Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

32. fejezet

Viki

Tae besegített a szobába, és leültetett az ágyára. Forgott velem a hely, valószínűleg a fejemet is beverhettem.

- Koszos lesz az ágyad - simítottam végig a lepedőn. A ruhám vizes, és véres, ráadásul sárdarabok lógnak a nadrágom végéről.

- Leszarom az ágyamat - felelte nyersen. - Emeld fel a kezed.

Letérdelt elém, és segített levenni a felsőmet. Eddig is fáztam, de most, hogy a vizes bőröm találkozott a szoba hűs levegőjével, még libabőrösebb lettem. Taehyung nem használta ki a helyzetet, végig a földet bámulta. Levette a nadrágomat is, és a fürdő felé ment. Hallottam, amint megengedi a zuhanyzóban a vizet.

- Menj, mosd meg magad. Utána ellátlak.

Felálltam, de ahelyett, hogy elmentem volna mellette, elé álltam, és neki dőltem. Taehyung felvont szemöldökkel vizslatta mindezt, én pedig felpipiskedtem hozzá, és lehunytam a szemem. De a csók helyett, aminek most jönnie kellett volna, nem történt semmi. Csak azt láttam, hogy közel hajol hozzám, majd a vállamra teszi a kezét.

- Te ittál is? - kérdezte indulatosan. Betessékelt a fürdőszobába, és rám zárta az ajtót.

Nem voltam sokáig a víz alatt. Nagyon fájt mindenem, az apróbb vágások pedig csíptek, mikor a meleg vízzel találkoztak. Egy szál törölközőben mentem ki a férfihez, aki idő közben behozott kintről pár dolgot, ami kelleni fog a sebeimhez.

Mivel én nem mozdultam, elővett egy pólót, és óvatosan rám húzta. Mintha egy kisebb szoknya lett volna rajtam, majdnem a combom közepéig ért. Leguggolt, és becsületesen, lehunyt szemmel levette rólam a törölközőt, és feladta rám a pizsama nadrágomat. Direkt a legrövidebbet választotta, hogy el tudjon látni. Leültetett az ágyra, és egy csipesszel megfogta a vattapamacsot, amit a fertőtlenítőbe mártott. A térdemen és a lábfejemen levő sérülésekkel kezdte, de már ezeknél is ficánkoltam. Ahogy haladt felfelé, éreztem, hogy egyre nehezebb visszafognom az akaratomtól függetlenül feltörni kívánkozó könnyeimet.

- Ez itt elég csúnya - mondta halkan, mikor a fejemhez ért. Éreztem is, mert kurvára csípett, holott elmondása szerint nem a sebbe, hanem a seb köré nyomta a fertőtlenítőt. - De nem mély, nem kell varrni. Elmondod, mi történt?

A kendőzetlen őszinteség ismét előtört belőlem, az alkohol mennyiséggel karöltve.

- Részegen sokkal jobb buli vagyok. De miután ittam, rosszul lettem magamtól, és nem akartam hazajönni, ezért elmentem sétálni. Megcsúsztam az egyik sziklán, és elestem.

- Mi az, hogy jobb buli? - utalt vissza. - Viki, ne idegelj! Ne igyál csak azért, hogy utána lefeküdjünk, vagy ki tudja mit csináljunk! Azt kérted, felejtsük el, de úgy látom ez egyikünk részéről se megy. Viszont én nem akarom azt megismételni! Mikor szexelünk, azt te akard, ne a benned levő pia, ami reggelre bűntudatot, és űrt hagy.

- De úgy nem megy - hajtottam le a fejem. Nem értem, miért történt így. Múltkor erőt és vágyat adott, most viszont gyámoltalanná tett. Gyengévé.

- Akkor - kezdett bele. Lenyomott az ágyra, és fölém magasodott. A lábam még mindig a földön volt, felhúzni se tudtam volna magam. - Miért akarod? Miért erőlteted?

- Taehyung, hagyd..

- Mi vagyok én neked, Viki? - elfordultam tőle, de a kérdése visszhangként ismétlődött a fejemben. Mikor elhangzott, kivágott valamit a szívemből. Valamit, amit nem akartam, hogy ott legyen, mégse vagyok képes eldobni magamtól. Utálom, hogy az érzéseim vezetni akarnak, de olyan kuszák, mint Lisa fülhallgatója, miután két napot a táskájában volt. Mégis hogy válaszolhatnék neki, mikor még én se tudom?

Miután látta, hogy nem fogok tudni válaszolni békén hagyott. Hamar elaludtam, ez az egész eléggé elvette minden energiám, reggel viszont én ébredtem fel először. Tényleg olyan volt, mintha agyonvertek volna, és nem tetszett. Sokszor találkoztam már a fájó zsibbadással, mikor Viktornak nem tetszett valami, és megütött.

Kimentem a mosdóba, és mikor a kagyló fölé hajoltam, hogy megmossam az arcom, elszörnyülködve vettem észre magam a tükörben. Tényleg úgy nézek ki, mintha még mindig ott lennék vele, abban a pokolban. Igaza volt, sose fogok szabadulni tőle. Valahol, valamilyen formában, még ha egy kicsit is, de ott lesz.

Eluralkodott rajtam a pánik, képzelődni kezdtem, hogy itt áll mögöttem, és lassan megérinti a vállam. Felkaptam a szappantartót, és nekivágtam a tükörnek, ami hangos csattanással ért a földre. Taehyung benyitott a hangzavarra, de én ekkorra már a földön ültem.

Lisa

Kint kávézgattam a konyhában Jiminnel, kihasználva azt az időt, mikor még itthon van. Épp azt mesélte, hogyan jutottak el a kávézóig, hogy ott dolgozzanak, mikor egy hatalmas robaj tört fel Taehyung szobájából. Rögtön felálltam, és az ajtó felé fordultam. Mióta felkeltem azt várom, hogy végre kijöjjenek, és ránézhessek Vikire, hogy van. Ez több, mint gyanús.

Jiminnek se tetszett, ezért most nem állított meg, jött velem a férfi szobájába. Az ágyban nem voltak, ám a fürdőszoba ajtó nyitva volt, így benéztem. Viki a földön hevert, felhúzott térdekkel, kezét a füléhez szorítva, míg Taehyung mellette, szorosan ölelve a lányt. Azt hittem, ha elhagyjuk az otthonunkat, elhagyja a múltját is, ami kísért mind a kettőnket, de naiv voltam. Tudom, hogy őt jobban megviselte, de azt nem gondoltam volna, hogy még mindig ennyire gyengén érinti. Akkoriban is ugyan így találtam rá. És ugyan úgy nem tudtam tenni semmit, mint most Taehyung.

- Viki - guggoltam le hozzá. Megremegett az érintésemtől, és könnyes szemekkel felnézett rám. - Nincs itt.

- Tudom - felelte halkan.

- Akkor mi a baj?

- Én, Lisa. Én vagyok itt a baj.

Felnéztem Jiminre, aki nagy nehezen felállította Taehyungot a földről, és kivitte a helyiségből. Leültem Viki mellé, de mivel tudtam, hogy nem vagyok valami nagy vigasztaló, teljesen mást kezdtem el neki.

- Szeretnél velünk jönni az ünnepekre?

- Hova? - kérdezte oldalra hajtott fejjel, hogy rám lásson.

- Bár még mindig vannak aggályaim, Jimin rávett, hogy lemenjünk karácsonyra a szüleimhez. Úgy is bent maradt egy csomó szabadságunk, itt az ideje kivenni őket.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Már a gondolattól rosszul vagyok, hogy vissza kelljen mennem oda.

- Éppen ezért kérdeztem - zavartam kicsit össze. - Ha ott vagy, talán meglátod, hogy már vége van, és soha nem fog újra megtörténni. Hogy már nem köt oda semmi, nem függsz semmitől, ami ott van.

- Ti menjetek nyugodtan - mosolyodott el. - Apudnak biztosan tetszeni fog Jimin. De én maradok - bólintottam, és elhúztam a számat, majd hátravetettem a fejem.

- Belegondolni, hogy én leszek a tolmács...

- Ja - kuncogott. - Annyit fogsz beszélni, mint amennyit a huszonegy éved alatt soha.