Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

42. fejezet

Lisa

- Hűha - szólalt fel RiRoo. - Nagyon rosszkor jöttem - először a lány majd Tae arcára pillantott. Viki lenyugtatta magát, és a nő háta mögé lépett.

- Ugyan dehogy, ez csak a reggeli veszekedés. Megmutatom, hova pakolhatsz. Kérsz inni?

Elment mellettünk úgy, mintha mi sem történt volna az imént. Taehyung még mindig ugyan ott állt mozdulatlanul, maga elé meredve. Odaléptem hozzá, és megpaskoltam a vállát. Kénytelenek vagyunk játszani a szerepet, amíg RiRoo itt van. Nehéz lesz, mert csak holnap fog lelépni. Nem így terveztem a szilveszteremet.

***

- Köszönöm a vendéglátást - hajolt meg RiRoo az ajtóban.

- Biztos most mész? Nem kell elmenned, egyikünk se küld el - mutattam hátra, ahol a többiek álltak - Vikit kivéve.

- Muszáj hazamennem, nem két napra csomagoltam - pillantott le a kicsire. - Meg hát nem élhetek nálatok örökre - vont vállat. - Csak jól esett végre nem egyedül lenni.

- Fogunk még ilyen bulikat tartani ígérem - öleltem át úgy, hogy a gyereket ne bántsam. - Majd átjössz hozzánk sorozatot nézni.

- Jól hangzik. Minden jót! - intett a srácoknak, majd elindult gyalog haza. Az ajtóban álltam végig, amíg el nem tűnt az utca végén. Tudta, hogy figyelem, elvégre a kereszteződésnél visszafordult, és nagy mosollyal az arcán integetett. Szegénynek nincs semmi bűne, csak magányos otthon egyedül. Tényleg többször kellene áthívnunk. Nagyon megkedveltem ebben a két napban.

Miután ő is feloldódott, és Taehyungnak is sikerült elfelejtenie a családi viszályokat, önfeledten merültünk bele a társasjátékok zuhatagába. Alig vettük észre, hogy éjfél elmúlt, és koccintanunk kellene az újévre. Jimin még abban az órában be akart csalogatni a hálóba, hogy egy gyors menettel pecsételjük meg az egész éves munkánkat, de túl kockázatosnak találtam eltűnni akár öt percre is. Elvégre Viki és RiRoo végig a nappaliban voltak.

Apropó Viki. Mint akit teljesen kicseréltek. Alig beszélt, de végig mosolygott, és inkább a vendégünkkel foglalkozott, mintsem velünk. Meg is értem, még rám se mert nézni, nehogy leolvassa az arcomról a gondolataimat. Ami jelen esetben nem lett volna nehéz.

Most is a konyhában van, és azt a temérdek tányérhalmot mosogatja, ami a pulton várakozik. Oda akartam menni hozzá, de a hátam mögül Tae a vállamra fogott, és megrázta a fejét.

- Bízd rám. Kérlek.

Halkan bólintottam, de elköszönni odamentem a lányhoz. Kérte, hogy a villanyt kapcsoljam le, én pedig Taera pillantva kérésének eleget téve leoltottam. Csak az a kis fény maradt, ami közvetlen a csap felett van.

- Na - csuktam kulcsra az ajtót, és néztem határozottan Jiminre. - Van öt perced felkészülni a következő órákra. Nagyjából annyi idő alatt viszi be Tae Vikit.

- Nem akarsz ott lenni, hogy megbeszéljétek? - Jimin mindenről tud. És még most is, így, hogy felkínálkoztam inkább küldene el, mert tudja, fontos nekem. De most csak ő számít.

- Nem. Majd holnap lerendezem. Ma csak a tiéd vagyok - tártam ki a karom.

- Ezt már szeretem - húzta csibész mosolyra a száját, és kezdett el közeledni. - Legalább érvénybe léptethetem azt a dolgot, hogy amit szilveszter után csinálsz, azt fogod egész évben.

Viki

Csend telepedett a konyhára. Ez a szilveszter volt életem legrosszabb két napja. Nem mertem egyikre se nézni, mert tudtam, mit látnak bennem. És most? Hova tovább? Hogyan kéne mindent elsimítanom? Megint megtörtek pedig megígértem magamnak, hogy soha többet.

Ahogy csobogott a víz, lassan megnyugodtam. Tudtam, hogy bármennyit is agyalok, nem menekülhetek, elvégre most sem vagyok egyedül. Bár Lisa lekapcsolta a villanyt, éreztem, hogy Tae itt van a közelben. Sőt, egyenesen a hátam mögött áll, és vár. Teljesen más, mint a többiek. Nem veti rám magát, hagy időt nekem gondolkodni és lenyugodni.

Mikor elzártam a vizet, és a pultra markoltam, meghallottam lépteinek halk puffanását. Lassan ért csak mögém, és kulcsolta át hasam előtt az ujjait, hogy ezzel magához tudjon vonni. Egyikünknek se jutott eszébe a kapcsolóért nyúlni. Leszegett fejjel hagytam, hogy a pólóm alá férkőzzön. A hasamat cirógatta, közben puha ajkai a nyakamat melengették lágy csókokkal. Lehunytam a szemem és átadtam magam a borzongató érzésnek, ami libabőrössé varázsolta a testem.

Csípőmre fogva megfordított, és egy határozott mozdulattal felültetett a pultra. Még mielőtt elkésett volna, a combom közé férkőzött, nagy tenyerét a hátamra simította, hogy ne tudjak elhajolni előle. Csókja mámorító volt, ahogy lassan de követelőzően mart az ajkamra, többet kérve. Másik kezével igyekezett ütemesen kigombolni az ingem, és lehajtotta a vállamról. A kulcscsontomon keresztül a vállamon át lecsókolt a mellemre. Semmit se hagyott ki, a cuppogó hang, ahogy szívta és nyalta az érzékeny területet rózsaszín ködöt vont az elmém elé.

Mintha megérezte volna a nyugodtságom, újra felkapott, és a szoba felé cipelt. Hangosan csapkodta az ajtókat, nehogy vissza kelljen fordulnia. Ledobott az ágyra, majd fölém magasodva teljesen rám nehezedett. Éreztem magamon a tekintetét, ahogy mélyen a szemembe néz.

- Ha elmondom - törtem meg a csendet. A hangom furcsán idegen volt számomra a csenddel töltött szobában. - Elveszítelek? El fogsz hagyni?

- Viki - nevetett fel halkan, amolyan lemondó sóhajjal a hangjában. - Szedd össze magad, te nem vagy ilyen határozatlan. Ha tudnám, hogy a válaszod minősége fogja befolyásolni azt, hogy elhagylak e, nem akarnám tudni. Mert szeretlek - simított végig az arcélemen. - Én csak egy dolgot szeretnék, hogy végre elengedd. Hogy ne legyenek rémálmaid, és én lehessek az egyetlen férfi az életedben.

- De hisz te vagy. Ha más hozzám érne eltörném a kezét.

- Nem, nem vagyok az, amíg ő is létezik a fejedben. És meggyőződésem, hogy úgy tudsz tőle megszabadulni, ha nem egyedül hordozod a terhét. Úgyhogy kérlek.

- Miért akarod tudni a részleteket? Nem volt elég az, amit mondtam? - fordultam el kétségbeesve. Nem tőle féltem, hanem a ténytől, hogy tényleg el fogom mondani. Megint magam előtt láttam azt a rémes szituációt.

- Biztos vagyok benne, hogy nem úgy történt, ahogy te azt állítod. Nem te ölted meg.

Az utolsó mondatán felnevettem. Még mindig csak a jót látja bennem. Ha én vagyok az Ördög, akkor Taehyung az elérhetetlen Angyal, aki próbálja megmenteni a lángokba borult lelkem.