Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

6. fejezet

Lisa

- Nem!

- De ez csak átmeneti lenne-

- Nem - vágott ismét a szavamba. Elég morcos, mivel három napja nem aludt. Még a munkában is az albérleteket bújja, a szemei szinte nem is látszódnak a karikák miatt. Totál kész van szerencsétlen.

- Kérlek. Nem kell Taehyungal aludnod, megoldjuk máshogy. - Amint kimondtam, képzeletben fejbe is csaptam magam. Miért ígérgetek ilyeneket?

- Lisa, az egy dolog, hogy te beköltözöl a pasid lakására, de én egy idegen mellé fogok.

- De hisz egy hónapja beszélgettek - kissé meglepődött, mikor ezt vágtam a fejéhez. Elégedetten bólogattam. - Tudom, mi folyik a hátam mögött. Azt is tudom, hogy nagyon sok randinkat ti alakítottátok úgy, ahogy. És azt is tudom, hogy nektek köszönhetjük, hogy összejöttünk. Szóval Taehyung neked már nem idegen.

- Hé! - háborgott. - Az, hogy ő beszél, én meg hallgatom nem jelent semmit!

- Ne hisztizz. Csak addig, amíg nem találunk valami mást. Ki kell költöznünk, és jelenleg ez a legjobb megoldás.

- Te nyugodtan menj. Keresek a közelben egy egy szobás albérletet, és meg lesz oldva - fordult vissza a gép felé.

- Francba már veled! - ordítottam el magam. Lecsaptam a poharat, ami darabokra törött, és kisétáltam a házból. Nem tudtam, hova megyek, csak ki akartam szellőztetni a fejem. Nagyon ritka az, hogy kihoz a sodromból, mivel már hozzászoktam a hülyeségeihez, de az átkozott makacsságához nem tudok! El akar egyedül költözni? Hisz még pizzát se mertünk telefonon rendelni, még akkor sem ha ketten voltunk! Mit akar ez az élettől egyedül!

- Lisa? - hallottam meg a nevem. Taehyung állt meg mellettem, mivel a lámpa pirosra váltott. - Hát te?

- Ezt én is kérdezhetném. Azt hittem ma dolgoztok.

- Igen, de most ebédszüneten vagyok. És ezt már hetek óta elfelejtettem feladni, így muszáj vagyok elmenni vele a postára - lengette meg előttem a levelét. - Mitől vagy ilyen zilált? - vonta fel a szemöldökét. Egyik ujjával igazgatni kezdte a tincseimet, de mikor nem bírt vele, kivettem a hajgumimat, és megráztam a fejem.

- Vikitől. Felidegelt.

- Téged? Akkor nagy lehet a baj - lepődött meg. Közben elindultunk, én pedig úgy döntöttem, elkísérem őt. - Mesélsz, vagy én is szerezzek be olyan Jimin féle harapófogót? - tette hozzá. Megráztam a fejem, és sóhajtottam egyet.

- Érthető, miért nem akar hozzátok költözni, még én is vonakodok tőle, de... Nem érti meg, hogy ez csak átmeneti lenne. Nem örökre. Most azt vágta hozzám, hogy én költözzek oda, ő meg keres egy szobás albérletet a közelben.

- Én vagyok a baja, ugye? Hogy velem kellene.

- Többek között - grimaszba fordult az arcom a válaszom után, és felnéztem a férfira, aki teljesen elkenődött. Én barom! - De nem azért! - vágtam hozzá. - Csak tudod, rajtam kívül nem szokott másokkal találkozgatni. Nem érzi jól magát társaságban.

- Oh, értem. És ha megpróbálnám meggyőzni? Lenne esélyem, vagy meg se hallgatna?

Annyira elgondolkodtam, hogy észre se vettem, hogy lassítok. Ismerem Vikit, mint a tenyeremet, de erre a kérdésre nem tudnék válaszolni. Elküldené Taehyungot a francba, amiért meg akarja mondani, mit csináljon, vagy inkább fontolóra venné, mert ő mondta neki? Végül is már az is nagy szó, hogy egy hónapja beszélnek. Viki az embereket úgy koptatja le magáról, mintha kötelező lenne.

- Tudod mit, csináld - néztem fel rá. - Győzd meg, amivel csak akarod. Én holnap átcuccolok Jiminhez - határoztam el magam. Ezzel csak neki akarok segíteni. Ha elmondja Vikinek, hogy én már ott lakok, talán könnyebben beadja a derekát.

- Oké - mosolyodott el. - Utána nézek, utólagosan hogy lehet hangszigetelést tenni a falakra.

- Minek? - vontam vállat, mire sunyi és rettentően alattomos tekintettel végig mért. - Bunkó!

- Nem, csak túl jó a fülem. És az, hogy eddig nem csináltátok csak azért volt, mert még egyszer sem aludtál nálunk.

- Na jó, ezt ne itt beszéljük meg! - mondtam, majd a posta felé intettem, hogy húzzon befelé.

***

- Szóval itt hagysz - vágta le a több mint fél órás mondandómból a lényeget.

- Nem hagylak itt, mert te is jöhetsz. De én ma mindenképp át akarok pakolni.

- Miért? - vont vállat. Gondolom arra volt kíváncsi, miért ma. Mi lehet olyan különleges.

- Pizza lesz - nyögtem ki teljes nyugalommal. Bár megmosolyogta, tudtam, nem vette be. - Jimin kocsival jön, a te holmid is befér.

- Beférne. De ma csak te mész el.

Hagytam, hogy pufogjon, elvégre úgy se figyelne a továbbiakban rám. Nem volt sok cuccom, igazából sosem volt szükségem semmire, csak az alapokra, amik befértek két táskába. Minden bútor, és konyhai eszköz itteni, így azokkal nem kell bajlódnom. Felnéztem az órára, és realizáltam, hogy Jimin valószínűleg már itt van. Bementem ehhez a szerencsétlenhez, felhúztam a székből, és megöleltem.

- Akkor holnap reggel - szerencsére munkahelyet egyikünk se tervez váltani, így még van egy kis időm meggyőzni. Illetve kitalálni, hogy győzzük meg Taehyungal. Bár igaz, ami igaz, aggaszt egy kicsit a faszi. Elvégre csak úgy elfogadná, hogy Viki ott alszik a lakrészében úgy, hogy nem is járnak. Sőt, talán még a barát fogalom előtt állt, Viki szemében.

Levittem a cuccom, de fél úton már találkoztam Jiminnel, aki felfelé tartott. Elvette a táskáimat, és lent bepakolta a kocsiba. Igazság szerint nem laknak olyan messze tőlünk, de nem akarta, hogy cipekedjek.

- Na? Mizu a bolond barátnőddel?

- Nem bolond - vágtam vissza. Így csak én nevezhetem. Mert vannak pillanatai, amikor tényleg az, mint például most ez is. De Jimin szájából kissé fura így hallani. - Még gondolkodnia kell.

- Csak ne sokáig. A végén Tae talál valaki mást a pozícióra.

- Van barátnője? - tettem fel a nyilvánvaló kérdést. Egy hónap után levágtam, hogy nincs, elvégre sosem beszélt róla, és haza sem hozott egyszer se senkit.

- Nincs. Az utolsó nő kissé kiakasztotta.

- Miért? Lenyúlta a bankkártyáját? - nevettem, és idéztem fel az egyik kedvenc filmes jelenetemet.

- Nem, inkább kihasználta - felelte komoly hanggal. Még nem kérdeztem Jimint, hány barátnője volt eddig, de azért nekem is fúrja az oldalam, hiszen olyan szép arca van. Kedves, és segítőkész jellem, biztosan sokan szemet vetettek rá. Annyi dolog van, amit még nem tudok róla. Itt az ideje bepótolni.