Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

13. fejezet

Lisa

A szülés gyorsan lezajlott, nekünk mégis órákat kellett várnunk arra, hogy bemehessünk. Közben lenyugodtak a kedélyek, legalább is Viki részéről.

- Nézd csak, kik jöttek - mosolyodott el RiRoo, mikor meglátott minket. Jiminék kint maradtak, és Vikit is húznom kellett az ajtóig. - Reméltem, hogy nem mentetek még el.

- Baj van? - ültem le a székre, ami az ágy mellé volt készítve. Persze csak az után, hogy RiRoo felé biccentett, és megengedte ezt. Nem szeretnék udvariatlannak tűnni.

- Dehogy. Egészséges. És olyan szép - nézett le a babára. Valójában egy dologban igazat adok Vikinek, az újszülöttek minden, csak nem szépek. De nyilván azért látom így, mert nem az enyém. - Meg szerettelek volna kérni titeket valamire - fordult vissza felénk. Viki kinézett az ablakon, mintha számítana arra, amit mondani fog, nekem viszont ötletem sem volt. - Ha nem nagy gond, lennétek a keresztszülei?

- Hogy a... Mi? - kérdeztem vissza tátott szájjal.

- A szüleim régen meghaltak, ennek a csöppségnek nincs senkije rajtam kívül. És mivel pénzzel se tudom meghálálni, hogy segítettetek nekem - itt Vikire pillantott elvégre ő volt az, aki megállította a férfit, és ezzel megvédte egy újabb veréstől a nőt. - Én csak.. - bizonytalanodott el a mondat végére. - Nem szeretnék egyedül maradni. Jó lenne valaki, akivel néha beszélhetek. De persze ez olyan hirtelen jött az én fejembe is, hogy teljesen megértem, ha nem akarjátok.

- Én benne vagyok - mosolyodtam el. Vikitől nem vártam megerősítést, már annak is örültem, hogy nem futott ki a teremből. - Segítünk, ahol csak tudunk.

- Jajj, nem ezért kértem - szabadkozott. - Ha történne velem valami, szeretném, ha jó kezekbe kerülni Ryo élete. Bízom benne, hogy aki ilyen önzetlen, az jó döntést fog hozni a gyámjáról.

- Ne beszéljünk erről. Nem lesz semmi, egészségesen fogod felnevelni - zártam le a témát.

Kicsit még maradtunk, de nekünk is mennünk kellett. Ryo-t elvitték további vizsgálatokra, RiRoo pedig kimerült, és elaludt. Hazafele is mi mentünk elől, azzal a különbséggel, hogy Viki leszakadozott tőlünk. Taehyung néha azért hátrapillantott rá, ahogy én is rájuk.

- Lisa - szorította meg Jimin a kezem, mire felnéztem rá. - Jövő héten hogy dolgozol? Lesz két szabad napod egyszerre?

- Általában mi kérjük a beosztásunkat, mert kevesen vagyunk. Úgyhogy megoldható. Miért?

- Szeretnélek kisajátítani magamnak, és elvinni téged egy hajóútra.

- Hajó? - lepődtem meg, mire ő bólintott.

- Bűntudatom van, amiért a szabadnapodon egyedül hagytalak. Már foglaltam is jegyet, úgyhogy nagyon remélem, hogy eljössz velem.

- Persze, de még sosem utaztam hajóval - vágtam rá. Meglepődöttségemben még dadogni is elkezdtem, amit Jimin halk kacajjal díjazott. Hátranéztem Taehyungra, aki nyilván mindent hallott, de próbált úgy tenni, mint aki nem figyel.

- Mi megleszünk, ha ezt akarod kérdezni - válaszolta. Bólintottam, és Jimin karjába kapaszkodva sétáltam tovább. A fülemig érő mosolyt egészen hazáig le se tudtam erőltetni az arcomról. Otthon Jimin és Tae elvonultak a szobájukba, Viki azonban a kanapéra ült, és felsóhajtott.

- Miért fogadtál el, egy idegentől egy ilyen komoly dolgot? - kérdezte halkan. Leültem mellé, könyököm a térdemre helyeztem, és a földet pásztáztam, akárcsak ő.