Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

35. fejezet

Lisa

Jimin kimászott mellőlem, de nekem szinte leragadtak a szemeim. Nem csoda, hisz reggel hat volt. Ilyenkor még javában aludni szoktunk. Az viszont nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy amit álmomban medvebrummogásnak hittem, az valójában a hasam korgása volt. Bekapok pár falatot, és visszafekszem.

- Miért vagy fent ilyen korán? - hallottam meg Jimin hangját. Kinéztem az ajtón, és Vikit pillantottam meg vele. Épp egy bögre forró italt fogyasztott, a pulton ücsörögve.

- Csak gondolkodok - felelte. Jimin elfogadta, hogy a lány nem folytatta, ezért elővett egy poharat, megtöltötte vízzel, és inni kezdte. - Te miért szereted Lisát? - Olyan hirtelen érte a kérdés, hogy félrenyelt, és köhögni kezdett. Viki leszegte a fejét, és sóhajtott egyet.

- Bizonyára nem ezen gondolkodtál. Mi ez a kérdés ilyen hirtelen?

- Csak tudni akarom. Nekem ez az egész új még, és.... A ti kapcsolatotokat se tudom néha megérteni.

- Szóval tőlünk akarsz tanulni? - emelte meg a szemöldökét.

- Mondjuk - köhintette válaszul Viki.

- Hát... Nem hiszem, hogy át tudom adni neked szavakban azt, amit Lisa iránt érzek - gondolkodott el. - Szeretem ahogy rám néz, ahogy vár rám, de még azt is, hogy ilyen csöndes. Bármennyire is idegesít.

- Miért?

- Mert jó érzés, ha utána meg tudom szólaltatni. Imádom a hangját. Mikor belefeledkezik magába, és csak mesél. Azt is szeretem, hogy ilyen félénk. Könnyű felhúzni - nevette el magát. Szívesen kirontottam volna, de nem bírtam eldönteni, hogy ugorjak rá, vagy inkább játsszam el a sértődöttet.

- Oké, azt hiszem ez nem segít nekem - ugrott le Viki a pultról. - Megyek vissza aludni. - Már elérte az ajtót, mikor Jimin utána szólt.

- Hiányzik, ugye? - nem kellett nevet mondania. Tudták, hogy kiről van szó. - Azért lettél ilyen elveszett? Nem tudod, mit kezdj magaddal, és az ürességgel.

Viki pár másodpercig mozdulatlanul állt, majd vállat vont, és bement.

- Nem tudom, miről beszélsz - hangzott az ajtó mögül. Jimin mosolyogva letette a poharat, és visszaindult felém. Kivágtam az ajtót, nekirontottam a férfinek, felugrottam rá, és elkapva az arcát, megcsókoltam. Szerencsére ő is kapcsolt, és még időben megfogott, hogy ne pattanjak le róla.

- Te kis kíváncsi, hallgatóztál? - csípte meg az oldalam, ahol tudta, hogy csikis vagyok.

- Szeretlek - döntöttem homlokának az enyém, és hunytam le a szemem.

- Én is. De azért örülök, hogy ebben nem, hasonlítotok. Ha nekem is annyit kellene güriznem, mint Taehyungnak, lehet már a falhoz csaptalak volna.

- Vikinek is csak annyi kéne - vontam vállat.

Miután ettem, visszamentünk a szobába. Jimin le sem vette rólam a szemét, de nem ért hozzám, ami aggasztott. Lefeküdt mellém, én pedig felé fordultam, és megfogtam a kezét.

- Szívesen játszadoznék veled - suttogta. - Akkor megígértem neked, hogy minden nap bemászok a bugyidba - önkéntelenül is felnevettem, és közelebb kúsztam hozzá. - De nem tudom, meddig mehetek. Nem tudom, mikor bántalak, mert félek, hogy nem szólsz, én pedig nem látom majd.

- Azóta sok minden történt. Már jól vagyok. Azt hiszem, ez nem KaeR-ssi miatt volt. Valami itt - mutattam a fejemre. - Nem volt rendben. De most már úgy érzem, minden oké.