- Ez meg mégis mitől indult be? - nevetett továbbra is.

- Nem akarom tudni. Gyere, szedjük szét mielőtt megint megszállja Ariel szelleme.

Lisa

- Te se dolgozol holnap? - fordultam meg Jimin felé, aki épp a pizsamáját húzta fel. Mikor elért hozzá a kérdésem, arca elkomorodott, és felém pillantva kedvtelenül megrázta a fejét. - Értem. Nincs kedved csinálni valamit? - vetettem fel az ötletet, bár úgy tűnt, pont ettől tart. Felsóhajtott, és leült az ágyra.

- Holnap a szüleimmel kell lennem. Csak délután érek haza.

- Oh. Akkor érezd jól magad - lepődtem meg. Elgondolkodtatott, miért lett ilyen mogorva. Nem jó a kapcsolata a szüleivel? Eddig még sosem beszélt róluk, sőt, mintha nem is lennének, meg se említette őket. Bezzeg az enyéimről sokat kérdezett.

- Hé! - simított az arcomra, amitől megugrottam. Ő ezt kihasználva a fenekembe markolt, és felkapott. Lábam a dereka köré csavartam, és a nyakába kapaszkodtam. A falnak döntött, és lágy csókot nyomott a számra. - Ugye nem vagy megsértődve, amiért nem viszlek magammal?

- Kicsit korai lenne találkoznom a szüleiddel, nem gondolod? - biccentettem oldalra a fejem. Igyekeztem mindent beleadni, hogy ne lássa a csalódottságomat. Igen, korai lenne, de szívesen megismerném őket. Még akkor is, ha nevetséges, hogy még csak másfél hónapja járunk.

- Nem szeretném, ha azt hinnéd, szégyellek. Csak tudod - kezdett bele, de elharapta a mondat végét, és ismét felsóhajtott. - A szüleim politikusok, és nem túl barátságosak. Ha lehet, megkímélnélek tőlük, amíg lehet.

- Rendben - nevettem fel. Tegyek úgy, mintha ez nem lenne gyanús? Mi mást tehetnék, nem követhetem, hova megy és kivel találkozik. Bíznom kellene benne, ha már próbálkozunk mind a ketten.

Másnap már arra keltem, hogy egyedül fekszem az ágyban. Jimin korán elindult, észre se vettem, mikor bújt ki mellőlem. Furcsálltam a kinti csendet, és a túl nagy tisztaságot a konyhában. Benéztem Vikihez, de se ő se a férfi nem voltak a szobában. Elmentek? Elvégre szabadnaposok vagyunk mindannyian. Csak én maradtam ezek szerint egyedül.

Pár perccel később kiáltozást hallottam kintről. Rögtön felismertem a hangot, ezért cipőt húztam, és hátra mentem. Tae Viki előtt guggolt, és a kerti csapról mesélt, ami történetesen pont mellettem húzódott. Mind a ketten marokban fogták, és eszük ágában sem volt elengedni. Mivel szép nyárias időnk volt, így az ősz közepe felé haladva, nyugodt szívvel nyitottam meg rájuk a vizet. Viki felkiáltott, és másodpercek múlva Taehyungon kötött ki.

Mintha két kölyköt láttam volna veszekedni, ide-oda kenték egymáson a sarat. Mosolyt csaltak az arcomra. Két ekkora szerencsétlent nem hoz minden nap össze az élet. Legalább nekik legyen egy vidám napjuk.