Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

18. fejezet

(+18)
Viki

Tae amint lehetősége nyílt rá, rögtön lelépett. Egyedül maradtam ebben a nagy házban, és még csak Lisa sincs itt, hogy szórakoztasson. A kertbe nem tudok kimenni, mert Tae nélkül nem tudok haladni. Úgyhogy maradt a sorozatnézés.
Remélem épségben elindult az a hajó. Túl sok katasztrófafilmet láttam ahhoz, hogy ne foglalkoztasson ez a kérdés.

Már épp kezdtem volna belelendülni, mikor Tae berúgta az ajtót, és bejött, mint egy málhás ökör. Felugrottam, és elvettem tőle azt a két szatyrot, ami a karjába vágott.

- Mi ez a sok cucc? - tettem le az asztalra.

- Bevásároltam. Hoztam kólát, vagy hat féle rágcsát, és olyan alkoholt, ami szerintem neked is bejönne. Az ajtót bezárom, így egyikünk se fog sehova menni. Be akarok rúgni! - csapott öklével a levegőbe, majd a kulcshoz szökkent, hogy magunkra zárja.

- Ez meg mégis honnan jött?

- Jiminék pezsgőfürdőben áztatják a seggüket. Mi meg leisszuk magunkat és úgy teszünk, mintha nem lenne semmi dolgunk. Nem hívogató az ötlet? - nézett le rám. Elfordítottam fejem a szatyrok felé. Ezek után bűn lenne azt mondani neki, hogy nem. De én még sosem voltam bebaszva. Vajon milyen lehet? Sokkal bunkóbb leszek? Taehyungnak nem árt, azt hiszem, megedződött már annyira, hogy nem veszi magára a beszólásaimat.

- És, mivel kezdünk?

Leültünk az asztalhoz, és kibontottuk az összes piát. Az alkohol tartalma igen magas, még sincs olyan undorító mellék íze. Vajon Tae hogy viszonyulna a mi pálinkánkhoz? Összefacsarodna még a segglyuka is, az biztos!

- Ez finom - ismertem el. Eper íze volt, és bár lehetett érezni, hogy hamarosan ütni fog, mégis itatta magát velem.

- Ugye? Gondoltam, hogy tetszeni fog. Ez a kedvencem, mert nincs utóíze. És akármiből is készült, finom, így bármikor jöhet - mesélte vidáman, majd kortyolt még párat.

Pár üveg után megmagyarázhatatlanul szabad érzés lett úrrá rajtam. Mintha nem lenne se súlya se következménye, amit csinálok vagy csinálni akarok. Minden reálisnak tűnt, pedig olyanokon járt az eszem, hogy vajon ha nyáron lecsobbanok a hídról, túlélem e. De miért ne élném?!

- Mond Viki, te akarsz gyereket? - kérdezte Tae, két csuklás között.

- Ez meg honnan jött ilyen hirtelen? - a beszédem nehézkessé vált. A fogorvos után érzek ilyet, de az az érzéstelenítő miatt van, ami lezsibbasztja a számat.

- Csak kérdeztem. Olyan édes volt az a lány a babájával, akit bekísértünk. Én is szeretnék gyerekeket. Négy fiút, és egy lányt.

- Szegény! - csaptam az asztalra, és egy másik üvegért nyúltam. Bár az agyam már a homokos tengerparton bulizott egy szál napszemüvegben, valami mégis azt mondta, ennek nem lesz jó vége. És hallgattam rá? Nem. Kit érdekel? - Akkor legyen inkább két kislány. Kikészülne négy fiú mellett.

- Rendben, legyen - egyezett bele, mintha ez választás kérdése lenne.

- Nem félsz, hogy nem bírnál velük?

- Nem - vágta rá meglepően komolyan. - Ha én nevelném őket, soha nem lenne velük semmi gond. Úgy szeretem a gyerekeket - lefeküdt az asztalra, majd összecsuklott, és a földön kötött ki. Hátára gurult, széttette a kezeit, és a plafont kezdte bámulni. A pólója feljebb csúszott, így kilátszott a hasa. Bevallom, láttam már Jimint póló nélkül, Taehyung mégis jobban vonz. Jiminnek kicsit ki van dolgozva a hasizma, Tae-n viszont látszik, hogy élvezi az életet, és van egy kis pocija.

Úr isten, részegen becézgetem a testrészeket. Mi jön ez után, csillámláma?

Letérdeltem, és Tae mellé feküdtem. Ami nem tartott sokáig, ugyanis a férfi oldalra nyúlt értem, és magára húzott. Nagyon rossz helyen ültem, a fenekem pont a már keményedő férfiasságán foglalt helyet.

- Bocs - nevetett fel kínjában. - Ez olyan, mint reggelente. Nem tudom kikerülni.

- Mit? - kérdeztem vissza én is nevetve. - Hogy kanosan részegebb vagy?

- Mi?

- Mindegy - legyintettem. Már a szavakat is keverem. Mit is akartam mondani? Olyan tompa az agyam. Mit csinálok?

Lepillantottam Taehyung nyáltól csillogó ajkára. Enyhén el voltak nyílva, úgy vette a levegőt, miközben egy percre se vette le rólam a szemét. A szívem majd felrobbant, és nem az alkoholtól, amivel most terheltem. Ez más volt. És én magamnak akartam ezt az érzést. Ismertem, szerettem, de már olyan távolinak éreztem. Ha most nem kapom meg, talán soha nem fogok vele újra találkozni. Taehyung pedig pont kéznél van. Ki mással, ha nem vele?

Lehajoltam, és az ajkára kaptam. Meg sem próbált elhúzódni, a hajamba markolt, és elmélyítette az én ügyetlen csókomat a nyelvével. Abból az ártatlanul perverz fejéből nem nézném ki, hogy ilyeneket tud. Egy fél perces csóktól úgy beindultam, mint egy fél órás előjátéktól.

Tae felült, és a derekamra fogva jobban magára vont. Ringatni kezdett, hogy mozogjak a farkán, aminek én előszeretettel fogadtam szót. Egyre jobban keményedett, már szinte kilyukasztotta a nadrágját, mikor kicipzárazta.

Felállt, felkapott, és a kanapéig cipelt. Ott viszont ledobott, letépte magáról a felsőt, és a nadrágot is. A kezeim maguktól cselekedtek, levettem a pólómat, és elhajítottam valahova. Kinek kell az ilyenkor. Olyan forró a testem, de mégis szükségét érzem érezni az ő vágyának melegét.

- Lehet nem kéne ezt. Egyáltalán mit csinálunk? - kapott a fejéhez. Hirtelen úgy éreztem, kettészakadt a tudatom. Láttam magam, ahogy cselekszem, de nem én irányítottam. Megfogtam Taehyung ágaskodó tagját, és körözni kezdtem a tetején, ahonnan a váladék előszeretettel csordogált. Én nem ilyen vagyok, miért csinálom ezt?

- Beijedtél?

- Nem - hajolt fölém. - És csodálkozom, hogy te sem.

- Nem te lennél az első, nagyfiú - feleltem csábos mosollyal. Még provokálom is a hazugságaimmal. Holnap ezt hatványozottan meg fogom bánni. De ha ezt tudom, miért engedek magamnak? És neki?

- Mi?

- Meglep? - kérdeztem vissza. Elképedt fején elmosolyodtam. Felnyúltam volna az arcáért, hogy lehúzzam, és csókot leheljek megfagyott ajkára, de ő lerántotta rólam nadrággal együtt a bugyit, és terpeszbe vágta a lábam. Felállt, és a kanapé széléhez húzott. A fenekem a kartámaszon kötött ki, ritka kényelmetlen pozícióban. - Taehyung!

- Fogd be! - rivallt rám. Ujját becsúsztatta a hüvelyembe, de nem is várt, társította hozzá a másikat is. Ennek fájnia kéne, nem? Miért nem fáj? Még soha senki sem járt ott. Ennyit dob az alkohol rajta? - Nem kellett volna ezzel jönnöd. Mérges vagyok bassza meg - sziszegte a fogai között.

Combja az enyémen csattant, tagjával kíméletlenül vágódott belém. Voltam már annyira nedves, hogy ne okozzon ez gondot egyikünknek se, de amíg ő azzal volt elfoglalva, hogy lenyugodjon, én igyekeztem nem arra figyelni, hogy a hüvelyem pulzálva jelzi, valami nincs jól. Éreztem ahogy az egyre nagyobb inger hatására csak még jobban megdagad a farka bennem. Lassan mozogni kezdett, egészen kihúzódott, hogy utána megint gyorsan és hirtelen merüljön el.

A fájdalom és a kéj összekeveredett a hangomban, már én se tudtam, mit érzek. Zsibbad az agyam, a kezem, a lábam, és most még az ölem is. A szívem felrobban, a testem lángol, Taehyung pedig épp a magáévá tesz a kanapéján. Ezt akartam? Ezért az érzésért keltem ki magamból? Hisz ez csak nyers vágy. Amint elélvez, eltűnik, és nem marad más, csak üresség és fájdalom. Idióta vagyok.

- Azt akarom, hogy ma éjszaka csak rám gondolj - suttogta a fülembe. Megfogta a vállamat, felhúzott magához, és úgy, hogy nem húzódott ki belőlem, felvett az ölébe. A lábam feljebb került, így én mélyebbre ejtettem a fenekem, ő pedig egészen új helyeket ért el bennem. Felsikoltva kapaszkodtam a nyakában, amíg be nem ért velem a szobába.

És még csak most kezdünk belejönni.