Just An Endless Story (JM + V) - Befejezett

2. fejezet

Viki

Szóval a lényeg, hogy már több mint nyolc lapot kitéptem szerencsétlen naplómból. Így kénytelen leszek azzal beérni, ami maradt. Ami egyenlő azzal, hogy sokkal kevesebb a helyem, tehát előbb kell összehoznom őket. Szegények!

Lisa már vagy hatszor megkérdezte, mióta felkeltünk, hogy minden oké-e, de én mindig csak bólintottam. Ha most megszólalnék, biztosan kikotyognám. Ismerem már magam. Ha ő van velem, be sem áll a szám.

Az egyik cetlire Lisa nevében írtam, meghamisítva az aláírását - olyan szépen ír basszus, az összes idegzetem ráment arra, hogy átmásoljam a kerek betűit - míg Jiminét könnyen aláfirkantottam. A tervem egyszerű volt. Lisa kardigánzsebébe becsempészem az egyiket, míg a fizető könyvbe - jesszus, van annak a szarnak egyáltalán neve? - Lisáét. Utána pedig várok a csodára. Még aznapra szól a találka. Hazajövök vele, de mikor elmegy, megyek én is utána. Csak a biztonság kedvéért. Hátha bele kell avatkoznom.

Egész nap azt vártam, mikor találja ki, hogy menjünk a kávézóba. Sokszor nézett bele a kis noteszébe, amit még nekem se mutat meg. Szerintem tele van Jimines dolgokkal, és a beosztásával. Érdekes módon eddig mindig akkor ugrottunk be ,,csak egy kávéra", mikor ő meg a haverja dolgoztak.

- Nem iszunk egy kávét? - biccentette oldalra a fejét. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, de eljátszottam a fáradt, sétálni gyűlölő barátnő szerepét, akit húzni kell az úton. A kávézóban a szokásos helyünkre ültünk, de mind a kettőnk arcán csalódottság látszódott, mikor nem láttuk a férfit. Nem, ezt nem engedem. Akkor megoldom máshogy, de ezeknek ma találkozniuk kell!

A rendelésünket azonban a haverja - Mr. Még mindig nem tudom a nevét - vette fel. Ha ő itt van, Jiminnek is itt kell lennie. Lehet, ma a konyhán dolgozik? Végül is nem gond, ha a barátja meglátja, hogy neki van címezve a levél, csak átadja neki. Igen, ez lesz a jó megoldás! Köszönöm, Jimin haverja!

Lisa kedvtelenül szürcsölgette a kávét, amit érdekes módon, a szokásos fél óra helyett öt perc alatt benyelt, mint kacsa a nokedlit. Kértünk még két dupla csokis sütit, had hízzunk, majd mikor Taehyung - megnéztem - berakta a számlát a könyvbe, becsúsztattam az üzenetet a lapok közé.

Viszont volt még egy gond. Lisa nem fogja elhinni, hogy az a srác hagyott üzenetet a zsebében, akit ma nem is látott. Éppen ezért az ölembe vettem a könyvet, és elővettem a tárcámat.

- Mit csinálsz?

- Tegnap nem volt nálam pénz, és te fizettél. Ma rajtam a sor. Oh - színleltem meglepettséget.

- Mi az? Drágult a süti? - aggodalmaskodott. Pont leszarom az árakat asszony, épp pasit próbálok cserkészni neked!

- Szerintem ez a tiéd - adtam oda neki a félbehajtott cetlit, ,,Lisa" felirattal. Ahogy olvasta, és oldalra emeltem a könyvet, Taehyung már érkezett is, hogy elvigye. A pult mögött még épp ráláttam, hogy kinyitja, és összeráncolt homlokkal olvassa a cetlit, majd bemegy a konyhába. Ez az! Mégis csak itt van a férfi.

- Hiszen nincs is itt - nézett körbe.

- Nem a konyhában van? - tettem fel óvatlanul a kérdést. - Mintha a barátja most kivételesen onnan hozta volna ki a számlát. Na de mit ír? - könyököltem fel az asztalra.

- Azt, hogy zárás után tíz perccel a kávézó előtti fa alatt szeretne találkozni velem. Nahát - simított végig rajta. - Még az aláírását is itt hagyta.

- Akkor menjünk! - álltam fel, és rángattam fel őt is a könyökénél fogva. - Át kell öltöznöd, és gondolom hajat is akarsz mosni, ami neked másfél óra lesz.