Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

41. fejezet

Lisa

Az ünnepek fantasztikusan teltek. A kezdeti nehézséget sikerült annyira kivernünk a szüleimből, hogy az utolsó két napon anya már nem nézett rossz szemmel Jiminre, amiért nálam akart aludni. Sokkal jobb a lelkiismeretemnek ha tud róla, mint az, hogy bujkálni kelljen. A búcsú pillanatában megjegyezte, hogy nem akart nekem gondot okozni, csak még egyszer érezni akarta, hogy én az ő kislánya vagyok, aki sosem nő fel. Persze nem is nehezteltem rá, visszagondolva elég vicces volt, mikor átsuhantam Jiminhez, mintha tiltott lenne a vele való találkozás.

Nagyon sok mindent köszönhetek ennek az útnak, és örülök, hogy eljöttünk. Vikinek is jót tett, hogy végre beszélhetett a szüleimmel. Hiányzott nekik, és a lánynak is. Egyetlen hátulütője a dolgoknak anya volt, aki megpillantotta Viki mellett az alvó Taehyungot - mivel ott este volt, mikor hívtuk - és olyan kérdésáradattal támadta le a lányt, hogy még a vonal is megszakadt. Na igen, lehet nekem kellett volna előbb mondani, hogy Viki párjára akadt.

A haza út sokkal gyorsabbnak tűnt, mint idefele, de még várnom kellett a mesével, ugyanis a házat üresen találtuk. Jiminnek esze ágában sem volt kipakolni, megragadta a csípőm, és bevonszolt a szobába ,,akció van" címszó alatt. Nem volt ellenemre, az utóbbi két napban nem csináltuk, és a repülőn végig a combomat simogatta, úgyhogy eléggé benne voltam a dologban.

Sokkal szabadabb most a kapcsolatunk, mint régebben. Előbb ér úgy hozzám, és ha gond van, mindent meg tud oldani egy kis kézi munka. Egyszer végigcsókolta mind a tíz ujjam, ami nagyon zavarba ejtő volt.

- Mi is álljunk a konyhában, és jelentsük be, mikor hazaérnek, hogy ,,lefeküdtünk?" - nevetett fel két sóhaj közben. Az ajtó tartotta a hátamat, Jimin pedig a combom, miközben egyenletesen emelgette a csípőm, hogy így lovagoljam meg.

- Mindenképp - karoltam át a nyakát. - Nem kell mindenről tudniuk.

- Azért biztos vagyok benne, hogy te még ma beavatod Vikit - hajolt közelebb az arcomhoz - És el fogod mondani mennyire szereted - meglökte a csípőjét, ezzel teljesen belém csusszant, amitől a fejem hátra bicsaklott, a hangom pedig bent rekedt. - Ha benned vagyok.

- Ezért még-

- Hahó, itthon vagytok? - hallottuk meg Viki hangját. Mind a ketten lefagytunk, mozdulni se mertünk, nemhogy válaszolni. - Lisa, süket vagy, vagy alszol? - éreztem, sőt szinte láttam magam előtt, ahogy erre közeledik. A kilincs lenyomódott, Jimin pedig még jobban az ajtóhoz tolt, nehogy ki tudja nyitni.

- Taehyung! - ordított fel.

- Mi az? - kérdezett vissza a férfi

- Zokni.

- Uh Viki, gyere, előbb csomagoljunk ki. Meg fog romlani a süti, és a szennyest is ki kéne szedni mielőtt magától mászik ki - mondta, elhaló hangon ami azt jelentette, hogy távolodnak. Meredt tekintettel Jiminre néztem, aki kuncogva hátrafésülte izzadt, kusza tincseit.

- Ez volt a koleszban a jelszó. Ha nem kéne bemenned a szobába, mert a másik.. - köhintett egyet - mást csinál, csak kiraktunk egy zoknit a kilincsre, vagy felkiáltottunk.

- Tehát, te előttem jelentetted be neki, hogy dugtunk. Ezek után ne várd, hogy Vikinek dicsérjelek - húztam az agyát, de lehet nem kellett volna. Ismét mozogni kezdett, nem épp kíméletes tempóban, a nyakamra pedig úgy tapadt rá, mint egy éhes kisgyerek.

- Ha csak nem tömöm be valamivel a nagy szád addig.

***

- Na mesélj - huppantam le Viki mellé, és indítottam el a sorozatot. - Hogy vetted rá Taehyungot, hogy engedjen itt kint aludni?